art&design / kiállítás
2025. 05. 21.
„Talán legszembetűnőbb, legállandóbb jele a költői alkatnak az örök figyelem, a lankadatlan, ugrásra kész éberség” – írja Pilinszky János 1947-es A mű születése című előadásában, amelyben azt is kifejti, hogy az ihlet fogalma helyett miért a figyelemé segíthet bennünket az alkotás folyamatának lélektani megértésében. Izgalmas, hogy a magyar irodalom egyik meghatározó költője, aki többször is meg akarta írni a saját figyelme történetét, a ’60-as években e célkitűzés jegyében a vizualitással is kísérletezett. Például filmet tervezett és streetfotókat készített, amelyek arról tanúskodnak, hogy előszeretettel nézett a fényképezőgépe keresőablakán keresztül az épített környezetre, érdeklődéssel fordult a magányos alakokhoz, valamint a köztereken zajló élet szakrális jelenetei felé. Bár az említett szöveg majdnem két évtizeddel azelőtt keletkezett, hogy Pilinszky fényképezni kezdett volna, nem indokolatlan felidézni a streetfotózás gyakorlatának és Vigh Levente Léptek nyomán című tárlatának kontextusában.
2025. 05. 16.
Közel 15 évnyi művészettörténeti tanulmány után is úgy gondolom, a szobrászat ideája minden művészetkedvelőnek elsőként a klasszikus kánon felől sejlik fel: az, ahogyan a fenséges, bármiféle kézjegy maradványa nélkül megmunkált márványszobrok, vagy a puhára csiszolt mészkövek megőrzik az irreális testideálokat, és ahogy szabad szemmel nem látható izomkötegeket hullámzanak sosem látott testmozdulatokban, de éppúgy eszembe jutnak a kísértetiesen szimmetrikus és lelketlen uralkodói büsztök is. Miközben azon ámulunk, hogy hogyan lehet ezekből a rideg anyagokból ilyen precizitást és líraiságot kikényszeríteni, romantizáljuk a megmunkálást és a mesterségbeli tudást, a megszelídítését és betörését ezeknek az anyagoknak, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy e matériák önmaguk organikus formájában is hordozói valami ősi és megzabolázhatatlan erőnek. A szobrászat nem csupán az anyag feletti uralom narratívája, hanem a természet energiáinak közvetítése is – legyen szó kőről, vasról vagy akár az emberiség hajnalán felfedezett első nagy találmányról: a tűzről.
2025. 05. 04.
Az absztrakt expresszionizmus és a tasizmus kimagasló alkotója volt az amerikai Jackson Pollock, az action painting, avagy a gesztusfestészet nagy mágusa. „Én nem festőállványon dolgozom. A vásznat a padlóra szegezem... a padlón könnyedebben mozgok. Közelebb lehetek a festményhez, így sokkal inkább a részének érzem magam, hiszen körbejárhatom, négy oldalról dolgozhatok rajta, szó szerint benne vagyok a képben" - vallotta művészetéről.
2025. 04. 29.
Társadalmunk nóvuma és közös nevezője a fogyasztás. Az eldobható élmények pillanatnyi megélése az élet minden területére belopózik, és ez alól a kreatív szféra sem kivétel. Gyakran olyan mennyiségben vesszük magunkhoz a kultúrát hogy nincs is nagyon más opciónk mint egy műalkotást gyorsan nyugtázni, lőni róla néhány fotót és átmozdulni a következőre; önmagában egy ártalmatlan praxis, de nem mentes az ideológiától. Valóban célszerű forgóajtóként felfogni a művészetet, melyben a trendek (algo)ritmikus hullámokban váltják egymást? Van-e egyáltalán választásunk?
2025. 04. 07.
A kortárs vizuális művészetben ritkán találkozunk olyan munkákkal, amelyek ilyen nyíltan és mégis kifinomultan performálják az önteremtés folyamatát. Vetlényi Alma kiállítása nem egyszerűen tárlat, hanem intim térré alakított vallomás. Olyan térinstalláció, amely nem magyaráz, hanem sokkal inkább arra invitál, hogy lépjünk be egy belső világba, ahol az emlékek, a természet és a személyes gyógyulás szövete újraszövődik.
2025. 04. 07.
Lobot Balázs munkásságát az észlelés, a megfigyelés és a vizuális egyszerűsítés jellemzi. Képeiben a különféle élmények és meghatározó vizuális benyomások – mint a paraszti tárgykultúra, törzsi művészetek, experimentális tipográfia vagy a graffiti nyers gesztusai – összeolvadnak a korai számítógépes grafikák minimalista esztétikájával. Művei nem tolakodnak, hanem szabad asszociációkra hívnak: a megjelenő formák rétegződnek, torlódnak, akárcsak a valóságban érzékelt ingerek és információk. A Printa edition "Trafik" című kiállítása a művész legújabb munkáiból válogat. – Kocsis Fruzsina, magyar nyelv és irodalom szakos tanár, irodalomterapeuta megnyitóbeszéde.
2025. 04. 01.
A fétis hagyományos értelemben egy olyan erő mágikus reprezentációja, ami az életünket áthatóan befolyásolja, apró momentumokban megnyilvánulva állandó jelenlétével a kiszolgáltatottság érzését kelti maga irányába. Az emberi tudatot maga alá rendeli, miközben valóságának főbb rendező elveként ideológiai keretrendszerére is utal. Habár a posztmodern fétis nem sokkal tér el a hagyományos felfogástól, formájában mégis kissé különb tőle: lehetővé teszi, hogy az egyén anélkül cselekedjen és járuljon hozzá annak fenntartásához, hogy kifejezetten tudomást venne annak létezéséről vagy ideologikus kapcsolódásáról.
2025. 03. 29.
Magát antihősnek is nevezi, ha valaki pedig követi a közösségi médiában, akkor tudhatja, hogy civilben is olyan gátlástalan, mint a képein. Sokaknak nem újdonság Mihai Barabancea fotográfiai munkássága, hiszen az egyik legmegosztóbb kortárs román alkotóról van szó, aki sajátos perspektívájával hazai közegében párszor ki is verte a biztosítékot. Februárban láthatta a magyar közönség Cyborg Dolphin Tears című sorozatát, amelynek az ISBN galéria és könyvesbolt adott otthont. Az Urbán Szonja által kurált kiállítás kísérő eseménye volt az azonos címen megjelent kiadvány bemutatója, ahol Szilágyi Róza Tekla beszélgetett az alkotóval.
2025. 03. 25.
Augusztinyi Fruzsina Nyíregyházán született, tanulmányait építészként végezte a Debreceni Egyetemen. Építészeti és belsőépítészeti, valamint színházi látványtervezéssel foglalkozik. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájában tanul. „Hasítottunk magunkból egy darabot, hogy a töredékekből otthont építhessünk” című egyéni kiállítása egy három részből álló kiállítássorozat első szegmense. Kapcsolódások és elengedések, intim és érzelmekkel teli terekbe való betekintés – ráhangolódás vagy első felütés, amely egy több szálon futó életpálya ívét rajzolja ki.
2025. 02. 23.
Képzőművészeti kiállítások megnyitásakor úgy próbálom leplezni zavaromat – hogy nem leplezem hozzá nem értésem, miszerint nem művészettörténészként, hanem filmesztétaként kaptam a megtisztelő felkérést Krajcsovics Évától és lányától, Zséger Oliviától.
