art&design / kiállítás
2026. 02. 02.
A kultúra esszenciális. Átitat mindent, érzést és értelmet ad az univerzum szunnyadó matériájának. Az intencionált „alkotó ember” az instrumentalizmus hitével alkot: hisz önmagának és környezetének felforgatásában, kihívásában, jobbításában. Hisz abban, hogy van valami többletérték a világ pénzből, aszfaltból és adatpontokból szőtt leplén túl, amit érdemes megmutatni.
2026. 01. 27.
A Ludwig Múzeum Golden Repair – Finom illesztések című időszaki tárlata a „helyreállítás” témáját járja körül. A sérült tárgyak, emberek és természet meggyógyítása, a töredezett és elidegenedett társadalom megreformálása nem teljesen új gondolat az intézmény falain belül, a nemrég bezárt Talált terepen-kiállítás is reflektált erre. A Finom illesztések azonban mégsem ennek, hanem a két évvel korábbi Vigyázat, törékeny – Handle with Care koncepciójának továbbvitele, vagy ha tetszik, második fejezete.
2026. 01. 22.
Mi dolgunk van 2025-ben a hidegháború hagyatékával, annak ránk maradó eseményeivel és emlékezetével? Miért foglalkoznánk a Konyhai Vitával, amelyben az amerikai Nixon és a szovjet Hruscsov szólalkozott össze annak apropóján, hogy a szocialista vagy a kapitalista értékek-e a nemesebbek? Setényi Anna Eszter kiállítása rávilágít, hogy jelenkori perspektívánkból még mindig van dolgunk ezekkel a történésekkel. Feladatunk, sőt, kijelenthetjük, hogy felelősségünk a történelem és a 20. század narratíváinak újrakontextualizálása, a feminista nézőpont megragadása.
2026. 01. 06.
Választhatsz magadnak otthont. Ha a kis bádogtáblákat szereted bogarászni, olyat. Választhatsz márványasztalost. Ebből olyat is, ahol újságokat olvashatsz. Ha neked az kell, nagymagyarországost. Tájegységenként, országonként, földrészenként változó lehetőségek, állandó elemek mellett. Disputálhatunk akár ízlésről és ízléstelenségről is. Valahol a közös szívás összekovácsol.
2025. 12. 16.
Gomolygó figurák harsány színei között bolyongunk Diki Luckerson legújabb kiállításán, amely az elmúlt három év munkái közül válogat.
2025. 12. 08.
Az Arthur C. Danto, Hans Belting vagy éppen Hegel nyomán nyomán értett művészet halálát, mint motívumot újra és újra visszaidézik azok, akik az eddigi személyes és társadalmi funkciók, szerepek, irányzatok átalakulását egy új, baljós jövő előfutáraként értik. A technológiai környezetünk és domináló online trendek következtében valóban láthatjuk, ahogy művészek már előbb alkotnak képernyőre és szociális média felületekre, mint hagyományos képzőművészeti médiumra. A kiállítás és megmutatkozás sokszor inkább tartalomgyártás és -időzítés, melyek a művész virtualitását éltetik – mindezt az algoritmusokáltal meghatározott digitális éteriségben.
2025. 11. 29.
Prológus.
Urizen – a kevert, nemtelen-duális istenség, ész és (t)örvény megtestesítője – és Abraxas – a sehol lét tér-időtlen csapdáiba taszított ördögangyal – köszönti az egybegyűlteket. A vizuális poézis próféciái az Elhibázott teremtés gyötrelméről és az Energia Örökös Gyönyöréről szavalnak. A szellem folyamatos tágítása, az Érzékek Kapuinak tovább-nyitogatása, az Ész béklyóinak felszabadítása (lenne) a cél!
2025. 11. 22.
Az identitást hámozgató fotóművészet tartós nyavalyája az, hogy hajlamos az egyéniséget esztétikákra, habitusokra és egyéb anekdotikus, laminált szeletekre bontani. A kamera azonosít, szelektál és izolál, objektumokat hoz létre, és végül a művész az, aki elbeszélői szerepbe lépve ezeket a néma ereklyéket meg tudja szólaltatni. Bármilyen történet úgy teljes, ha folytonos. Az ember lánya valóban igyekszik – de honnan indult, és merre tart?
2025. 11. 21.
Múlt pénteken megnyitotta kapuit a Bázis. a nyolcadik kerületben. Kiállítással, zenével, közösséggel nyílt meg a tér. A Bázis. folyamatokban gondolkodik, pont jó arányban stabil és képlékeny, és ebben rengeteg lehetőség rejlik.
2025. 11. 04.
Gyakran mosódhat össze az ideát és a sejthető odaát. Terek, idők, érzetek és képzetek dimenzióin át – és vissza közlekedünk, főként a tudattalan tájaiban, labirintusaiban, vagy akár ittlétek és ismeretlenebb máshol-szférák peremvidékein egyensúlyozva...
