art&design / kiállítás
2025. 10. 25.
A kortárs művészet csodálatos, izzó viharfelhő. A posztmodern lét fejetlensége számtalan ingerrel és impulzussal kecsegtet: átláthatatlan feszültségek százezrei dörgölődnek egymásnak, és a felgyülemlett statikus energia – az inspirált, nívós művészet megvalósulásában – a villámcsapás elemi erejével világítja meg a befogadói tudatot. A világ roskadozik a friss, éles, termékeny témáktól és energiáktól, és hozzáférésünk ezekhez az intellektuális javakhoz szabadabb és közvetlenebb, mint valaha. A lehetőségek horizontja megállíthatatlanul szélesedik: a kreatív, alkotó ember a történelemben először lehet csaknem mindenhol jelenvaló és ténylegesen autonóm.
2025. 10. 13.
Megnyitószöveg keresztes zoltán underdogimages tulajdonosaikat vesztett tárgyak szubjektív és pontatlan leltára című kiállításához.
2025. 08. 04.
A Pilinger Erzsébet művészettörténész vezette Knoll Galéria Budapest terei adnak otthont az Ég és Föld fényei - Festészet 1990 körül egy magángyűjteményben című kiállításnak.
2025. 07. 23.
Az ukrajnai háború a nyilvánosság tükrében – a lidérces, súlytalan drónfelvételek és alacsony felbontású CCTV kamerák szűrése által – fokozatosan válik derealizált látomássá. Minél intenzívebben pörög a hírgép, annál gyorsabban használódnak el az alkatrészei: a krízis sürgőssége kiöregedik, a telítettség hullámverésében pedig lassan immunisak leszünk a valóság harapására.
2025. 07. 23.
Egyszer valaki valakinek azt mondta, hogy egy kis országból képtelenség megérteni egy nagy országot. Jó mondás, nemde? Tipikusan olyan, ami prímán hangzik, de igazából se füle, se farka. Szerintem viszont igenis lehet értelme, akkor, ha egy valamikori gyarmatosító világhatalom kortárs művészetéről esik szó egy kisebb és kevésbé rétegzett társadalmú országban. És most, a Ludwig Múzeum első emeletén áprilistól augusztus 24-ig látható, Talált terepen – Művészeti gyakorlatok a Duchamp-díj 25 évéből című időszaki tárlat kapcsán pontosan erről fog szó esni.
2025. 07. 09.
Püspök Anita képzőművész és festőművész alkotásai a természettel való kapcsolatunkat és a fenntartható gondolkodás kérdéseit dolgozzák fel, filozófiai és pszichológiai megközelítésekből. Az absztrakt vizuális nyelvezetén keresztül ragadja meg a témáit, amelyek pillanatnyi élményekből táplálkoznak. A művész által vezetett A.P. Art Galéria kortárs alkotókat bemutató Echoes című csoportos tárlat az emlékezés természetét, rétegzettségét és kiterjedt hatását állítja a középpontba. A visszhang nem a múlt ismétlése, hanem annak az emléke, ahogyan az hatott ránk, ezek a rezonanciák alakítják identitásunkat, közösségi élményeinket, emberi kötődéseinket.
2025. 07. 08.
A velencei M9 – Museo del ’900 nem pusztán kulturális intézmény, hanem városi kísérleti tér is, amely azt a kérdést veti fel: képes lehet-e egy múzeum újraformálni a közösségi és kulturális jelenlétet egy globális turizmus által uralt térség peremvidékén?
2025. 06. 22.
Június 10-én meglátogattam a Pikszis kultúrpontot, ami jelenleg is otthont ad a harmincadik Budapest Pride keretében megrendezett 7layers kiállításnak. A tárlat hét különféle művész egyedi perspektíváinak gyűjteménye, ami emberközeli fellépésével élesíti ki a queer élettapasztalatot, és a társadalom normatív dobozaiból kilépő másság kihívásait.
2025. 06. 19.
Május 29-én este rendezték meg a Kontextus Program záróeseményét, a Függőleges Tiltakozást. Nyolc párhuzamos programot valósítottak meg a kontextus diákjai, amelynek egyik fő fókuszpontja az OFF-Biennále Traces of Life című kiállítása volt a CEU Nyitott Galériájában.
2025. 05. 21.
„Talán legszembetűnőbb, legállandóbb jele a költői alkatnak az örök figyelem, a lankadatlan, ugrásra kész éberség” – írja Pilinszky János 1947-es A mű születése című előadásában, amelyben azt is kifejti, hogy az ihlet fogalma helyett miért a figyelemé segíthet bennünket az alkotás folyamatának lélektani megértésében. Izgalmas, hogy a magyar irodalom egyik meghatározó költője, aki többször is meg akarta írni a saját figyelme történetét, a ’60-as években e célkitűzés jegyében a vizualitással is kísérletezett. Például filmet tervezett és streetfotókat készített, amelyek arról tanúskodnak, hogy előszeretettel nézett a fényképezőgépe keresőablakán keresztül az épített környezetre, érdeklődéssel fordult a magányos alakokhoz, valamint a köztereken zajló élet szakrális jelenetei felé. Bár az említett szöveg majdnem két évtizeddel azelőtt keletkezett, hogy Pilinszky fényképezni kezdett volna, nem indokolatlan felidézni a streetfotózás gyakorlatának és Vigh Levente Léptek nyomán című tárlatának kontextusában.
