art&design / kiállítás
2026. 11. 01.
Fajgerné Dudás Andrea egyike a legszemélyesebb nőművészeknek, aki folyamatosan önmaga testi- lelki állapotára reflektál. Műveiben vizuális naplóként dokumentálja élete traumatikus vagy éppen mindennapi történéseit, hasonlóan Frida Kahlóhoz, akivel rokonítani szokták. Mégis, pár tekintetben eltér a mexikói művésztól, nem szorítható be a szimpla Frida-klónok skatulyájába.
2026. 11. 01.
A kép, még ha nem is mindig a sontagi erőszak hordozója, joggal mondhatjuk, hogy minden formájában erő – az alkotó hatalmának protézise. Az 1962-es Éli az életét kávéházi jelenetében, amikor Nana a kamerába néz (jobban mondva a kamera néz Nanába), akkor nem csak a fiatal párizsi hősnő vigasztalhatatlanul francia szemeit lehet látni; felsejlik mögöttük Godard elfojtott mosolya is, amint a snitt metodikájában istent játszik.
2026. 10. 29.
Elgondolkodtak valaha azon, hogy mi határozza meg a természetben egy adott virág színösszetételét? Vajon egy-egy adott szín vagy színkombináció biokémiailag teljességgel determinált folyamat eredménye, vagy esetleg marad némi helye a véletlennek, a természet szeszélyének is? Egyáltalán beszélhetünk bármiféle szeszélyről a természettel kapcsolatban, és nem eleve túlzó antropomorfizmus ilyesmit emlegetni?
2026. 10. 28.
A kortárs művészet alkotásai mind gyakrabban szembesítenek a betegség és a mulandó emberi test tapasztalatával. Susan Sontag A betegség mint metafora című művében vizsgálta meg azt, hogy a betegség miként jelent meg a klasszikus és a modern irodalmi tradícióban; arra a felismerésre jutott, hogy a betegségek a lélekállapot kifejeződései, s mint ilyenek, alkalmasak a metaforizálásra, valamint a személyiség külső jegyeinek leírására.
2026. 10. 08.
Lement a nap. A Széllkapu Park mélygarázsának oldalsó bejárata az esti fényben a szokottnál is visszataszítóbbnak tűnt.
2026. 09. 30.
Fuchs Tamás munkássága számos kritikai perspektíva mentén értelmezhető; festményein egyaránt felfedezhetőek a szürrealizmus és a metafizikus festészet hagyományai. Képein az emberi és a nem emberi közötti határ elmosódik: az átalakulás jegyeit magukon viselő alakok és motívumok egyszerre hatnak ismerősnek és idegennek, miközben újra és újra megkérdőjelezik azt, amit valóságként természetesnek veszünk.
2026. 09. 17.
A posztmodernitásnak nem nehéz vizuális etűdöket költeni. Jelenléte olyannyira általános (és ominózus), mint a testünkben felgyülemlett mikroműanyagok; komplex kapcsolatában a hegyek, völgyek, erdők és tengerek prekognitív, mindent kitöltő áhítata ismétlődik meg. Több levelet írunk a kapitalizmusnak, mint bárki másnak; többször lamentáljuk a kieső időt, minthogy azt helyre tudnánk igazítani.
2026. 08. 15.
Mi marad velünk a gyermekkorból? Hogyan őrizzük meg és gondozzuk azokat a tárgyi emlékeket, amelyek gyerekkorunk különböző fontos eseményeinek – eredményeinek – lenyomatait hordozzák? Kinél melyik fiókban kallódik éppen az általános iskolai bizonyítvány, ellenőrző füzet vagy az a gondosan megszerkesztett órarend, amit a végén már kívülről tudtunk?
2026. 08. 11.
Bolla Ágnes, az építész rovat 2026 tavaszi évadának gyakornoka és Borsai Szandra rovatvezető május végén felkerekedtek, hogy megnézzék a 2026-os Temesvári Építészeti Beta Biennálét. A kiállítást nem tartották meg, de amit helyette találtak, arra senki sem számított. Négykezes.
2026. 08. 07.
A Bakáts Bunkerbe való leereszkedés már önmagában rituális gesztus; a lépcsőn lefelé haladva a város fokozatosan eltávolodik, mégsem tűnik el teljesen.
