bezár
 

art&design / kiállítás

Budapest, túl Budapesten
Budapest, túl Budapesten
Budapest mai arcát több, letűnt „korszak”, "stílus" vagy térbeli és időbeli mintázat határozza meg, melyek mindegyike az ország, s a város múltjához és jelenéhez tartozik. Budapest egyedi történelmi háttere pedig hozzájárul a város, s az itt élő emberek sokszínűségéhez: az „Itt van a város, vagyunk lakói”című kiállítás ezt a sokszínűséget igyekszik megragadni.
Táblákon és kártyákon a világ
Táblákon és kártyákon a világ
Minden olyan kiállítás üdvözlendő, ahol a látogatókat a kiállított tárgyak használatára is ösztönzik. A komplex tanulást, megismerést és szórakozást lehetővé tévő kiállítási projekt megvalósítására pedig a Kiscelli Múzeum többedszer tesz kísérletet, sikeresen. A Te jössz? Kiállítás a társasjátékokról című kiállításban – mint egy társasjátékban – különböző életeket próbálhatunk ki, ahol egy alternatív, és a valódi, „kézzel fogható valóság” közötti játéktérben találjuk magunkat.
Rés a pajzson
Rés a pajzson
Megragadható-e egy tökéletesen más világ, mint az általunk ismert? Bartis Attila fotóin lassan oldódik fel az idegenségtapasztalat, s csak lassan válik otthonossá az üresség. 
A kilátástalanság tökéletes kietlensége
A kilátástalanság tökéletes kietlensége
Szokás úgy gondolni korunk társadalmi valóságára, mintha annak minden szintjére jellemző volna egyfajta gyorsulás. A társadalmi gyorsulás mint jelenség azonban korántsem egyöntetű. Léteznek a gyorsuláson belül is szakadások, sőt, lokális érvényű lelassulások, atavizmusok és involúciók is. A technikai és társadalmi gyorsulás átfogó folyamatának végkifejlete sem törvényszerűen fénysebességű. A modernitás utániság állapota éppenséggel lassulást is eredményezhet, sőt, az apokalipszis korlátlan lassításába is torkollhat, amely véget vet az élet mint narrativitás uralmának, s amely felszámolja az idő vitális értelmezhetőségének lehetőségét.
A posztmodern Vénusz
A posztmodern Vénusz
A női test ábrázolása jelentős változásokon ment keresztül az évszázadok során. Mint ismert, sokáig hierarchikus jelenségként tekintettünk rá: a felöltözött férfi, mint a megismerő tudat képviselője, az uralkodó pozícióban lévő alkotó az, aki a látás és megformálás jogát birtokolja. Az akttá váló női test ebben a szituációban alárendelt és a kiszolgáltatottság tapasztalatával terhelt. A kortárs képzőművészet pedig bővelkedik a nők képének újrastrukturálását megcélzó művekben.
Korszak és korszaktudat: két néző egy kiállításról
Korszak és korszaktudat: két néző egy kiállításról
Természetes, hogy egymástól távollévő generációk tagjai másképp reagálnak ugyanarra a kiállításra. Fokozottan van ez így akkor, ha olyan korszakot idéz meg egy múzeum, amely az egyik látogatónak az ifjúságáról mesél, míg a másik számára már távoli tananyagot jelent. Vajon a hatvanas években a legendás három „T”-ből melyik kategóriába került volna ez a kiállítás? Kíváncsian várjuk véleményüket.
Sztehló Lili és egyházművészeti munkássága
Sztehló Lili és egyházművészeti munkássága
Legutóbb 1981-ben, Székesfehérvárott volt kiállítása Sztehlo Lilinek, ezúttal a Városmajorban. A kiállítás célja az, hogy a művészettörténeti diskurzusban újabban kevéssé jelenlévő festőművész munkásságára, s egyúttal egy elpusztult műtárgy rekonstruálásának programjára hívja fel a figyelmet.
Helyhez nem kötve
Helyhez nem kötve
„Az elmúlt évek utazásai során megtanultam hány kép fér a bőröndbe, hogyan lehet kihasználni legoptimálisabban a helyet, illetve, hogy a festőeszközöket sohasem tároljuk a kézipoggyászban!” – írja Árnyas Koppány Ákos a meghívóban, aki hosszú idő után újra Szegeden állít ki. Önálló tárlata a magyar kultúra napja alkalmából, január 18-án nyílt meg a Szegedi Akadémiai Bizottság Művészeti Szakbizottságának felkérésére.
Egymás mellett. Pár ezer kilométerrel…
Egymás mellett. Pár ezer kilométerrel…
Élettelen mindennapiság – ekként lehetne összegezni Bakonyi Bence kiállítását a Faur Zsófi Galériában. A „Párhuzamok-Parallels” cím alatt három fotósorozat tekinthető meg – Segue (2013), After Five Years (2015) és We are allright here –, melyek néhány éves eltéréssel, de más-más háttérrel, indíttatással és szinte ellentétes gazdasági, társadalmi és kulturális valóságú országokban készültek. A fotók ugyanakkor egyetlen „egységként” kerülnek bemutatásra, ahol párhuzamosan tárulnak fel a térben és időben elválasztott, ám hasonlónak láttatott sorsok. A kérdés tehát az, hogy mi is köti össze az itt látható műveket.
Dimenzionizmus a bábművészetben
Dimenzionizmus a bábművészetben
Ha legkorábbi pályámat számba veszem, a bábszínházzal kezdődött: az udvarbeli gyerekeknek játszottam a veranda ablakából két-három bábfigurával, amelyek valójában a babáim voltak, és általában valamelyik cselekményes ének elevenedett meg a lelkes közönség előtt.
12   13   14   15   16   17   18   19   20 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés