bezár
 

art&design / kiállítás

Játék, emlékezés, felfedezés
Játék, emlékezés, felfedezés
A nemrég nyílt galéria első kiállítása, az #ON után most a festészet és az újmédia különféle installációi mutatkoznak be a TERRARIUM legújabb tárlatán. A #PLAY középpontjában maga az individuum áll: sorsa, végzete, identitása, gyermeki múltjának legmeghatározóbb élményei jelennek meg a műalkotásokban, melyek nem csak egymásra, de a befogadóra is reflektálnak, mintegy bevonva őt a lélek rejtett titkainak felfedezésébe. A kiállítás keretében a Center of Contemporary Art Budapest három állandó művészéhez – Bárdosi Katinkához, Kusnyár Eveline-hez és Tisch Bálinthoz – Csontó Lajos és Jagicza Patrícia csatlakozott.
Két város, két fotós, két terem
Két város, két fotós, két terem
A Koreai Kulturális Központ és a kArton galéria nem mindennapi kollaborációjának köszönhetően két fotográfus – Szatmári Gergely és Kim Jinseok – egymás szülőhazájába látogatva arra vállalkozott, hogy fényképeiken keresztül bemutatják Szöult és Budapestet, visszaadva azon pillanatokat, melyekben felfedezték a másik városának szépségét és egyediségét.
Funkcióvesztett, selejt nyomólemezek mint műalkotások
Funkcióvesztett, selejt nyomólemezek mint műalkotások
Új kortárs intézmény tűnt fel a budapesti galériaszíntéren: a Horizont a Zichy Jenő utca egyik díszes kapujából nyíló egyterű helyiségbe rendezkedett be, ahol progresszív, kísérletező művészek alkotásait láthatják majd az érdeklődők. E szellemben jött létre a galéria nyitókiállítása is, amelyen Kristóf Gábornak a hagyományos festészet határait elbizonytalanító munkái tekinthetőek meg.
Katalán forgatag Picassóval fékezve
Katalán forgatag Picassóval fékezve
A ferrarai Palazzo dei Diamanti nem csontig lerágott témáknak szokott otthont adni, ha kiállítás megrendezéséről van szó. Az éppen aktuális a Tűzrózsa címet viseli. Barcelonát hívták így a 20. század elején, ami egyrészt a perzselő politikai és szociális légkörnek, másrészt azoknak a kulturális, művészeti mozgalmaknak köszönhető, melyek révén a katalán főváros Párizzsal került szoros rokonságba. A kiállított anyag változatossága és harmonikus összeállítása lenyűgöző.
Nem's Judith: Térkísérletek
Nem's Judith: Térkísérletek
Nem’s Judith a geometrikus absztrakció kiemelkedő hazai követője. Művei rendszeresen láthatóak az Abigail Galéria kiállításain és kvalitásos színfoltot jelentenek a galéria árverésein is. A művész az 1990-es évek elején telepedett le Párizsban, és szoros kapcsolatot tartott fenn az ott élő magyar származású alkotókkal (Vera Molnar, Anna Mark, Martha Pan, Joseph Kadar). Párizsi évei alatt kapcsolódott be a nemzetközi művészeti világba.
Dekoratív figurák mögé rejtett filozófia
Dekoratív figurák mögé rejtett filozófia
Soós Nóra legújabb munkái fontos kérdéseket fogalmaznak meg az emlékezetkultúra esszenciájával, lényegi működésével kapcsolatban: a Faur Zsófi Galériában kifüggesztett vásznakon közös múltunk apró mozaikjai sejlenek fel, válnak láthatóvá és értelmezhetővé jelen korunk tükrében. A mostani festményeken azonban nemcsak a múlt és jelen problémái rajzolódnak ki, hanem Soós jól ismert transzparens, többrétegű festészeti stílusának köszönhetően ezek a vásznak a személyes és a társadalmi emlékezet egymáshoz való viszonyáról is beszélnek.
Autentikus térképzés, átgondolt installálás
Autentikus térképzés, átgondolt installálás
Kína után elsőként a Magyar Nemzeti Galériában tekinthetjük meg a Qi Baishi egész életművét átfogó retrospektív kiállítást, amelyen pontosan nyomon követhető a művész festészetének alakulása a korai munkáktól kezdve egészen az időskori stílusváltás remekeinek számító növény- és madárábrázolásokig. A közel 110 munkát felvonultató tárlat azonban nemcsak anyagában, hanem térrendezésében, installálásában is igazán egyedülálló.
Intim viszonyban a Nagy Háborús művészekkel
Intim viszonyban a Nagy Háborús művészekkel
A Molnár C. Pál Műterem- és Lakásmúzeum igen izgalmas vállalkozása a Béke és háború – Művészsorsok a Nagy Háború idején című kiállítása, nemcsak azért, mert feltárja az első világháború alatt alkotók közötti különféle viszonyrendszereket és gondolati kapcsolódásokat, hanem azért is, mert az installálásnak köszönhetően képes egy bensőséges, meghitt kapcsolatot teremteni a befogadó és a képek között.
Gesztus és dekorativitás
Gesztus és dekorativitás
A festészet veszélyes dolog, sőt köz- és önveszélyes. A közveszélyt közelebbről úgy hívják, hogy dekorativitás, az önveszélyt pedig úgy, hogy gesztus. Az egyikkel a többi művészeti ágnak és az utcának, illetve a közönségnek szolgáltatjuk ki a festészetet, a másikkal pedig a művésznek, a művész testének és az ő állítólag mélységes mély lelkének. Az egyiknek az építésben és az épületességben van a veszélye, a másiknak pedig a rombolásban – a formák, sőt a felület, sőt a festmény mint tárgy megsemmisítésében. – Seregi Tamás esztéta megnyitójának szövegét adjuk közre, amely a 2015. április 23-án a Társalgó Galériában hangzott el.
Épített környezet, ipari táj, embertelenség
Épített környezet, ipari táj, embertelenség
Tematikailag kapcsolódnak egymáshoz az #ON munkái: valamilyen módon mindegyik az épített környezet hatásaira, valamint az ember és természet viszonyára reflektál. Azonban ezzel nagyjából meg is szűnik a munkák közötti hasonlóság, hiszen az öt kiállító művész mind egyéni hangon szólal meg, illetve eltérő a térszemléletük és anyaghasználatuk, továbbá a tárgyalkotás módja és metódusa is különbözik.
12   13   14   15   16   17   18   19   20 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés