art&design / kiállítás
2018. 02. 23.
A női test ábrázolása jelentős változásokon ment keresztül az évszázadok során. Mint ismert, sokáig hierarchikus jelenségként tekintettünk rá: a felöltözött férfi, mint a megismerő tudat képviselője, az uralkodó pozícióban lévő alkotó az, aki a látás és megformálás jogát birtokolja. Az akttá váló női test ebben a szituációban alárendelt és a kiszolgáltatottság tapasztalatával terhelt. A kortárs képzőművészet pedig bővelkedik a nők képének újrastrukturálását megcélzó művekben.
2018. 02. 09.
Természetes, hogy egymástól távollévő generációk tagjai másképp reagálnak ugyanarra a kiállításra. Fokozottan van ez így akkor, ha olyan korszakot idéz meg egy múzeum, amely az egyik látogatónak az ifjúságáról mesél, míg a másik számára már távoli tananyagot jelent. Vajon a hatvanas években a legendás három „T”-ből melyik kategóriába került volna ez a kiállítás? Kíváncsian várjuk véleményüket.
2018. 01. 31.
Legutóbb 1981-ben, Székesfehérvárott volt kiállítása Sztehlo Lilinek, ezúttal a Városmajorban. A kiállítás célja az, hogy a művészettörténeti diskurzusban újabban kevéssé jelenlévő festőművész munkásságára, s egyúttal egy elpusztult műtárgy rekonstruálásának programjára hívja fel a figyelmet.
2018. 01. 26.
„Az elmúlt évek utazásai során megtanultam hány kép fér a bőröndbe, hogyan lehet kihasználni legoptimálisabban a helyet, illetve, hogy a festőeszközöket sohasem tároljuk a kézipoggyászban!” – írja Árnyas Koppány Ákos a meghívóban, aki hosszú idő után újra Szegeden állít ki. Önálló tárlata a magyar kultúra napja alkalmából, január 18-án nyílt meg a Szegedi Akadémiai Bizottság Művészeti Szakbizottságának felkérésére.
2018. 01. 26.
Élettelen mindennapiság – ekként lehetne összegezni Bakonyi Bence kiállítását a Faur Zsófi Galériában. A „Párhuzamok-Parallels” cím alatt három fotósorozat tekinthető meg – Segue (2013), After Five Years (2015) és We are allright here –, melyek néhány éves eltéréssel, de más-más háttérrel, indíttatással és szinte ellentétes gazdasági, társadalmi és kulturális valóságú országokban készültek. A fotók ugyanakkor egyetlen „egységként” kerülnek bemutatásra, ahol párhuzamosan tárulnak fel a térben és időben elválasztott, ám hasonlónak láttatott sorsok. A kérdés tehát az, hogy mi is köti össze az itt látható műveket.
2018. 01. 09.
Ha legkorábbi pályámat számba veszem, a bábszínházzal kezdődött: az udvarbeli gyerekeknek játszottam a veranda ablakából két-három bábfigurával, amelyek valójában a babáim voltak, és általában valamelyik cselekményes ének elevenedett meg a lelkes közönség előtt.
2017. 12. 15.
A Kassákizmus során három különböző tárlatot látogatunk. Mindegyiknek volt nyitóeseménye, megnyitóbeszéde, volt pogácsa, bor, voltak pogácsanénik, tehát minden, ami általában egy kiállításmegnyitó tartozéka. Mindegyikre jegyet kell váltani, kivéve, ha kombinált, mindhárom kiállításra érvényes jeggyel bírunk. Akkor egy összeg ellenében, a város különböző pontjainak érintésével bejárható a Kassákizmus egésze a Petőfi Irodalmi Múzeumtól kezdve, a Kassák Múzeum érintésével egészen a Bajor Gizi Színészmúzeumig.
2017. 12. 07.
Karátson Gábor akvarelljei. Az inspiráció valamennyinél Márk evangéliuma. Kemény dió. Kíváncsiak voltunk, hogy ezt a diót hogyan töri fel egy képzőművész és egy irodalmár-műfordító.
2017. 11. 22.
A sokadik Velencei Biennálét látogatva az a benyomásom, hogy a legtöbb ember a Giardini-ben található pavilonokra, az egyes országok projektjeire kíváncsi. Ám pont itt találkozhatunk a legkevesebb meglepetéssel vagy látványossággal, ha összehasonlítjuk őket az Arsenale vagy akár a külső helyszínek kiállításaival. Kellemes meglepetés azért a Giardini-ben is érhet olykor: engem a velencei pavilon kápráztatott el, akárcsak két évvel ezelőtt, de megkülönböztetett figyelmet érdemel számomra idén a japán, az orosz, a francia, a Nagy-Britanniának otthont adó és a magyar pavilon is.
2017. 11. 22.
Melkovics Tamás újabb munkái arra késztetnek, hogy eltűnődjünk az eredetről. A keletkezés és kibontakozás rejtélyéről, a fejlődés folyamatáról. Az alakulás, kibomlás és kiágazás útjairól, labirintikus ösvényeiről. Arról, hogy egyszerű lépésekből, vonalakból, elmozdulásokból, az újra és újra továbbvezető, ismétlődő kiágazásokból hogyan épülnek föl egyre komplexebb alakzatok. Esetében két és három dimenzióban, a képeken és a képeken kívüli térben.
