irodalom / gondolat
2019. 01. 15.
Nehéz egy olyan, 2019-re a popkultúra által már elcsépelt szimbólummal mit kezdeni, mint egy falra fújt, nagy piros szív. Lehet egyszerre fotós ziccer és hatalmas zsákutca is, amibe ráadásul magunkat becsapva sétálunk be, legyünk bármilyen tapasztaltak.
2019. 01. 12.
Mészöly Miklós még azt írta Idegen partokon című novellájában: „Egész éjjel utaztak. Késő este indult a vonatuk Bukarestből, és reggelre értek Konstancára”. Nekem már nem kellett ennyi, reggel fél nyolckor indultam, hogy délelőttre ott legyek. Sötétedéskor terveztem visszaindulni. Október elején deresek már a reggelek, a félreeső utcán, amelyen a buszállomásra igyekeztem, mégis egy szál piros fürdőköpenyben sétált szembe egy férfi, kezében gőzölgő kávesbögrével. Mintha csak a konyhából az utcán át a szobába. De Bukarestről bővebben majd később. Várnom kell még, hogy tálalhatóvá hűljön az anyag.
2018. 12. 31.
Kiabálásra leszek figyelmes, amikor kinyílnak az ajtók a sütőtanyai megállóban. Lent ordibál egy középkorú nő, hogy az ilyeneket ki kellene baszni a pusztára, ott üszkösödjön el a faszuk a szétszurkált vénájukkal együtt. A srác szemei résnyire szűkültek, enyhén kicsavarodott a dereka. A nő taszigálását mintha meg sem érezné, fellép a buszra.
2018. 12. 30.
Ha az ember 35 éves koráig valamilyen megmagyarázhatatlan okból nem jut el Prágába, de rájön, hogy ez az állapot tarthatatlan, akkor tegye meg magának azt a szívességet, hogy nem egy rapid szombat-vasárnapon próbál bepótolni mindent.
2018. 12. 27.
Nézek ki az ablakon. Temérdek fotót készítettem már a kilátásról, ami azt mutatja, hogy nem közömbös számomra. Meghatároz. A lakás dél-nyugati oldalán meglehetősen szedett-vedett, de ilyenkor télen kifejezetten bruegeles. Az észak-keleti panoráma pedig a ’80-as évek szocreál építészetének egyenruhájában feszít. Elküldöm valakinek ezt az urbánusabb látképet, mire azt írja, olyan, mint Algéria. Mint a Kaszba. Sosem jártam ott, de így képzeltem én is, kőtömbök egymás hegyén-hátán, ablakok néznek be az ablakon, amely csak az utolsó emeleten lakók számára nyújt némi távlatot.
2018. 12. 05.
Amikor a könyvek használatának egyik leggyakoribb módja projektorok alátámasztása és beszintezése, jogosnak tűnik az irodalomra irányuló kérdésfeltevés. A huszonegyedik ehavi része messziről indít: azt vizsgálja, hogy napjainkban milyen külön tétekkel és lehetőségekkel rendelkezik a történetmondás; és ezután tér ki arra, hogy milyen potenciállal rendelkezik mindebben a prózairodalom. Fontos példánk Viktor Pelevin új regénye, a magyarul idén ősszel megjelent iPhuchk10 lesz.
2018. 11. 28.
Mindig is irigyeltem a festőket. Kiállnak a körút sarkára, kényelmesen előpakolnak a bőröndjükből. Állvány, paletta, olajfesték, oldószer. Lealapozzák a szűz vásznat, feltűrik az ingujjukat és nekifutásból felrúgják a valóságot.
2018. 11. 23.
A nálunk bevett könyvhét-hagyománnyal szemben Franciaországban nem tavasszal és nem egy hétbe sűrűsödve mutatkoznak be az azévi újdonságok. Náluk ősszel és heteken keresztül egymással versengve kerülnek a nagyközönség elé a frissen megjelent művek. Augusztus közepe és november között évente átlagosan 550-600 könyv látja meg a napvilágot; idén 567 újdonság jelent meg, köztük 94 elsőkönyves szerző tollából. Szintén érdekes szám, hogy az újdonságoknak egészen pontosan kétharmada (381) származik francia anyanyelvű szerző tollából.
2018. 11. 15.
Itt születtem Szatmáron, 1987-ben. Amikor két évre rá apám betelefonált a koraszülöttosztályra, ahol anyám kezdő gyerekorvosként dolgozott, a hírrel, hogy Ceaușescuék menekülnek, anyám ereiben megfagyott a vér. Erre a mondatra vártak húsz éve, de hogy ez valaha tényleg el is hangozhat, arra gondolni sem mertek. Anyám a világvége bejelentése után biciklire pattant és úgy suhant hazafelé, hogy hosszú, kibontott haja – mint a Sörgyári capriccio hajvágás-jelenetét megelőző képsorok Maryskájának – hullámokat vetett. Valamiért így képzelem, pedig tél volt és csend és hó és halál. Az utcán valakik, valahonnan igazi sajtot osztottak a kiözönlött embereknek, akárcsak egy grandiózus borkóstolón. És mindenki ölelt mindenkit, free hugs, before it was cool.
2018. 11. 07.
Beszalad a Piros-Fehérbe, de már jön is két energiaitallal. Az egyiket mosolyogva az asszony felé nyújtja. Az gyanakodva nézi őt, hiszen a férfi előbb még fenyegetőzött, hogy kiveri belőle a gyereket, most meg úgy csinál, mintha mi sem történt volna. Ittál, kérdezi a férfit, mire az közelebb hajol hozzá, a fülébe suttog.
