irodalom / gondolat
2023. 04. 29.
A költő arra gondolt, épp hazamegy Anylandbe,/csak nem számította ki jól a sodrást. A keze megmozdul,/már látni jól, épp írna valamit, persze nincs a kezében/semmi és nem hajlíthatja be a karját,/mert akkor elsüllyedne. Írna valamit a felhőkre/a szépnevű költő. - Vaktérkép rovatunkban Lesi Zoltán versét olvashatják.
2023. 04. 22.
A magyar reflexek megmaradnak, a nyavalygást, az egzisztenciális szorongást, amelyeket még gyerekként megtanultam, nem tudom elfelejteni. Hogy jaj, nem történik semmi, nem keresnek otthonról, nem keresnek itthonról. Mi lesz, ha romlik a helyesírásod. Attól félsz, hogy mi lesz, ha majd nem jutnak eszedbe a szavak. Majd két nyelven leszel bizonytalan. – Vaktérkép rovatunkban Lesi Zoltán írt Bécsből.
2023. 04. 17.
Az előző részben javaslatot tettünk a Balassi kötete harmincegyedik versének és a Célia-ciklus első darabjának pótlására. Ennél sokkal nehezebb vállalkozásnak tűnik kiegészíteni a kódex legnagyobb hiátusát (a hatvannegyediktől a hetvenedikig tátongó űrt), hiába van épp annyi versünk, amennyi innen hiányzik. Azonban – szerencsére – itt is van két, markáns, „jól megfaragott pillérkötegünk”, vállkövekkel: az egyik az ötvenkilencediktől hatvanharmadikig tartó drámai ív, a másik a kódexben a hetvenegyedik után olvasható, majdnem hiánytalan szakasz.
2023. 04. 12.
A többi harminckét fognak nem tett jót a hipnózis. Nem fértek a bőrükbe. Úgy érezték, nem elég nekik kijárni az ártérbe, dunsztosüvegbe szedni a kullancsokat, piócákat és csigákat, saját házi állatokat tartani. A perifériára szorult hátsók elkezdtek szír glosszográfusokat olvasni. - Helyzetjel rovatunkban Bencsik Orsolya tárcáját olvashatják. Fél éven át havonta meg fog jelenni egy írása tárcasorozatunkban.
2023. 04. 09.
Mégsem mondható, hogy szorongásainkban túl nagy szerepet kapna az az irdatlanul hatalmas tér, amelyben – egyébként – a Föld is van; mintha ez csak valami mellékes, tankönyvi körülmény lenne, amelyen igazából akár kívül is helyezhetjük magunkat. Pedig egy ilyen nagy térből tényleg érkezhet bármelyik nap bármi. És talán már érkezett is. – Helyzetjel rovatunkban Kerber Balázs tárcáját olvashatják. Fél éven át havonta meg fog jelenni egy írása tárcasorozatunkban.
2023. 04. 05.
Szerintem önmagában az, hogy egy sejt felfigyel a többire, ijesztő kép. Nem elég, hogy ennyien vannak, a maguk zsúfoltságában, még látnak is. Kicsit olyanok, mint egy szem, aminek a létezésére csak addig nem emlékszünk igazán, amíg ki nem nyílik. Ráadásul ez bennünk történik, a test invázió vagy annak előkészülete. Igaz, nem muszáj elmenni idáig, a sejtek talán a szemlélődésre hangolódnak rá. - Helyzetjel rovatunkban Borsik Miklós tárcáját olvashatják
2023. 03. 30.
Akkor még nem voltam túl türelmes ember, de a Balatont mindig tudtam tisztelni. Egy hiba csúszott csak be, ugyanitt, pár évvel ezelőtt: apám sakkozni akart a házigazda Györgydeák Gyurival. Nyugiban. Ezért azt mondta, hogy ha összepecázok húsz békát, este megcsinálja a combokat. Sárga szirmot szúrtam a sneciző horogra és belengettem a békák elé. Fél óra múlva megvolt a húsz, vittem be a vödröt. – Oláh Gergely Máté tárcáját olvashatják.
2023. 03. 11.
Úgy állok itt, a Dohánytermesztők dombján megkövülve, ahogyan csak a piac alkesz filozófusai és az időutazó próféták tudnak. Szoborrá dermedtem, s nem sokra adom, hogy hamarosan galamb száll reám, talán nem is egy, alkonyatkor pedig a csókák serege vesz körül engem, és holnap hajnalig fészket rak hajamba a tengelic. - Helyzetjel rovatunkban Márton Evelin tárcasorozatának utolsó darabját olvashatják.
2023. 03. 07.
Locker Dávid hallatlanul izgalmas fiatal költő. Egy gyomorrúgás precizitásával és erejével teszi fel a nyugtalanító nemzedéki kérdést, hogy mi történik, egyáltalán mi történhet még az irodalomban a romantikából kiábrándult modernitást rég szétreflektált posztmodernen túl? - Szlukovényi Katalin méltatja Locker Dávid költészetét.
2023. 03. 04.
Egészen új, előzmény nélküli világérzékelés Masri Mona Aicha költészete, váratlan erővel – humorral és drámaisággal – egészíti ki a női test nyilvános felmutatásának irodalmi rítusait. A lelkésznő nézőpontja ez, amely a testet eltakaró, olykor kifejezetten megnyomorító protestáns hagyomány után nagyvonalúan fölszabadítja a tekintetet, és ismeretlen tapasztalatokban részesíti az olvasót - Visky András méltatja Masri Mona Aicha műveit.
