bezár
 

irodalom / gondolat

Helyzetjel: A világ vége
Helyzetjel: A világ vége
Itt születtem Szatmáron, 1987-ben. Amikor két évre rá apám betelefonált a koraszülöttosztályra, ahol anyám kezdő gyerekorvosként dolgozott, a hírrel, hogy Ceaușescuék menekülnek, anyám ereiben megfagyott a vér. Erre a mondatra vártak húsz éve, de hogy ez valaha tényleg el is hangozhat, arra gondolni sem mertek. Anyám a világvége bejelentése után biciklire pattant és úgy suhant hazafelé, hogy hosszú, kibontott haja – mint a Sörgyári capriccio hajvágás-jelenetét megelőző képsorok Maryskájának – hullámokat vetett. Valamiért így képzelem, pedig tél volt és csend és hó és halál. Az utcán valakik, valahonnan igazi sajtot osztottak a kiözönlött embereknek, akárcsak egy grandiózus borkóstolón. És mindenki ölelt mindenkit, free hugs, before it was cool.
Helyzetjel: Terepszemle I.
Helyzetjel: Terepszemle I.
Beszalad a Piros-Fehérbe, de már jön is két energiaitallal. Az egyiket mosolyogva az asszony felé nyújtja. Az gyanakodva nézi őt, hiszen a férfi előbb még fenyegetőzött, hogy kiveri belőle a gyereket, most meg úgy csinál, mintha mi sem történt volna. Ittál, kérdezi a férfit, mire az közelebb hajol hozzá, a fülébe suttog.
Magyar napok a madridi Complutense Egyetemen, avagy 80 lap alatt a Föld körül Nr.2
Magyar napok a madridi Complutense Egyetemen, avagy 80 lap alatt a Föld körül Nr.2
Hetedik alkalommal rendezték meg október 16-án a madridi Universidad Complutensén a Jornadas de cultura y literatura húngaras eseményt, amely arra hivatott, hogy a spanyol egyetem hallgatóinak és minden más érdeklődőnek bemutassa a magyar irodalmat és kultúrát. A változatos programnak köszönhetően, idén először a közönség nemcsak konferencia-előadásokat hallgatott különböző tudományos és ismeretterjesztő témában, hanem a KMTG szervezésében az élő irodalom is bemutatkozott.
huszonegyedik #0
huszonegyedik #0
Egy jelenkorunkat leírni kívánó tárcasorozat abból a felismerésből táplálkozik, hogy környezetünkkel való viszonyunk hagyományos elképzelése ilyen leírásra nem alkalmas. Úgy értem, egyre nehezebb megmondani, mi van. A zsebünkben lapuló, hétköznapjainkat strukturáló okostelefonok, vagy a fenyegető ökológiai katasztrófa nem érthető meg a dolgokat a saját céljai érdekében használó ember felől. Napjainkban, úgy tűnik, már nem függetlenségünk és kitüntetettségünk válik fontossá: ha csak nyelvben és jelentésekben gondolkodunk, és efelől határozzuk meg a művészeteket, akkor elveszítünk valami valóságosat.
OGM fotónaplója – 2018. október
OGM fotónaplója – 2018. október
Kiírják a pályázatot. Elgondolkodom, hol tartok. Mim van eddig, mit akarok. Csak fotózni, még ha csak a fióknak is. Egy oldalban meg kell fogalmaznom magamat és a projektet, hát köszönöm szépen. Tudom, hogy nem sikerült, akkor már legyen semmitmondó a címe is: Budapest feketén, fehéren. Beadom. Egy hónap múlva anyukám lelkes esemest küld, kérdőjel, válaszolom, mostanában nem lehet túl sok mindenhez gratulálni. Aztán leesik, megköszönöm. Lemegyek a Bambi eszpresszóba, nyugodtan végigolvasom, mire kaptam alkotói ösztöndíjat. Túl szépeket blöfföltem a bizottságnak, most aztán futhatok a geometria és a véletlen együttállások után, amiket beígértem nekik. Picit megijedek, de hagytam magamnak néhány kapaszkodót, nem kell egy évig a sötétben botorkálnom. 
Milyen is egy Frankfurt, avagy 80 lap alatt a Föld körül Nr.1
Milyen is egy Frankfurt, avagy 80 lap alatt a Föld körül Nr.1
Néhány éve, amikor egy berlini vendégoktatás alatt Limberg úrnál kaptam szállást, aki a Hungarológia szak öreg diákjaként a magyar könyvhétről írt fogalmazását nézette át velem, nem csekély meglepődéssel fogadtam a dolgozatában szereplő megjegyzéseket. Írásműve címe, Ki a könyvekkel az utcára!, elsőre kicsit visszatetszőn hathat, azonban szerzője benne amellett érvelt: mennyivel demokratikusabb a magyar könyvszemle, és inkább illik arra a könyvünnep megnevezés, mint ahhoz a neoliberális ökonómiához, amivel a Frankfurter Buchmessén találkozunk. Patriotizmussal telített tudatlanságomban bólogattam, miközben javítottam a nyelvhasználati hibáit. Majd amikor kiderült, hogy idén lehetőségem van a fiatal irodalom kritikusaként részt venni a Frankfurti Nemzetközi Könyvvásáron, Tóth-Czifra Julcsi barátném csak annyit mondott: „Hát, ezt te nagyon fogod élvezni.” And she was not wrong there…  
Szívünkben kacag fel a napfény
Szívünkben kacag fel a napfény
„Fejünk felett / nagy gyökerek, / fenyegető / fojtó kezek! / Ez aztán a / horror terror metró, / hogyha nem jó, / akkor is jó!” Bada Dada (öngyilkosságának 12. évfordulójára)
A PESTI ÍRÓ APOTEÓZISA
A PESTI ÍRÓ APOTEÓZISA
Emberismerete: mint a legnagyobbaké. Szagáról ismeri meg az emberállat összes bűneit. Különös tekintettel a pestiekre. A Rejtő-regények bődületes marhasághullámai közül az ember feljő és megnyilvánul – oly mindegy, ha körötte kibogozhatatlan hablatynak is tűnik maga a sztori.
Szemvillanás alatt: irodalmi blogszemle
Szemvillanás alatt: irodalmi blogszemle
Laza sorozatot kezdünk, melyben hol az irodalom, hol a zene, a színház, a film, az építészet, a képzőművészet vagy a gyerekeknek szánt alkotások játsszák a főszerepet. Nem titkoltan szubjektív válogatás a szubjektív válogatásokból.
Boldogtalan jugók
Boldogtalan jugók
Ürmi parázik: mi lesz a határon? A magyaroknak azt hazudod, hogy a tied, a szerbekkel majd én beszélek – mondom neki.
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés