bezár
 

irodalom / gondolat

Helyzetjel: Porto
Helyzetjel: Porto
Mikszáth írja Selmecbányáról, hogy olyan, mintha az ördögök tervezték volna a pokol mintájára. „Képzelj magadnak háromezer hegycsúcsot, ugyanannyi völgykatlant, egy tucat sziklát, mely sűrűn be van építve mindenféle alakú házakkal, melyeknek előrésze sokszor háromemeletes, míg ellenben a háta szerényen odalapul a hegyhez” írja. Aztán így folytatja: „Ha végigjárod e maga a természet által kikövezett várost, szíved csordultig megtelik humanisztikus érzelmekkel, s elérzékenyülten sóhajtasz föl: »Hát még itt is emberek laknak?«”. Amikor Selmecbányán jártam, beigazolódni látszott a romantikus és a realista stílusjegyek összetartozása írónk írásművészetében. Ha azonban Mikszáth járt volna Portóban, minden bizonnyal lenyomja Jókait, aki egy Vaskapu-szorossal vezet a tájleíró-versenyen.
Krimiírás, veganizmus és a piros kabátos nő
Krimiírás, veganizmus és a piros kabátos nő
Sorozatgyilkosság legyen vagy a bezárt szoba rejtélye? Noir vagy cosy? Folyjon benne a vér vagy inkább a gyilkos agyszüleménye szórakoztassa az olvasót? A pincéjében kuporgó pszichopata emeli meg az eladott példányszámot, vagy a szomszéd nagymamája, aki csak nagypénteken gyilkol? A nők inkább a pitesütögető Agatha Raisin-sorozatokat szeretik, vagy ők falják igazán Bernard Minier könyveit? Egyáltalán miért olvasunk krimit? És hogy tölti napjait egy krimiíró? Cserháti Éva cikksorozata a krimiírás kulisszatitkaiba vezeti be az olvasót.  
Helyzetjel: Terepszemle 4.
Helyzetjel: Terepszemle 4.
Az jobb lenne, ha olyat hazudnék, amit hallani akartok? Akkor már inkább magamat szórakoztatom. Kurva vicces az arcotok, mikor ilyeneket mondok, hogy gyilkos akarok lenni vagy drogdíler.
OGM fotónapló - 2019. február
OGM fotónapló - 2019. február
Amikor útra kelek a városban, két lehetőség van: hogy egy jó nagy kerülővel a Bambi presszóba megyek, illetve hogy egyből oda indulok. Pedig csak egy presszó. De 1961-ből. Pedig csak kávézni járok ide. De 15 éve.
Huszonegyedik #3
Huszonegyedik #3
A huszonegyedik korábbi esszéjében Szemes Botond az ökológiai elméletek egyik neuralgikus pontjára tapint rá. Nevezetesen arra, hogy amennyiben a természeti jelenségeket nem kívánjuk a kultúra felől olvasni – akár úgy, hogy ugyanazokat a szervezőelemeket véljük felismerni bennük, mint a társadalomban; akár úgy, hogy egy elzárt rendszer elemeinek tekintjük őket, mely rendszer teljesen független bármifajta kulturális, gazdasági, társadalmi, technikai és egyéb behatástól –, akkor az irodalmi alkotások nem vehetnek fel sem egy teljesen embernélküli pozíciót, sem pedig egy antropometrikus státuszt. Ezt a sem-sem állapotot Szemes a hálózatosság modelljével kívánja megragadni, megágyazva annak, hogy a kortárs ökológiai krízisek nemcsak elbeszélhetők, de azokat narratívává is kell formálni. Ez az, amivel nem értek egyet –  írja Smid Róbert a tárcasorozat legújabb részében. 
Megölni és megenni az apádat, avagy 80 lap alatt a Föld körül nr. 4.
Megölni és megenni az apádat, avagy 80 lap alatt a Föld körül nr. 4.
Megint vízszintesen esik az eső az arcomba, ahogy sétálok a Bergeni Nemzetközi Irodalmi Fesztiválra, úgyhogy megpróbálok inkább annak örülni, hogy a szervezők is tisztában vannak vele: óceáni éghajlatra képtelenség bármelyik évszakban is kültéri könyvfesztivált szervezni, ezért inkább februárra rakják, amikor pont itt vagyok.
Helyzetjel: Egy romániai Bukarestben
Helyzetjel: Egy romániai Bukarestben
Bukarestben az október egy tavaszi hónap. Legalábbis azt hiszem, hogy az eufóriának nem csak a város neve (bucurie románul örömöt jelent) és az első találkozás felfokozott lelkiállapota az oka – nem: Bukarestben lépten-nyomon szinesztéziás élmények érik az embert, hang-, szag- és látványhatások, egymást kioltó és egymásból kiinduló érzések, a csodálat, a melankólia, a megvetés, a rajongás, a nosztalgia rángatnak ide-oda, amíg megyek. Amíg jön belém a város.
A művek ütötte rés (rövid emlékezés az elhunyt költőre)
A művek ütötte rés (rövid emlékezés az elhunyt költőre)
Tandori Dezső költői lénye példa nélküli jelenség: az arisztokratikus beállítottságú, a pátosznak könnyen engedő hazai lírafelfogáson, költői magatartásmódokon szinte föllépése pillanatában befoltozhatatlan lyukat ütött.
Helyzetjel: Terepszemle 3.
Helyzetjel: Terepszemle 3.
A segítségemet akarta kérni. Közvetlensége miatt, ami, ismerve a helyi viszonyokat, nagyon meglepett, az az érzésem támadt, hogy bármelyik járókelőt megkérte volna. Rekedt, mégis meglepően magas hangú, alacsony, köpcös férfi volt. Izgágán toporgott a kapuban, sietősen vezetett a bejárati ajtóhoz.
huszonegyedik #2
huszonegyedik #2
Az előző rész arra kérdezett rá, hogy milyen lehetőségei vannak az irodalomnak kortárs tapasztalataink közvetítésekor. Most egy klasszikus szöveg, Mary Shelly Frankensteinjének újraolvasásán keresztül rajzolódhat ki kapcsolat nemi szerepek, a kihalással fenyegető ökológiai katasztrófa, a poszthumán és a gótikus horror között. Horváth Márk írása a huszonegyedikben.
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés