irodalom / könyv
2020. 10. 15.
Az Oravecz Imre 1972. szeptember című kötetéről írt kritikák, recenziók és tanulmányok foglalkoznak a szerző heterogén életművébe való beillesztéséről, hiszen a mű a szerelem és szexualitás eszményének megreformálását vállalta, miközben maga a szerző bevallása szerint az Előszóban „Ez a mű mégis úgy kezdődött, mint holmi asztalfióknak szánt vallomás, keltezés nélküli naplóként.”(8.). Így lett az Oravecz nevével fémjelzett életmű kiemelkedő darabja, amely idén érte meg negyedik kiadását, a Magvető Kiadónál. A kötet állandó aktualitása többek között abban rejlik, hogy a szerelmi líra hagyományainak átformálásán kívül saját műfaját is megkérdőjelezi, amennyiben elmossa határait a próza és a líra között.
2020. 10. 13.
„Az én történetemből hiányoznak a férfiak. Ahogyan az összes női felmenőméből” – adja meg a felütést a Szív utca elején Gurubi Ágnes. Ám hamar kiderül, hogy a családregény nőalakjainak életét éppen ők, a férfiak alakítják, és ha olykor fizikailag nem is látjuk őket, fontos figurái a család életének.
2020. 09. 28.
„Tizenkét éves voltam, amikor először jártam vízen. A feketeruhás ember tanított meg rá, és nem állítom azt, hogy egyik napról a másikra megtanultam.”[1] – kezdi szokatlan életrajzi történetét az ezerarcú Walt, a csodagyerek Paul Auster Mr.Vertigo címet viselő sikerkönyvében. Az 1994-es megjelenésű szöveg napjainkban új külsőt öltött a 21. Század Kiadó jóvoltából, így a Mr.Vertigo is végre elfoglalhatja a helyét a magyar viszonylatban is népszerű Paul Auster-könyvek sorában.
2020. 08. 25.
Az idén 47 éve íródott Beszélgetések Sheryl Suttonnal a Magvető 2020-as újrakiadása alkalmából vált újra nagyobb példányszámban kaphatóvá. Eddigi elérhetetlensége sejthető abból a – talán – eleve egyértelműként kezelhető tényből, hogy a Pilinszky-életmű egy sok szempontból ritka és kiemelkedő darabjáról beszélhetünk.
2020. 08. 17.
Megragadható-e a gyász, belesűríthető-e egy vékony könyvbe minden bennünk kavargó érzés – teszi fel kimondatlanul is a kérdést első kötetében Max Porter. A bánat egy tollas állat megkísérli megmutatni a dühöt, a fájdalmat, az elkeseredést, a kilátástalanságot, az újrakezdés nehézségeit, tehát mindazt, ami – bármilyen élethelyzetben is legyen az olvasó – közeli ismerősként köszön vissza a lapokról.
2020. 08. 17.
Első blikkre kiborító karakterek, mélyebb olvasat után kemény lélek-dráma rajzolódik ki Szilasi László új regényéből, a Kései házasságból. Történelmi szemelvények, élet-szkeccsek, érthetetlen szerelem és utálni való főhős: minden adott egy kiváló regényhez.
2020. 07. 26.
Az Agathe főszereplője egy olyan idős, kiégett pszichiáter, akitől betegei, ha alkalmuk lenne a fejébe pillantani, valószínűleg elmenekülnének. Olyasmiket látnának odabent, amik egy gyógyulni vágyónak, ha nem is Hannibal Lecter-i értelemben, de rémisztőek. Egyvalakit kivéve, akinek talán éppen erre van szüksége.
2020. 07. 09.
Az antológia mottója Örkény István Nézzünk bizakodva a jövőbe! című egypercese, amely a kötet címében inverz módon köszön vissza. Örkény gúnyosan felvillantja a revízió örökségét, a jövőt, ahol a hétköznapi dolgok összecsúsznak irracionális politikai érdekekkel. A kötet tizenegy novellája ezt az örökséget gondolja újra, bekapcsolódva abba „pár évbe”, amit még ki kell bírni.
2020. 07. 07.
Bodor Ádám Sinistra körzet című könyvét napjainkban fellapozva azt tapasztalhatjuk, hogy a szöveg akaratlanul is hozzáilleszkedik, kiegészíti és bizonyos értelemben magyarázza az elmúlt pár hónap alapvető létállapotát. Olyan általános, mégis központi kérdéseket boncolgat és mozgat ki a rögzült helyükről, mint az elzártság és a humánum kettősének összeférhetősége, az értékvákuum jelentősége vagy a társadalmi és individuális üresség természetrajza.
2020. 07. 02.
A lét elviselhetetlen könnyűsége a kunderai regényvilág és alkotási mód egy mintapéldánya, melyben a minket végnélkül körülvevő világproblematikák és létkérdések kelnek életre, egy egészen különleges szemantikai tánckörben[1]. A regény karakterei közti feszültség olyan heterogén hálózatot alkot és képez le, melybe a mindennapok embere újra és újra belegabalyodik. Így Kundera, bár megkísérli a zűrzavar, és ezáltal a modern egyén visszatérő léthelyzeteinek ábrázolását, feloldást mégsem ad. A regény válasza a heterogenitás katartikus ünnepe: a világ sokszínű, rendezetlen és kiismerhetetlen szépségének igenlését olvashatjuk ki belőle.
