színház / előadás
2026. 08. 26.
Történelmi időket élünk. Történelmi időket él a színház is. Gyorsan változó köznyelv, technika, információtúladagolás, politikai-közéleti megnyilvánulások viharai: az igazságot szolgálni kutya nehéz, „ha az ember nem ösmeri az igazságot”.
A Nemzeti Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház 2025. december 10-én bemutatott koprodukciója, a REVIZOR – РЕВІЗОP keresi önmagát ebben a roppant hálóban.
2026. 08. 24.
Van valami különös igazság abban, hogy a Bayreuthi Ünnepi Játékok százötvenedik évfordulóján éppen a Rienzi került színre. Egy család ünnepi fényképéről egyszer csak előkerült az a rokon, akit évtizedeken át szándékosan levágtak a képről. Az opera Wagner első nagy sikere volt, amely nélkül aligha épült volna fel a Festspielhaus, mégis maga a szerző igyekezett kitörölni azt saját életművéből. Bayreuth eddig hűséges tanítványként követte ezt a művészi öncenzúrát. Százötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a fesztivál szembenézzen saját hiányával.
2026. 08. 18.
Beethoven egyetlen operáját mindenki tiszteli, sokan talán csodálják is, de viszonylag kevesen szeretik feltétel nélkül. A legnagyobb operák többnyire az emberi gyarlóságokból élnek: féltékenység, szerelem, bosszú, hiúság, hatalomvágy. Ezzel szemben Beethoven egy eszmét akart színpadra vinni: a szabadságot. Mozart tudta, hogy Don Giovanni sokkal érdekesebb, mint az erény, Verdi, hogy Jago izgalmasabb, mint a becsület. Beethoven viszont abban hitt, hogy a színpad elbírja az erkölcsi nagyságot. Operája egy nemes oratórium, amelyet történetesen jelmezben adnak elő.
2026. 07. 27.
„A végesség ad értéket mindennek, a műalkotásoknak pedig szépséget” - írják Romeo Castellucci rendezői elvéről a bookletben. Az olasz avantgárd művész ezúttal is egy általa létrehozott műfaji paradoxonban alkot: Mozart gyászmiséje nyomán librettó nélküli, de dramaturgiai ívvel és narratívával mégiscsak rendelkező, jórészt profán, táncszínházi, montázsszerű performanszt láthatunk. Az eredetileg 2019-ben színre vitt, idén pedig felújított előadás hatására a Földközi tengertől 30 km-re eső, mégis selymesen citrusos és sós levegőjű, szabadtéri Théâtre de l'Archevêché közönsége ambivalens érzések közepette, jó értelemben vett neurotikus atmoszférában találta magát - és zavarában hol huhogva-suhogva kérte ki magának az élményt, hol áhítatos éljenzésben tört ki.
2026. 07. 24.
A Broadway és a West End repertoárján számos musical él tovább újabb és újabb szereposztásokban, ám legtöbbjük megmarad saját korának lenyomataként. A Hegedűs a háztetőn ezzel szemben ritka kivétel: minden nemzedék új kérdéseket tesz fel neki, és minden korszak más választ hall ki belőle. Az 1964-es ősbemutató idején a holokauszt utáni zsidó identitás drámáját jelentette. A hetvenes évek nézője a kivándorlás és az asszimiláció dilemmáját látta benne, a közép-európai rendszerváltozások idején a szabadság és a hagyomány viszonyáról kezdett beszélni. Ma már az otthon elvesztéséről, a menekülésről és a közösségek törékenységéről szól. Kevés színpadi mű képes arra, hogy úgy nyerjen új jelentéseket, hogy közben egyetlen sorát sem kell átírni. Ez a klasszikus művek sajátja.
2026. 07. 11.
Bíró Zsombor Aurél új drámája a legjobb értelemben vett kortárs darab: rólunk szól, itt és most, még ha Dániában is fut össze a magyar család minden tagja. Az Orlai Produkciónak és Máté Gábor érzékeny, okos, színészbarát rendezésének köszönhetően a szépen pergő és tényleg mainak hangzó dialógusok hiteles látleletet adnak sok olyan problémáról, melyek komoly konfliktusokat generálnak a magyar családokban a 2020-as években.
2026. 06. 29.
Komédia négy felvonásban – olvashatjuk Csehov Cseresznyéskertjének első oldalán. A mű végére érve mégis zavartan lapozunk vissza: biztosan jól láttuk a műfaj megjelölését? Dilemmánkat csak fokozza a kérdés: meggyes vagy cseresznyés? Ha Meggyeskertként hivatkozunk rá, tájékozottabbnak tűnhetünk, de ha hűek akarunk maradni Tóth Árpád klasszikus fordításához, maradunk a Cseresznyéskertnél.
2026. 06. 18.
Ibsen felrobbantotta a tizenkilencedik századi polgári színmű kereteit, hisz nem érdekelte a cselekmény, sokkal inkább az önmagukkal harcoló karakterei tudata. A Nóra, a Vadkacsa, a Rosmersholm vagy a Hedda Gabler szereplői csak látszólag vergődnek társadalmi konfliktusokban, valójában saját személyiségük a börtönük. Az író egyszerre vádolja és tekinti áldozatnak őket, mert egyikük sem ura teljesen a saját sorsának, de mégis mind felelős a maga személyes tragédiájáért.
2026. 06. 13.
Tarnóczi Jakab darabjai és rendezései úgy szólnak az emberi létezés mély magányosságáról, hogy eközben bennünket is a saját, mély magányunkban szólítanak meg, a saját elszigeteltségünkkel, sodródásunkkal, vagyis a saját életünkkel szembesítenek bennünket. Ez érvényesül a Rekviemben is.
2026. 06. 05.
Beülök a Nemzeti Színház Kaszás Attila Termébe, amit rendszerint csak az év ezen időszakában teszek, a MITEM alatt. A kisszínpad nagyrészét egy élethű OKKO benzinkút foglalja el (Csíki Csaba munkája), ezzel szinte bábszínházi dobozszínpaddá változtatva a teret – ez erősen emlékeztet ifj. Vidnyánszky, Ifjú barbárok című, négy évvel ezelőtti előadásának kulisszáira. A rendező ezúttal azonban nem vadonatúj drámát állított a dobozszínpadára, hanem a jól ismert gogoli művet, a Revizort. Már a színlapról kiderül, hogy a darab ukrán, legalábbis kárpátaljai csavart kapott; a cím át van húzva, mellette cirillel az eredeti, és ott virít, hogy a darab a Nemzeti Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közös produkciója.
