színház / előadás
2025. 10. 22.
A neurotikus Zeusz a bukástól tart, Prométheusz cselszövése után már-már paranoiddá válik, nem ismer irgalmat, ebben két segítője az Erő és az Erőszak. A Netflix KAOS-sorozatából könnyedén átcsúszunk a Szkéné Fenyvesi Orsolya által jegyzett Leláncolt Prométheusz című produkciójába. A hangulata hasonló a sorozatéhoz, a megbüntetett Prométheusz abból nyer vigaszt, hogy tudja, Zeusz sem sérthetetlen, és a vég ellenében az istenek atyja semmit sem tud tenni. Viktor Balázs rendező és alkotótársai Aiszkhülosz drámája alapján igazi show-t hoztak a színpadra, és Nagypál Gábor jobb színész Jeff Goldblumnál.
2025. 10. 20.
A „pintérbéla” mint színházi esemény és forma mára fogalommá vált. Persze ez legalább annyira áldás, mint átok, hiszen minden új bemutató megmérettetik a korábbi sikerek fényében. Függetlenül mindettől érdemes úgy tekintenünk Pintér Béla és Társulata produkcióira, mint nemzeti kincsre. Mindig rólunk szól, az „itt és most”-ról, akár történeti a távlat, akár nagyon mai. Minden előadásuk kreatív eredetiséggel csúsztat egymásba különböző idősíkokat, színházi hagyományokat, nemzetközi és magyar relevanciát, miközben egyszerre nevettet politikai kabaréval, és szorítja össze a nézők szívét emberi tragédiák megidézésével. A Kabuki ennek szép példája: táj-jellegű politika és színház, csak itt, csak nekünk – hálásak lehetünk érte.
2025. 10. 20.
Három, félig fekve pihenő test. Lassú mozgás, majd mozdulatlanság. Gyengéd érintések, majd a másik szájából kihúzott hosszú, kék madzag. A nézőtéren ülve pedig gyorsan zavarba jöhet, aki nem olvasott utána az előadásnak. farkas d. gergő, az európaszerte dolgozó táncos-koreográfus elméleti munkássága gyakorlati megvalósíthatóságának kereteit próbálgatta a trafóban.
2025. 10. 09.
Kincses Réka író-rendező Tartuffe-parafrázisának központi motívuma, a racionális és emocionális én küzdelme, napjainkban éppolyan alaptapasztalat, mint Molière korában, ezért nem meglepő, hogy a szöveget nemcsak a szerzői szándék, hanem – a commedia dell'arte hagyományaihoz is visszanyúlva – a társulat improvizációi, saját történetei is alakították.
2025. 10. 02.
Arkangyalnak lenni szünet és vég nélküli meló, hisz az emberiség pusztító energiával ostoba. Gábriel már fásult a milliárdnyi viszálytól, és attól is, hogy az egyik ember a másiktól évezredek óta újra és újra elvesz valamit: a szomszéd pattintó kövét, a kutyáját, az asszonyát, a földjét, a szekerét, a várát, az országát, a vállalatát, végül az atombombáját. És akkor itt van az univerzum rengetegében egy bolhányi képződmény Magyarország néven, ahol valami Jókairól elnevezett bablevesbe lecsókolbászt főznek, amiért is egy Lajos nevű kóbor lélek levelekkel bombázza az Urat, aki ezért Gábrielt vegzálja. A Mindent bele, avagy a lelkek nyugalma című új Delta Produkció premierjét néztük az Átriumban.
2025. 10. 02.
Az Apertúra független színházi társulat Sirály című előadása hányatott sorsú, akárcsak a független színház maga a mai Magyarországon: ünnepli a szakma, szeretik a nézők, mégis veszélyeztetve van. Szépséges sirály tenger nélküli országban, össz-színházi kérdésfelvetés nem-színházi terekben. Egyben annak tanítandó példája, hogyan lehet a klasszikus, régi darabokat egybefésülni az „itt és most”-tal kreatívan és szórakoztatóan, elegyítve szerelmet és színházat, esztrádot és prózát, viccet és szívfájdalmat, miközben megidézzük Csehovot, Mohácsit és minden színház alapját, a Peter Brook-i „üres teret”.
2025. 09. 24.
A színházban ritkán leng bennünket körül a vajon sistergő fokhagyma illata, most igen, hisz egy New York-i étterem munkahelyi történetét látjuk. A baconos spenót-saláta és a hagymás chutney-ba forgatott vadlazac fölött összecsap a szakmai integritás védelme az üzleti siker reményével. A színpadon álló színész négyes próbálja elhitetni, hogy a konyha az egyetlen realitás, és a világ akörül forog, hogy tudunk-e Brooklynban az év bármely szakában fésűkagylót enni.
2025. 09. 09.
„Az operett voltaképpen a legkomolyabb színpadi műfaj, a legszebb és legszabadabb, mellyel királyokat üthetünk veszedelem nélkül nyakon” – írta Ady Endre 1903-ban, milyen igaza volt. Ki tudja, látta-e Ady a 110 éve debütált Csárdáskirálynőt. Éppenséggel láthatta.
2025. 09. 02.
Székely Csaba Az igazság gyertyái című drámáját a marosvásárhelyi Tompa Mihály Társulat ősbemutatója után a Budaörsi Latinovits Színházban is láthatja a közönség, Alföldi Róbert rendezésében.
2025. 08. 16.
Az előadás három szóval írható le: vibe, chill és style, és csakis e szavak angol nyelvbe ágyazottsága fejezi ki pontosan az ezegymunkahej című előadás hatását, amely a Rejtő Jenő bohózat operett műfajú színreviteléből született. Olyan fiatal színházi alkotók állnak színpadon, akiknek a dédnagymamájuk mehetett be „Rozikaként a moziba”, amikor Tolnay, Karády, Szeleczky, Jávor, Kabos és Csortos voltak az épp megszülető magyar film sztárjai. Mégis virtuóz módon érzik a kort, a stílust, a karaktereket. Kilencven perc után úgy állunk fel: Let’s chill, azaz legyen vidámság!
