bezár
 

színház / előadás

Gyomor és szellem
Gyomor és szellem
A perifériára szorult, egyúttal önsajnálatában meg-megmerítkező művész alakjára afféle közhelyként gondolhatunk – talán joggal, hisz ahogyan ábrázolják, az gyakran merő giccs csupán, az ember szenvedésének hamis megédesítése, majd kiárusítása. Knut Hamsun regényének színpadi adaptációja azonban az éhező író figuráján keresztül egy olyan általános hiányállapotra, egy olyan éhségre mutat rá, mely nemcsak a test, de a szellem és a lélek enyészetét okozhatja.
A mi nagy közös ügyünk
A mi nagy közös ügyünk
Online is elérhetővé vált A nép ellensége a Katona archívumából. A darab rezonál bizonytalanná vált mindennapjainkra. Dr. Stockmann kideríti, hogy lakóhelyének vize mérgezett. A katasztrófa elhárításához azonnal cselekedni kéne, de a reakció késik: polgármestertől a liberális újságíróig mindenki csak a maga érdekét nézi.
A nagy átverőshow
A nagy átverőshow
Botos Éva és Baksa Imre duója az idegeket borzolja a Vallai Kert színpadán, a minimális díszletek és maximális hatásfok együttes erejével. A Láncra vert szavak című előadás gyengeségei mellett bátran büszkélkedhet azzal, hogy ijesztő pontossággal mutatja be a bántalmazó kapcsolatok egyik legszörnyűbb elemét, a szinte agymosásig menő verbális abúzust, a gaslightingot. Emellett a fizikai erőszak tulajdonképpen már csak keserű méreggel befecskendezett hab azon a bizonyos félelemből, megfélemlítésből, hatalom-, bír- és korlátlan kontrollálási vágyból sütött tortán. Rövid vissza- és betekintés a karanténos időkben egy másik típusú bezártságba.
Mobilon a Kolibri
Mobilon a Kolibri
Mesékkel tartja a kapcsolatot törzsközönségével a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház is, aki az elsők között dobta az online piacra mesetárát. A képernyő előtt történő felolvasás a szórakoztatáson túl egyben a presztizs- és imidzsnövelést is szolgál az adott előadónál. A hallgató/néző nemcsak a felolvasott műért kattinthat a közvetítésre, hanem a felolvasó személyéért/hangszínéért is. 
Mert szolidaritás nélkül megfulladunk…
Mert szolidaritás nélkül megfulladunk…
Van, hogy a környezeti katasztrófa belülről támad: egy unalmas családi vacsora helyett egészen mást kapunk. Enn Vetemaa (1936-2017) észt író kamaradarabját 1972-ben vitték első alkalommal színre, de aktuálisabb, mint gondolnánk. Egy mérgező légkörű család életébe bonyolódunk bele, ahol szerencsénkre a humor jól elhelyezett taposóaknái oldják a légkört. Zárt világban találjuk magunkat; gondoltuk volna alig egy évvel ezelőtt, amikor a darabot bemutatták, hogy ennyire aktuális lesz ez az aspektusa? Az előadás ráirányítja a figyelmet a család fontosságára, mint az elemi biztonságérzet alapkövére. A Budaörsi Latinovits Színház remek darabot vitt színre Vacsora öt személyre címmel, amelyet a budaörsi PostART Kulturális Színtéren állítottak színpadra. Böröndi Bence első rendezése.
Az online tér kitöltése
Az online tér kitöltése
Számos írásos és nem írásos mű született már az internet hasznos vagy sötét oldalával, a virtuális világ veszélyeivel, illetve az elszemélytelenedéssel kapcsolatban. Ám a #maradjotthon idején, amikor digitálissá vált az oktatás, színházi előadásokat csak és kizárólag képernyőn lehet nézni, és online edzéseket tartanak mindenhol – a világháló első és legfontosabb szerepe az összekötés lett: családtagot családtaggal, nézőt alkotóval, barátot barátnővel, diákot tanárral. Színészek, táncosok, zenészek, színházinevelési-szakemberek  és még sokan mások sorra veszik fel a kapcsolatot a vészhelyzet miatt karanténra ítélt nézőkkel. S bár az előadóművészet fő alapelemei, a személyes kapcsolat és a(z éppen akkor kialakuló) közösség „fizikai” érzete hiányzik, a virtuális világ tágasságának köszönhetően egy-egy előadást akár kétszer annyi ember is megnézhet, mint amúgy. Riasztó, hátborzongató, szorongató, már-már becketti módon abszurd helyzetek sorozata alakult ki az elmúlt napokban.
Láttalak a Sátánnal
Láttalak a Sátánnal
Színházak online látogatóinak ajánljuk a Digital Theatre archívumából elérhető A salemi boszorkányok (The Crucible) előadást, egyenesen a londoni Old Vic színpadáról. Arthur Miller darabja kétszeresen is történelmi dráma: a késő 17. századi boszorkányüldözések idejébe viszi vissza a nézőt, párhuzamot vonva az akkori események és az 1950-es évek mccarthyzmusa között. Kérdései a tömeghisztériáról, az inkompetens vezetőségről, a bürokrácia embertelenségéről és a moralitás mibenlétéről viszont húsbavágóan aktuálisak.
Fekete, fehér, ember, légy
Fekete, fehér, ember, légy
Mit jelent nekünk a szabadság, mit jelent a döntés szabadsága? Maradhat-e tisztának egy fiatal ember olyan világban, melyet gyilkosság teremtett, és szülei nemzedékének önkényuralma és bűntudata tart fenn? Hegymegi Máté rendezésében Jean-Paul Sartre filozófiai drámája erős atmoszférájú, színészi, zenei és vizuális elemek egybehangzó és hatásos kompozíciójában beszél mindarról, amit talán csak a színház nyelvén lehet ilyen szépen kibontani.
Kifakadás
Kifakadás
Pintér Béla új műfajt teremtett a színházi szcénában: a pintérbélát, ahogyan Jászay Tamás kritikus találóan írja. És valóban: a legutóbb A bajnok című darabnál alkalmazott zenedrámai stílusban létrehozott Anyaszemefénye, az azt átívelő zongorajáték és énekelt beszéd egyedi és szinte utánozhatatlan a magyar színházi életben. Ebben a darabban nincsen intellektuális csavar, mély emberi filozófia vagy egyedi szituációk sorozata. A darab egy tömény „Elegem van, de nagyon!” felkiáltás, megspékelve egy láthatatlan, hatalmi erő bennünket mozgató ujjaival. Akár a japán bunrakuművész az élettelen bábjait, úgy pakolják fel és le a szereplőket és a díszletelemeket a fekete, arctalan alakok az Újpesti Rendezvénytér üres színpadán.
Hoztam is, meg nem is
Hoztam is, meg nem is
Megosztó, kevés váratlan fordulatokkal teli előadás született Valcz Péter rendező által a Szkéné Színházban. Látványos és kifejező elemekkel, jól elkapott színészi pillanatokkal – csak éppen a Kádár-korszakban is ismeretes sorok közötti olvasás szükségtelen szükségszerűségével.
16   17   18   19   20   21   22   23   24 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés