Greenaway Éjjeli őrjárat-parafrázisának magva a sötétség és a vakság, mely köré egy önálló műalkotás és művészetszemlélet épült fel. A képen a megrendelők, Frans Banninck Cocq kapitány és egysége kivonulás-jelenete látható, amely Greenaway szerint egy gyilkosságot örökít meg a festményen is ábrázolt puskalövés nyomán. A bűntényt megörökítő Rembrandtról szóló film a középpontba állított csoportportré ellenére nem ragad le ennél az egy műnél, hanem egységes keretbe próbálja foglalni a festő szín- és fényköltészetét.
 
Rembrandt kriminológiája

A film „főhőse” ezúttal Rembrandt (figyelő, megfigyelő és megörökítő) szeme, bár vizuálisan nem mindig használja ki ennek lehetőségét a rendező, hiszen a három részes Tulse Luper bőröndjei digitális kalandja után meglepően egyszerű, kamarajellegű térbe helyezi reprezentatív szereplőit, sőt visszaidézi A macôni gyermek színházi közegét. A látványt így leginkább a hangulati dominanciát megtámogató szín- és fényhasználat emeli ki a filmnyelvi játékok helyett, így válik az Éjjeli őrjárat erősen képzőművészeti és teátrális filmmé. Más önidézet is felüti a fejét az Éjjeli őrjáratban, ugyanis Rembrandt és Neville, A rajzoló szerződésének hőse hangsúlyozottan hasonló alkotásfilozófiai ars poetica-problémákat él át. A vakság és meglátás kettős létezése a művészben mindkét karaktert nyomasztja, ám Rembrandt a greenway-i ítélet szerint mégis feloldozást nyer, minden bizonnyal azért, mert ő tudatában is van látása korlátainak.

Peter Greenaway: A rajzoló szerződése

Az Éjjeli őrjárat „whodunit”-elemekhez – avagy kicsit ismét A rajzoló szerződésének szüzséjéhez – visszaforduló sztorija a Rembrandt-csoportportréra összpontosít. A holland csoportkép- és portréfestészet hagyományaival egyaránt szakító festmény egy összeesküvést örökít meg, akárcsak annak idején Neville grafikái, illetve Thomas fotói Antonioni Nagyításában. Rembrandt azonban – ellentétben Neville-lel – történetet akar elmesélni festményével, legalábbis a greenaway-i fikció szerint, ám az összeesküvés vizuális kódjai érvénytelenné válnak azáltal, hogy a főhősök nem teremtenek szemkontaktust a nézővel, avagy elleplezik, hogy tudatában vannak a nézői figyelemnek, tehát színészként viselkednek a festmény kontextusa által teremtett „színházban”. Mindezt Rembrandt színész barátja foglalja össze a film végén, megkérdőjelezve kijelentéseivel – miszerint a kép szereplőinek bűnét fogva tartaná a festmény – a képek leleplező objektivitását.
 

Peter Greenaway: Éjjeli őrjárat

Az amszterdami csoportfestészetben Rembrandtig élt az a szabály, hogy az ábrázolandó lövészek kitekintettek a nézőre, illetve puskacsövükkel célba vették a nézőt, kölcsönös kontaktust és szimbolikus alávetettségi viszonyt alakítva ki ez által a szemlélővel. Greenaway elméleti állításait tekintve Rembrandt e művészeti szabályszegésére építi filmje konklúzióját, és bár hősét ezúttal megkíméli a tárgyiasult, fizikális bukástól, ám az ábrázolás objektivitásának kudarcát a németalföldi festő sem kerülheti el. Festménye alanyaival ellentétben ő maga viszont kénytelen „szembenézni” az őt megörökítő eszközzel, a kamerával, és így a kamerába nézés önreflexív gesztusának köszönhetően pőrén állhat előttünk a magánéletileg és művészileg „leleplezett” Rembrandt, aki gyermekei és felesége halálával küzdve, majd megismerkedve a kései szerelem ízével, magánemberi dimenzióit is megmutatja, mikor a kamerába nézve mesélni kezdi saját történetét.
 

Peter Greenaway: Éjjeli őrjárat

 
Figyelni az éjszakát

Rembrandt másképp értelmezi a látást, mint kortársai. A holland festők számára rendkívül fontos volt a tiszta, objektív, pedánsan leíró jellegű stílus, így érthető, hogy a Rembrandt-féle kísérleteket a feltornyozott, háromdimenzióssá tágított festékréteggel, mellyel a látás helyett a tapintásra helyezte a hangsúlyt, régies és durva stílusjegynek bélyegezték. Rembrandt művészi hajlamai a taktilis ingerek fokozására fontos következményekkel jártak a festészeti ars poeticára nézvést is, mégpedig abból a szempontból, hogy nem a látás, hanem a vakság felől közelít képe alanyaihoz, és ez az a pont, ahol leginkább bekapcsolható Greenaway Éjjeli őrjárata a témába, mert vizuális leképezését tekintve „letapogatható” benne a rembrandti fénygondolkodás. Értelemszerűen képtelenség a film anyagából durván megdolgozott festéket gyúrni, de a fények kontrasztos használata és a sötétség dominanciája, – melyből a fény segítségével emeli ki a művész az individuumot –, valamint a festmények térképzésének imitálására tett kísérlet rembrandti módszereket tükröz.
 

Peter Greenaway: Éjjeli őrjárat

A macôni gyermek-ből átörökített mobilis ágyszerkezet, e fura színpadi gépezet az a helyszín, ahol Rembrandt narratív keretként szolgáló rémálma elsőként irányítja figyelmünket a látás-nem látás esztétikai kérdéseire, eltekintve természetesen attól a festett szemtől, amely a film főcímében és stáblistáján jelzi ezt a problémát. A festő álmodott vaksága, melyet az ellenlábasok brutális támadása idéz elő, a rembrandti sötétség túlzottan kontrasztált képeivel éri el erős hatását, különösen a film első jelenetében. „Az éjszakát figyeltem”... "Mérföldnyi festett sötétség..." – mondja zaklatottan Rembrandt, miután felriad álmából, kifejezve azt a paradox festészeti (létfilozófiai?) problémát, amely a sötétségből felépülő festményvilág létrejötte köré teremt háttér-ideológiát.
 

Peter Greeaway: Éjjeli őrjárat

Az árnyék dominanciája, és a fény vakító, – néhol villódzásokkal fokozott – ellentéte, illetve a finom átmenetekben, fokozatokban materializált fény-árnyék felfogás is fellelhető az Éjjeli őrjárat képábrázoló technikájában, és mint olyan, a Rembrandt által fikcionált vakságot idézi elő e fényreklámszerű prológussal. Tény azonban, hogy Greenaway Rembrandt álomjelenetét egyfajta fordított logika szerint ábrázolja, sötét előtérrel, és intenzíven világos háttérrel. A festő először a sötétségből bontakozik ki számunkra, a vakságból tör elénk a fényre, mindeközben ellenpontozva azzal az erős háttérfénnyel, mely szinte kifakítja a teret. Ez az irrealizált világosság viszont nem tűnik valódi alternatívának a sötétséggel szemben, mert benne elmerülve legalább olyan nehéz a látás, mint a tér éjfekete foltjain át, hiszen a fényesség maga is szó szerint „vakító”.

(folytatása következik)

Éjjeli őrjárat / Nightwatching 

Színes, kanadai-francia-német-lengyel-holland-angol életrajzi film, 134 perc, 2007. 

Rendező, forgatókönyvíró: Peter Greenaway

Szereplők: Martin Freeman, Emily Holmes, Eva Birthistle, Jodhi May, Toby Jones