Jim Starlin már a 70-es évektől kezdve ismert volt a Marvelnek (majd a 80-as években a DC-nek) írt, illetve nem ritkán rajzolt űroperáiról, és lényegében egy személyben volt felelős a Marvel űrrészlegéért, a legnagyobb sikert mégis ez az 1991-es crossover hozta el számára. Szemben az utóbbi évek – többnyire nálunk is kiadott – crossovereivel (Mutánsvilág, Polgárháború, Titkos invázió), a 90-es évek elejére még nem volt jellemző a minden sorozatot magába foglaló, több író által jegyzett, és épp ezért összekuszálódó történetszövés, így a Végtelen hatalom (hat, egyenként 48 oldalas része, ami nálunk három számban jelent meg) önmagában is kerek, jól működő történet, aminek monumentalitását már a nyitófüzet is remekül érzékelteti.

A Végtelen hatalom legszórakoztatóbb vonása, hogy a Thanos vs. mindenki más alapfelállást teljesen komolyan véve nem hogy a föld szuperhősei, de még a galaxis mindenható kozmikus lényei is csak kellemetlen légypiszoknak hatnak a végtelenség kesztyűjének birtokosa számára. Starlin csúcsra járatja az epikus hangvételt, ennél kilátástalanabb már sehogy sem lehet a helyzet, ennyire over the top szituáció sehogy sem alakulhat már ki. Hogyan tudják a hősök megoldani a krízist? A válasz az, hogy sehogy.

A Végtelen hatalom igazi kérdésfelvetése ugyanis nem az, hogy miként győzhető le valaki, aki ilyen felfoghatatlan mennyiségű tudással és hatalommal rendelkezik, hanem hogy egyáltalán felruházható-e bárki ezekkel? A nem kevés istenkomplexussal megáldott Thanos úgy gondolja, hogy igen, és önteltségét jól példázza, hogy a hősökkel való harc során – pusztán a küzdelem élvezetéért – saját maga mond le az erejének jelentős részéről. Thanos kudarcát pont az okozza, hogy nem képes megszabadulni a halandó lét ilyen és ehhez hasonló jellemvonásaitól, már a történet kiindulópontjaként szolgáló pusztítást is a Halál úrnője iránti érzelmei indukálják – így azonban Isten sem válhat belőle.

A történet végére aztán egy sokkal labilisabb, kevésbé rátermett figurához kerül a kesztyű – Starlin ezzel ügyesen árnyalja Thanos karakterét, aki nem egyszerűen gonosz, hanem csak teljesen más szemszögből vizsgálja a világot, ezen a ponton pedig Starlin megfogalmazza, hogy a grandiózus csihi-puhik mögött igenis ott van a filozófiai töltet, a determináltság és a lét értelmének ellentmondását boncolgató kérdésfelvetés.

Starlin Thanos és Adam Warlock történetét a Végtelen hatalom egyenes folytatásában – a szintén hat részes, nálunk ugyancsak három számban megjelent – Végtelen háborúban szőtte tovább, aminek első része megint nem várt fordulattal indít: a nagyhatalmú, gőgös Thanos segítséget kér – ez is jól példázza, hogy mekkora lehet a baj. A két minisorozat mintha egymás inverzét adná, a Végtelen háború ugyanis sokkal szövevényesebb történet, az antagonistaként megjelenő Mágus egyszerre több szálon rángatja a szálakat, a földi hősök, Thanos és a Végtelenség őrzői, Galactus és Dr. Strange csapata (illetve nem éppen jó szándékból, de Fátum és Kang párosa is) mind-mind külön utakon indulnak el Mágus felé, és szemben az előzményekkel, nem visszafordítani, hanem megelőzni akarják a katasztrófát. Mágus ugyanis még nincs birtokában a kesztyűnek, épp ellenkezőleg, a fortélyos sakkjátszmája révén próbál szert tenni rá – de természetesen alaposan felsül, nem csak azért, mert a szuperhősök mindig győznek, hanem azért is, mert ezúttal Adam Warlock és Thanos állnak a jó oldalon, akiknél nagyobb cselszövő aligha élt a Marvel univerzumban. Az utolsó oldalak már előre vetítik a trilógia utolsó részét, a Végtelen keresztes hadjáratot, de ennek a crossovernek a kiadása jelenleg nincs tervbe véve itthon.

Bár a végtelen történetekbe rengeteg szuperhőst is becsempésztek, ezek a képregények teljesen más szinten játszódnak, sokkal nagyobbak a tétek, és a főszereplő figuráknak sincs sok közük a hétköznapi élethez, sokkal grandiózusabb problémák foglalkoztatják őket. Starlinnak köszönhetően azonban ők is emberi arcot kapnak, élükön Thanossal, aki Mágus személyében újabb torz tükörképet kap önmagáról, és ezáltal a Végtelen háború végére a személyisége is egyre jobban hasonlít a klasszikus szuperhősökéhez, miközben saját gőgjét legyűrve egyre közelebb kerül ahhoz a bölcsességhez, amivel nem csak a végtelen hatalmat, hanem a végtelen háborút is megnyerheti.

Végtelen hatalom (2014)
Marvel+ #13, Marvel+ különszám 2014/1, 2014/2
Írta: Jim Starlin
Rajzolta: George Pérez & Ron Lim
The Infinity Gauntlet #1–6 (1991)

Végtelen háború (2015) 
Marvel+ #19, Marvel+ különszám 2015/1, 2015/2
Írta: Jim Starlin
Rajzolta: Ron Lim
The Infinity War #1–6 (1992)

A sorozat korábbi részei:
Marvel+ : Vasember & a Polgárháború utószele
Marvel+: Hulk & Amazon
Marvel+: Astonishing X-Men
Marvel+: Vasember & Thor
Marvel+ : Amerika kapitány halála
Marvel+: Mutánsvilág – Mi lett volna ha?