bezár
 

gyerek

2011. 03. 14.
Őszintének kell lenni – Interjú Rácz Nóra grafikussal
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Őszintének kell lenni –  Interjú Rácz Nóra grafikussal A Szívdesszert elkészítése után bolyonghattunk vele a fővárosban, legutóbb pedig egyenesen csillagközi űrutazásra invitálta a legkisebbeket sci-fi színezőfüzetével. Nem bírja a személyi kultuszt, gyűjti a gyermekkönyveket, néha a Földet is ufó szemmel nézi.

PRAE.HU: Az Iparművészeti Egyetemen végzett grafikus szakon – mi az, amit magával hozott onnan, mi az, amit inkább odahagyott?

Az egyik legjellemzőbb dolog, amit elsajátítottunk, egy olyan kreatív gondolkodásmód, amelynek segítségével – bármilyen témáról, jelenségről legyen szó – el tudunk indulni több irányba, különböző válaszokat adva egy adott problémára. Ezt a készséget nagyon jól lehet az élet különféle területein használni. Ahol például a grafikán kívül is elő tudom húzni ezt a tarsolyból: gyerekfoglalkozásaimon, színházi projektjeimben, kísérletező kórus-létben. Egyéb hasznos dolgok: kitartás, a feldolgozandó témához való kutatói hozzáállás, technikai megoldások sokszínűsége… És a legfontosabb egy olyan kapcsolati rendszer, egy szakmai, emberi, baráti bázis, ami biztonságot ad, és a legtöbb problémára tud megoldást, vagy legalábbis gondolkodó közeget biztosítani.

Amit otthagytam… például a személyi kultusz. A „mi időnkben” (feleannyi diákkal, mint ma) még lehetséges lett volna mester–tanítvány viszony kialakítása. Volt is valami hasonló, de mégsem az, amit elképzeltem. A tanárok és a diákok közötti versengés gátat szabhat az őszinte kommunikációnak, fejleszteni, fejlődni akarásnak. Én viszont nem versengeni mentem oda, hanem tanulni, magamba szívni minél több érdekességet…

PRAE.HU: Milyen elképzelésekkel lépett művészi pályára, mik a céljai, álmai, motivációi?

A legtöbb embernek nagyon meghatározóak a régi mesekönyvei. Ez, és ahogy a gyerekeket figyelem olvasás, mesehallgatás, rajzolás közben; ezeknél több motiváció talán nem kell. Nagyon fontos, hogy mi kerül a kezükbe, és ennek a világnak a formálásában én is szívesen részt veszek. Amikor könyvet készítünk, írunk vagy rajzolunk, akarva-akaratlan telepakoljuk olyan dolgokkal, amin keresztül átszűrődik az értékrendszerünk.

PRAE.HU: Mesélne a gyermekfoglalkozásairól?

Több irányban is keresgélek. Testvéremmel szoktunk tartani készségfejlesztő foglalkozásokat. Amikor könyvem jelent meg, abban a témában alkottam együtt a gyerekekkel. Gyerektáborokban veszek részt mindenféle szerepkörben. Volt olyan időszak is, amikor rendhagyó arcfestéssel kísérleteztünk.

PRAE.HU: Eddig valahogy a gyermekkönyvek találták meg illusztrátorként. Mennyire az Ön világa a gyermekeké, a mesekönyv?

Éppen az az érdekes, hogy először nem gyerekkönyv talált meg (Varró Dániel: Szívdesszert), pedig elsősorban azt hittem, hogy az áll közelebb hozzám. Ennek egyébként örülök, mert így megtapasztalhattam a felnőtt irányt is, mielőtt beskatulyáztak volna gyerekkönyv-illusztrátornak. És számomra is kiderült, hogy nem csak olvasóként vonzódom a felnőttirodalomhoz. Más-más érdekel a két dologban. De a gyerekirodalom is rengeteg utat kínál. Óriási különbség van a gyerekirodalom célközönségén belül is. Értelemszerűen teljesen máshogy állunk egy 3 éveseknek szóló könyvhöz, mint egy ifjúsági regényhez… Talán van akkora különbség köztük, mint a gyerek- és a felnőtt irodalom között. Bármilyen szövegen, mesén, amin van „fogásom” – azaz hozzá tudok szólni és nem idegen tőlem –, nagy örömmel dolgozom. A gyerekkönyv általában több lehetőséget ad, több illusztrációt elbír, így nagyon erős a vonzereje.


PRAE.HU:  Milyen illusztrált gyermekkönyveket forgat Ön szívesen?

Mindenféle stílusban gyűjtöm az illusztrált könyveket. Amennyire pénztárcám engedi, itthon és utazásaim során is felkutatom a könyvesboltokat, átfésülöm a terepet. Nagyon kedvelem például Delphine Durand, Cécile Gambini, Taro Gomi, Anne Herbauts, Rébecca Dautremer, Beatrice Alemagna, Christopher Hittinger, Adolf Born, Quentin Blake, Marcel Dzama könyveit.

Az illusztrációban az egyik legfontosabb dolog az őszinteség. Természetesen nagyon fontos a technikai, rajzi tudás, de van olyan könyv, ami technikailag virtuóz, mégsem mond semmit, „kiesnek a lapjai”, és van olyan, ami magába szippant, a gyengébb technikai megoldások ellenére. Erre a legjobb példák a gyerekrajzok, amik közül a legtöbb elképesztően szuggesztív, függetlenül a technikától. A gyerekrajzoknál is azonnal „koppan” a szem, amikor érezhető, hogy – bármilyen szempontból is – a tanár irányította a rajzoló kezét…

PRAE.HU:  Mennyire volt/lehetett szívügye Varró Dániel Szívdesszertje?

Minthogy ez volt életem első könyve, ami eljutott a könyvesboltok polcaira, nagyon is szívügyem volt, és máig is az. Nagyon szerettem Danival együtt dolgozni. Szabadon hozzátehettem a világomat az övéhez, de őszintén megmondta, ha valami annyira távol állt tőle, hogy nem szerette volna betenni a könyvbe.

Szerencsés helyzetben voltam, mert a könyv egy részét kétszer gyúrhattam át magamon. Ugyanis a diplomámra én kértem meg Danit, hogy rajzolhassak az egyik szövegéhez, és mivel akkor épp ezen dogozott, megengedte, hogy diplomakönyvemben az addig elkészült versekhez készítsek illusztrációt. Ezután kért fel készülő szerelmes kötetének illusztrálására.

PRAE.HU: A Bolyongások Budapesten 2009-ben már nagyobb teret engedett az alkotásainak, kreativitásának. Mennyire érzi sikeresnek a megbízatást?

Talán eggyel vidámabb terepen mozoghattam a Bolyongások Budapesten című könyvben, de nem hasonlítanám össze a kettőt, teljesen más célból, és más közönségnek készültek. Sőt a B. B. olyan szempontból még kötöttebb is volt, hogy a Szívdesszerttel szemben nem én terveztem a könyvet magát, tehát meghatározott helyekre kellett az illusztrációt elkészíteni, nem magam alakítottam a szöveg és a képek elhelyezkedését, arányát. De nagyon szerettem azt is. Az íróval együtt rágtuk át magunkat a meséken, egymást inspirálva fejlesztettük a könyvet.
 

bb


PRAE.HU: A 2010 végén megjelent Mirkó csillagközi utazása avagy csodálatos találkozás a Gliese 581G exobolygó jóravaló lakóival teljesen az Ön műve – ráadásul egy minden szempontból fantasztikus utazás. A műfaj sem megszokott itthon: sci-fi színezőfüzet. Elkötelezett híve a science fictionnek?

Őszintén szólva nem vagyok sci-fi-őrült, de a barátaim, családom hatására sokszor kerülök kapcsolatba a témával, és ezek gyümölcsöző találkozások… Szeretek más világba utazni általuk, és szeretem a Földet is ufó szemmel megfigyelni olykor-olykor.
 

mirkó


PRAE.HU:  Milyen kilátásai, tervei vannak a közeljövőre nézve?

Erre a kérdésre csak rébuszokban tudok válaszolni, félig babonából, félig szakmai titoktartás végett. Most kezdünk bele több társammal néhány mese illusztrációjába, ami egyelőre csak az interneten lesz elérhető. Márciusban kezdek egy mesekönyvön dolgozni, ami terveink szerint még idén megjelenik. E konkrét megrendelések mellett három különböző könyvön dolgozunk egy-egy barátommal, amikor jut rá időnk. Van, amelyiknél még a mesét írjuk, van, amihez már a gyártási technikát kutatjuk, mert kicsit összetettebb a felépítése.


Kapcsolódó cikkek


nyomtat

További írások a rovatból

gyerek

Te hogyan folytatnád? - Orangután Te hogyan folytatnád? - Orangután
Lakatos István része
Beszélgetés Békés Rozival – Margittai Zsuzsa interjúsorozata kortárs magyar gyerekkönyv-illusztrátorokkal
gyerek

Villu szerint a világ – egy „no problem novel” Villu szerint a világ – egy „no problem novel”
Anti Saar: Így mennek nálunk a dolgok. Cser Kiadó, 2018.

Más művészeti ágakról

színház

Kóstolónyi Kosztolányi Kóstolónyi Kosztolányi
Összművészeti borkóstolás a Budapest Jazz Clubban
69. Berlinale, 2019. február 7-17.
Felismeréstől a hangkeltésig


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés