bezár
 

színház

2014. 07. 01.
A színház nyelve nemzetközi
Beszélgetés David Doiashvilivel
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A színház nyelve nemzetközi A drámairodalom 450 éve született mesterének, William Shakespeare-nek egyik legismertebb művét, a Szentivánéji álom című vígjátékot állítja színpadra a grúz rendező, David Doiashvili. A Gyulai Várszínház és a Nemzeti Színház közös bemutatója korunkhoz illeszkedő, meglepetésekben bővelkedő produkcióval hívja álomszerű utazásra a közönséget július 3-án a gyulai Shakespeare Fesztiválon.
Szkéné színház
PRAE.HU: Sokan, sokféleképpen nyúltak már a Szentivánéji álomhoz, és minden egyes alkotó más-más pontokra helyezte a hangsúlyt vegyük például Michael Hoffman filmjét vagy a Mendelssohn-zenére koreografált táncelőadásokatt. Az Ön rendezésében színre vitt darab mennyiben helyezi más perspektívába a történetet?

Természetesen én is vagy huszonöt előadást láttam, nemcsak zenés vagy táncos, hanem tisztán színházi előadásokat is. Ezekben a feldolgozásokban a mesés komédia helyeződik előtérbe, és csodák szövik át a történetet. Amiben az általam rendezett előadás különbözik, az az, hogy nem tisztán tündérkomédiát igyekeztünk színre vinni. Persze én is szeretném, ha a darab emlékeztetne a komédiára, de éppen csak annyira, amennyire a mi, emberi életünk nevezhető komédiának. Ha csak azt vesszük, hogy a darab főhőse véget vet az életének, akkor máris sejthető, hogy nem klasszikusan a darabot szorosan követve jártam el rendezőként.

PRAE.HU: Angol vígjátékból indulunk ki, amelyet július 3-án magyar színészek előadásában és grúz rendezésben láthatunk. Adódik a kérdés, hogy a három közül melyik lesz az előadás nyelve?

A színház nyelvén szólalnak meg a szereplők. A verbális nyelven túl meghatározó szerepet töltenek be a tekintetek, a mozgás, az asszociációk, valamint a metaforák is. Úgy gondolom, hogy a jó színháznak megvan a saját nyelvezete, ilyen értelemben tehát majdhogynem mindegy, hogy a szöveget magyarul, grúz nyelven vagy angolul beszélik el. A munkafolyamat során nagyon sokat foglalkoztunk a szöveggel, összevetettük az eredeti Shakespeare-t a miénkkel, megvizsgáltuk azt is, kik, hogyan fordították le. Ebben a munkaszakaszban Kozma András dramaturg volt segítségemre, akinek ezúton is köszönöm együttműködését. 

Úgy alakítottuk az előadást, hogy az első, illetve az utolsó felvonás Nádasdy Ádám fordításában hangozzon el, míg a középső, "álom" rész Arany Jánoséban. A fordítások éppúgy keverednek, mint a darabbeli álom és a valóság, a fikció és a realitás.



PRAE.HU: Ha már szóba került a nyelv, beszéljünk egy kicsit a nyelvezetről is! A Szentivánéji álom cselekménye három síkon zajlik, nevezetesen a tündérvilág, a szerelmesek és a mesteremberek síkján. Ahogyan három sík létezik a darabban, három nyelvezet is. Fektetett hangsúlyt arra, hogy e három szféra karaktereinek nyelvezetbeli különbségei tetten érhetőek legyenek?

A mi életünkben is vannak szerelmesek, mesteremberek, néha még bizony tündérek (jók és gonoszak) is. Mindenki a maga nyelvezetével igyekszik kifejezésre juttatni a mondanivalóját. Ebben a darabban a szerelmesek, a tündérek és a mesteremberek valójában egyetlen történetet mesélnek el. Úgy gondolom, jól sikerült eltalálnunk a mesteremberek nyelvezetét is, ráadásul a legtöbb feldolgozástól eltérően eltávolítottuk tőlük a paródiajelleget. Felvetődött a kérdés: mi lenne, ha nem tehetségtelen ripacsokként, hanem tehetséges színészekként jelenítenénk meg őket.

E felfogás mentén természetesen a hangsúlyok is átrendeződtek. A nyelvezet kérdésénél azonban számomra sokkal lényegesebb volt, hogy kifejezzem azt, ami minket, embereket összefog.

PRAE.HU: Vagyis?

Ha én azt meg tudnám fogalmazni... Úgy gondolom, ha egy rendező erre a kérdésre választ tud adni, akkor vagy rossz rendező, vagy az előadás rossz, amelyet rendezett. Ez egy kicsit olyan, mint, amikor az ember szerelmes. Szerelmes állapotban sem tudjuk megfogalmazni, miért éppen azt az embert szeretjük, akit. Van, ami elbeszélhető, könnyen kifejezhető, és van, amire nincsenek szavak, csak érzések. Az én munkám ez utóbbiról szól.

PRAE.HU: Ezeknek az érzéseknek a helyszíne az eredeti Shakespeare-történet szerint Athén és egy közeli erdő. Milyen helyszínnel találja majd magát szemben a közönség az Ön előadásában?

Azt gondolom, hogy Shakespeare-nél nincs kifejezetten megragadható, fix tér. Habár az író megjelöli a helyszínt, a korabeli Shakespeare-előadásokon sem tulajdonítottak ennek különösebb jelentőséget. A Shakespeare-tér kozmopolita, a cselekmény bárhol - akár Angliában, Grúziában, Görögországban - játszódhat. Többek között ezért gondolom, hogy Shakespeare sosem megy ki a divatból.

PRAE.HU: A grúz Állami Zenés és Drámaszínház előadásában színre vitt, szintén az Ön rendezésében készült Macbethben a modernség, a filmszerűség, a mozgásban gazdag jelenetek dominálnak. Számíthatunk hasonló látványvilágra a Szentivánéji álom esetében is?

Minden rendezőnek megvan a maga védjegye, ha úgy tetszik, kézírása. Igen, lehet, hogy a Szentivánéji valamilyen szinten hasonlít majd az általam eddig rendezett előadásokra. Videót például most is használtunk.

PRAE.HU: Puck karaktere rendkívül izgalmas, legtöbbször komikus, nemtelen figuraként ábrázolják.  Ő az, aki gyakorlatilag a feje tetejére állítja a történetet. Milyen egyedi értelmezést kap a darabban az ő karaktere?

Izgalmas figura, igen, hiszen Philostrat és Puck karakterét akár ugyanaz a személy is játszhatja. Szerintem ez Shakespeare korában is így történhetett. Oberon is játszhatja Theseust, mint ahogyan Titánia is Hippolytát. Visszakanyarodva a kérdéshez: Puck hol komoly, hol vidám, hol komolytalan. Igyekeztünk hangsúlyozni a figurában rejlő sokféleséget, többarcúságot és komplexitást.

PRAE.HU: Remek szereposztás fémjelzi az előadást: Nagy-Kálózy Eszter, Reviczky Gábor, Szarvas József, Schnell ÁdámTompos Kátya... Milyen volt a velük való közös munka?

Nagyon jó volt, és rettentően elégedett vagyok a színészekkel, és persze azokkal is, akikkel még rajtuk kívül együtt dolgozhattam. Sokat adtak nekem, érződik rajtuk a profizmus, a képzettség. Korábban meglehetősen kevés információm volt a magyar színházakról, de most örömmel tölt el, hogy itt lehetek Budapesten, és hogy dolgozhattam a társulattal. A színészek egytől-egyig csodálatosak. Olyan színészi erővel bírnak, hogy amikor néztem őket játék közben, szinte el is feledkeztem arról, hogy a darabot én rendeztem. Hálás vagyok a meghívásért a Nemzeti igazgatójának, Vidnyánszky Attilának is, hiszen életre szóló élmény marad számomra az, hogy itt rendezhettem.



PRAE.HU: Mennyiben határozta meg az előadás egyediségét a színészek személyisége?

Teljes mértékben, én ugyanis eleve a színészekből indulok ki, és mindig a színészekhez igazítva igyekszem létrehozni a jeleneteket. Fontos számomra, hogy ők hogyan élnek, hogyan léteznek. A Szentivánéji álom szereposztása részben az igazgató javaslata alapján alakult ki. Megnéztem az általa javasolt színészek előadásait, láttam filmrészleteket is azokból a produkciókból, amelyekben már szerepeltek, ezt követően együtt véglegesítettük a szereposztást. E hónapban a Gyulai Várszínház adottságaihoz alakítjuk az előadást, a Nemzeti Színház szeptemberi bemutatója eltér majd ettől. Alig várom már azokat a próbákat is. Elfogultság nélkül állítom, hogy beleszerettem a Nemzeti Színház színpadába és a tér adta lehetőségekbe, hiszen számos remek színpadi lehetőség megvalósítását kínálja.



PRAE.HU: Mi a következő állomás, miket rendez a közeljövőben?

Augusztusban Kínában vezetek egy castingot, Dorian Gray arcképét rendezem, ezt követően térek vissza Magyarországra befejezni a Szentivánéji nemzetis változatát, november elején Grúziában viszem színre az Éjjeli menedékhelyet, majd pedig Angliában a Cseresznyéskertet. Ez utóbbinak különlegessége lesz, hogy különböző országokból hívott előadókkal dolgozom együtt. Egyfajta kísérletnek szánom, mert kíváncsi vagyok, hogy mi az, amit elő lehet csalogatni előadóművészekből akkor, ha nincsen közös nyelv. Hiszem, hogy a színház nyelve nemzetközi.

WIlliam Shakespeare: Szentivánéji álom

Fordítók: Arany János és Nádasdy Ádám


Theseus/Oberon: HORVÁTH LAJOS OTTÓ
Hippolyta/Titánia: NAGY-KÁLÓZY ESZTER
Puck/Philostrat: FARKAS DÉNES
Egéus: TÓTH LÁSZLÓ
Lysander: FEHÉR TIBOR
Demetrius: MÁTYÁSSY BENCE
Hermia: FÁTYOL KAMILLA m.v.
Heléna: TOMPOS KÁTYA
Vackor: REVICZKY GÁBOR
Gyalu/Oroszlán: KRISTÁN ATTILA
Zuboly: SZARVAS JÓZSEF
Dudás/Thisbe: SCHNELL ÁDÁM
Orrondi: VARGA JÓZSEF
Ösztövér/Hold: RÁCZ JÓZSEF

Díszlettervező: David Doiasvili
Jelmeztervező: Bánki Róza
Dramaturg: Kozma András
Rendezőasszisztens: Tüű Zsófia

Rendező: DAVID DOIASHVILI


Bemutató: 2014. július 3.
Gyulai Shakespeare Fesztivál

A Gyulai Várszínház és a Nemzeti Színház közös bemutatója


Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Kapcsolódó cikkek


nyomtat

További írások a rovatból

színház

Saját magunk alkotta vég Saját magunk alkotta vég
Három esős nap az Orlai Produkció előadásában
Időfutár a Pesti Magyar Színházban
színház

Óda az emberhez Óda az emberhez
Földből gyúrt óriásokkal ég lelkünkbe a Recirquel legfrissebb produkciója

Más művészeti ágakról

irodalom

Traumatológia az Irodalomtudományi Intézetben Traumatológia az Irodalomtudományi Intézetben
A kortárs próza újabb fejleményei konferencia 1. napja
art&design

Kelet kávézó, hétfő este Kelet kávézó, hétfő este
Kurátori tevékenység: elmélet és gyakorlat határán?
Láng Orsolya és Celler Kiss Tamás Késelése


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés