Keisuke Kanaï saját testét - a fények és egy kifeszített textília segítségével - mint egy fénymásolatot vagy egy fotó negatívját használja, szokatlan és humoros megvilágításba helyezve azt. A sziluettek és árnyak kivételesen szuggesztív játéka sokkal inkább hat az érzékekre, mint az értelemre. A darab kiszakít bennünket a mindennapok valóságából, hogy egy varázsos utazásra invitáljon, ahol társunkká Rui Owada élőzenei kísérete szegődik.



A Franciaországban élő japán művész nevét Magyarországon még nem sokan ismerik, legújabb darabjának Trafós bemutatója után azonban biztosan sokan és sokáig fogják még emlegetni. A cirkusz, pantomim, tánc, tárgy-, és vizuális színház határán mozgó darab azok közé a műfajilag behatárolhatatlan produkciók közé tartozik, amelyek invenciózus látásmódjukkal és eszközhasználatukkal megkérdőjelezik az előadóművészetekről alkotott elképzeléseink érvényességét.

Keisuke Kanaï még Japánban ismerkedett meg a pantomimmel és a tánccal, azon belül a butoh-val. Később Franciaországban telepedett le, ahol a cirkuszművészetek nemzeti központjában (CNAC) képezte magát professzionális akrobatává és zsonglőrré. Előadói kvalitásaira a világ a híres-hírhedt koreográfus, Philippe Decoufflé Cirk 13 című előadásában figyelt fel először. Az igazi szakmai elismerést azonban első saját alkotásával (2002 - Bougez pas Bouger) vívta ki. Sorban következő darabjának elkészítésében – Gaï-Kotsu – az ugyancsak japán származású Rumi Komatsubara, illetve a híres francia színházi rendező, Sébastien Lalanne volt segítségére.

Szeptember 26-án előadás után - az új cirkuszi beszélgetéssorozat keretében - Novák Eszter rendező beszélget az alkotóval!