A Ring cselekménye - ahogy a cím jelzi - a világ fölötti uralmat jelentő aranygyűrű körül forog. Frank Castorf, a berlini Volksbühne híres rendezője állítja színpadra a ciklus új változatát.

Az előző rendezésekben látott gyűrűket nem használják. A "főszereplő" kellék természetesen nem aranyból készült az előadásokra, hanem rézből, de strasszokkal díszítették, hogy csillogó és jelentős legyen. Fontos, hogy a látvány is igazolja: ez az a tárgy, amely korlátlan hatalmad ad viselőjének, és amiért emberek, óriások, istenek és a nibelungok, e kapzsi szörnyek küzdenek egymással.

A 16 óra hosszú operafolyam előadása során korábban volt rá példa, hogy a játék hevében Wotan olyan lendülettel hajította oda Fasoltnak a gyűrűt, hogy az eltűnt a díszlet két szintje között. Fasoltnak a zsebéből kellett előhúznia a tartalék ékszert - írta a július 25-én kezdődő játékok kulisszatitkairól a fesztivál új hírlevele.

Elfogadták a rendezőasszisztens javaslatát: idén legalább nyolc azonos külsejű, de az adott szereplők, Alberich, Wotan, Fasolt, Fafner, Gunther kezére méretre igazított gyűrűt rendeltek az az előadásokra.

Azt is feltárja a hírlevél, hogy nagy gonddal készülnek a tapsrend összeállítására. Nem olyan könnyű a megfelelő koreográfiát kidolgozni, mint a tetralógia Siegfried című darabjánál, amelyben világos, hogy a Siegfriedet alakító énekesnek kell utoljára, a tapsok csúcsán meghajolni. Bonyolultabb a helyzet például A walkürben, itt nem egyértelmű "rangsor".

A tapsrendet befolyásolja az is, hogy a fények kialvásával vagy a függöny összezárulásával fejeződik-e be az előadás. A tapsrenddel segíteni kell, hogy az este sztárja, különösen, ha debütál a Zöld Dombon, köszönthesse a közönséget.

A játékmester feladata, hogy a kulisszák mögül irányítsa a szereplőket melyik oldalról jöjjenek be, merre menjenek ki. A művészek általában megbíznak abban, hogy az ő fejében ott van a kialakított tapsrend és ők önfeledten élvezhetik a sikert.