A modern magyar művészetben egyedülálló, hogy egy művészeti csoportosulás négy évtizeden át nagyobb változásoktól és átalakulásoktól mentesen dolgozzon. A szentendrei művészcsoport a szocializmus évtizedei alatt defenzívában, folytonos támadások, elhallgattatási kísérletek kereszttüzében tevékenykedett, míg az 1989–1990 óta eltelt negyedszázad szabadabb légkörében és körülményei között a jelenkori magyar művészetben is meghatározó jelentőségű alkotói tevékenységet fejtett ki. A Stúdió csoportos fellépései, tagjainak egyéni bemutatkozásai, a szentendrei Vajda Lajos Stúdió Pincegalériájában rendezett tárlatok és rendezvények egy rendkívül összetett művészeti jelenség-együttest körvonalaztak és körvonalaznak, amelyben szerves egységben vannak a hagyományos és a megszokott eszményektől és ideáktól elszakadó alkotói magatartások, alakítási gyakorlatok, művészeti produktumok.
A Vajda Lajos Stúdió az ezredfordulón átfogó dokumentációval, egy antológia és katalógus megjelentetésével kísért, összegző jellegű kiállítást rendezett a budapesti Műcsarnokban, ezért a Stúdió megalakulásának negyvenedik évfordulóján az ezredforduló óta eltelt tíz év történéseinek számbavétele, művészeti jelenségvilágának reprezentálása indokolt. Ennek a tervnek a megvalósítása érdekében a Stúdió a szentendrei Ferenczy Múzeummal együttműködve a MűvészetMalomban, illetve a Stúdió Péter Pál utcai Pinceműhelyében nagyszabású kiállítást rendez 2013. szeptember 13. és november 10. között, amely tárlathoz számos művészeti rendezvény társul.

A MűvészetMalom kiállítása 37 művész legfrissebb, illetve a közelmúlt tíz évében született alkotásait mutatja be. A Vajda Lajos Pinceműhelyében pedig a megalakulást követő tíz év szellemiségét idézik fel: itt kapnak bemutatóteret a Stúdió ma már nem élő, egykori tagok – Agócs Attila, Bernáth(y) Sándor, Csajka Gábor Cyprian, Gubis Mihály, Imreh Tibor, Joláthy Attila, K. Kovács Imre, Matyófalvi Gábor – munkái is.