A kéziratot a sienai Káptalani Könyvtárban találták a helyi egyetem kutatói, amikor kiadatlan retorikakönyvek után kutattak.

A kézikönyv latin nyelven íródott, pergamenre, és mindenféle levél megírásához ad tanácsokat; a negyedik fejezet a szerelmeslevelekkel foglalkozik.

A kézikönyv javaslatai között az szerepel, mindenképpen dicsérni kell a szeretett hölgy szépségét, a levélíró hasonlítsa drágakövekhez kedvesét, és a levélben hivatkozzék mitológiai szerelmespárokra, például a trójai Helenére és Páriszra.

A kézikönyv a testi szerelemről, csókokról, ölelésekről és vágyról is említést tesz.

A kézikönyv - ahogy modern változatai is - illusztrálja tanítását, a legtöbb példa az akkoriban Toszkána és Emilia-Romagna urainak, a Guidi grófoknak a levelezéséből származik.

"A szeretete azt teszi, drága barátném, hogy szerelme illatáért hegyeket másznék meg, átúsznám a tengert, és halálos veszedelemtől sem riadnék vissza" - áll a kézikönyv egyik legszebb példájában, melyben egy nemesember ír a feleségének.