A szobát ábrázoló festmények közül az egyiket a Chicagói Művészeti Intézet gyűjteményében őrzik. A másik két kép az amszterdami Van Gogh Múzeum és a párizsi Musee d'Orsay kollekciójába tartozik. Van Gogh mindhárom képen nagyjából azonos színeket használt. Az idő múlásával a fénynek kitett képek színei kissé megváltoztak, kifakultak.
    

A BBC beszámolója szerint chicagói tudósok egy sor technikát bevetve digitálisan restaurálták a halványkékké vált falakat, hogy visszanyerjék eredeti lila színüket. A számítógéppel teremtett virtuális kép a Chicagói Művészeti Intézet nagyszabású Van Gogh-kiállítására készült el. A tárlaton mindhárom kép együtt látható, amire csak egyszer volt példa korábban a művek születése óta.
    

Francesca Casadio, a chicagói restaurátorcsoport vezetője hangsúlyozta, hogy a tudomány kulcsfontosságú a megfakult színek azonosításában, ugyanakkor munkájuk közben a korábbi restaurátorok és művészettörténészek eredményeire is támaszkodtak.
    

"Azt a látványt teremtettük meg, ahogy a megfakult színek eredetileg kinézhettek, de az időgép felfedezésének híján ez még mindig csak becslés" - fűzte hozzá a szakember, aki egy tudományos konferencián szólalt fel Washingtonban.
    

A chicagói restaurátorok Van Goghnak a bátyjához, Theóhoz és másokhoz írott leveleiből tudták, hogy a színek nem stimmelnek. A levelekben ugyanis a művész pontosan beszámolt arról, hogyan nézett ki a kép eredetileg.
    

"Leírja, hogy a bútorok sárgák, az ágytakaró piros, a falak halványlilák, az ajtó pedig lila színű. Nos, ma a fal világoskék színű" - mondta Casadio.
    

A fal festékéből egy apró szemcsét mikroszkóp alatt vizsgáltak meg, így sikerült kimutatni az eredeti szín maradványait: kárminfesték lehetett, amelyet bizonyos rovarok testéből vonnak ki. Ez a festék élénk színű, de idővel kifakul.
    

A csoport röntgenes átvilágítással is elemezte a képet, így pontosan meg tudták határozni a "receptet", amelyből eredetileg kikeverte a művész a színeket. Az összegyűjtött információkat aztán algoritmusokba rendezték, és annak segítségével született meg a végső eredmény.
    

A restaurátorok szerint az eredeti színeiben látható festmény tükrözi valójában a művész szándékát, a nyugalmat, amelyet a festménnyel sugallni akart. Mint hozzáfűzték, a lila szín helyreállításával a festmény komplementer színei is helyükre kerültek, ami valóban más hangulatot áraszt.
    

A három festmény 1888 és 1889 között készült. A dolog iróniája: ma már pontosan lehet tudni, hogy az arles-i ház falait valójában fehérre meszelték.