A négy kiállító művész egy generációhoz tartozik, a hetvenes években folytatott képzőművészeti tanulmányaik óta rendszeres résztvevői nemzetközi és országos tárlatoknak, számos önálló kiállításon voltak láthatók műveik. Ha stíluskategóriát keresünk a most bemutatott festményeikhez, értelmezésük segítségéhez, mind a négyük szellemiségéhez, a konkrét látványt átalakító szemléletükhöz illik a lírai absztraktok közé sorolás, annak ellenére, hogy megőriznek a képfelületen a valóságos világra utaló motívumokat, elemeket. Ahogy Garami Gréta művészettörténész megnyitó beszédében is elhangzott: „Absztrakt világot látunk. A megélt, megtapasztalt látvány élménye indítja el őket, addig vesznek el azonban a valós motívumaikból, amíg azok már csak utalnak önmagukra, jellé és a lírai önkifejezés vizuális eszközévé válnak. A négy művésznő képei formailag és tartalmilag is visszafogottan és csendesen üzenik meg gondolataikat és érzékeseiket a konkrét, tolakodó világban.”

Kádár Katalin sokféle technikával dolgozik, egy ideje tematikus kiállításokon mutatja be sorozatait (víz, városok, idő, ég, fák, úton stb.). Rendkívüli aktivitásába belefér festőművész szülei (Kádár György és Túry Mária) emlékét, munkásságát őrző magánmúzeum működtetése is.

Kopócsy Judit érzékeny színharmóniájú, intim festményein gyakran használja a kollázstechnikát is a képi hatás fokozása érdekében. Szakmailag elmélyült, igényesen kivitelezett munkái a legjobb modern magyar hagyományokhoz kapcsolódnak.

Krajcsovics Éva visszafogott színvilágú képein alig egy-két tárgyi motívum látható, valójában a belső térben megjelenő fényhatások foglalkoztatják. Mondhatni: a csend festője, az időtlen festőiség teremtője.

Vágó Magda is lírai hangvételű képeket fest a figurativitás és absztrakció határán. Színgazdag munkáinak kiindulópontja a táj.

A kiállítás címe – Emlékképek, töredékek, zárványok – remekül összefogja, összefoglalja mindazt, ami összeköti a négy alkotóművész kiállított alkotásai.

(Szöveg: Rajkó Andrea Fenya)