A Grand Palais kiállítócsarnokban 2020. január 27-ig látogatható nagyszabású tárlaton a posztimpresszionizmus egyik legeredetibb mesterének mintegy kétszáz munkája látható.

A Párizs bohémnegyede, a Montmartre kabaréi és bordélyházai megörökítőjeként ismert Henri de Toulouse-Lautrec (1864-1901) alkotásaiból minden korábbi kiállításánál szélesebb panorámát nyújt a retrospektív a párizsi éjszakai élet vibrálásától a korabeli társadalmi valóság különböző oldalainak bemutatásáig.

A tárlat első harmadában időrendben láthatók az egyik legtekintélyesebb és legrégibb arisztokrata család sarjaként a dél-franciaországi Albiban született alkotó tanulóéveinek munkái. A ritka genetikai betegségben szenvedő művész rajztehetsége már egészen fiatalon megmutatkozott, így tanulmányait a korszak neves festőjének Fernand Cormonn-nak párizsi műtermében folytatta, ahol diáktársa volt mások mellett Émile Bernard, Loius Anquetin és Vincent van Gogh is.

A tárlat ezt követően tematikailag szerveződik: a naturalista portréktól a modern élet és a technikai újítások megörökítésén át a nőkről, beleértve a prostituáltakat is, a legnagyobb tisztelettel és gyengéd tekintettel készült képekig, illetve a művész családjának lovairól festett alkotásokig. "Olyan műveket is be akartunk mutatni, amelyeket nem állítottak ki az előző, 1991-es életműtárlaton, mindenekelőtt a kezdeti és az utolsó évekből" - mondta Stephane Guegan, a kiállítás egyik kurátora. "A kezdeti munkákat azért nem, mert túl akadémikusak, ami tévedés, az utolsókat pedig azért, mert nem tartották őket nagyra, ez pedig egy másik tévedés" - tette hozzá.

A szervezők reményei szerint a kiállításnak köszönhetően átértékelődik Toulouse-Lautrec munkásságának megítélése, aki a születőben lévő fotográfia felhasználásával teljesen megújította a portré műfaját. "Megértette, hogy a fotó újfajta ábrázolást hoz a világnak, s olyan fotós effekteket alkalmazott előfutárként a festészetében és a grafikáiban, amelyek majd csak a 20. században válnak mindennapossá" - mondta a kurátor, kiemelve, hogy Toulouse-Lautrec-nek számos fotós barátja is volt.  

Toulouse-Lautrec húszévesen költözött a Montmartre-ra, amely egyszerre volt az otthona és műveinek legfőbb inspirációja is. Az igazi ismertséget számára a Moulin Rouge mulató számára tervezett plakátja hozta meg 1891-ben, onnantól kezdve szenvedélyesen készített litográfiákat, mintegy 360 darabot, ezek közül harminc plakátot. A litográfia technikája az 1890-es években virágkorát élte és Lautrec számára ezen tevékenysége egyenrangú volt a festészettel, kiállításain szinte mindig együtt mutatta be a festményeket, plakátokat, litográfiákat, rajzokat.

Kép: wikipedia