Az Ex Libris rovatban Várkonyi Benedek írásai szerepelnek. Olyan könyvekről számol be, amelyek a XIX. század végének és a XX. század elejének egyre hanyatló körülményei között játszódnak, és amelyeknek néhány szereplője majdnem mindegyikben felbukkan. A négy szerző világképe és stílusa azonban eltérő. Elsőként Tilmann Lahme A Mannok című családregénye kerül terítékre, amelynek középpontjában Thomas Mann áll. Az író megformálása mögött hatalmas kutatómunka áll, mégsem elfogult, így pedig egy pontos portrét kaphatunk, és valósághű családképet a Mannokról. A második kötet Manfred Flügge Nagyváros lélek nélkül című alkotása, a Harmadik Birodalmat idézi, és annak megannyi viszontagságát. Ezt követi Oliver Hilmes A fekete özvegy című kötete – Alma Mahler-Werfel életéről szól, aki nem véletlenül érdemelte ki a fekete özvegy megnevezést. A rovatban megjelenő negyedik regény Benjamin Balint Kafka utolsó pere, ami Kafka kéziratainak hányatatott sorsát járja körbe.

Károlyi Csaba kritikáját is megtaláljuk a Simon Márton által válogatott 99 magyar vers antológiáról. Kilencvenkilenc halott költő verseit olvashatjuk az antológiában, amelyek a mai napig is élőnek hatnak és érvényesek.

Mohai Aletta kritikája Czéh Zoltán első regényéről, az Erre sárkányok élnek című kötetről szól, amelyet egyszerre nevez szerethetőnek és gyűlölhetőnek, a benne megjelenő karakter és a letehetetlennek tűnő eseménysorozat miatt.

Az Élet és Irodalom áprilisi könyvének Krasznahorkai László Herscht 07769 című kötetét választotta, erről is olvashatunk egy ajánlót Margócsy István tollából.

A lap írásait Szurcsik József Gyötrők és Marcangolók képsorozatai színesítik, megfelelően idomulva a lap tematikájához, ráadásul Császár Lászlótól is olvashatunk egy értekezést a grafikákról, azaz „szörnyetegbestiákról”.