A kiállítás címét Hunčík Péter Szlovákiában élő magyar pszichiáter regénye (2009) inspirálta, amely egy határmenti, vegyes lakosságú szlovák kisváros közösségén keresztül mutatja be a régió huszadik századi történelmét. A kifejezés utal egyrészt a határok kiemelt jelentőségére a régióban, másrészt arra a köztes helyzetre, amelyet a Nyugat és Kelet közöttiség teremt, az „inkább itt-kevésbé ott” folyamatosan változó szempontjaira, az állandó viszonylagosságra.

A Határeset 2.0 a debreceni MODEM idén ez év januárjában megnyílt kiállításának újragondolása. Az első Határeseten öt ország (Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Románia) tizennégy fiatal művészének alkotásai voltak láthatóak, amelyek többsége kifejezetten arra a tárlatra készült. Míg a debreceni tárlaton nagy hangsúly került az 1848 és 2021 közötti időszak történeti kontextusainak – nyelv, határ és regionális önmeghatározás fogalmain keresztüli – felvázolására, addig a mostani, a Budapest Galériában megrendezésre kerülő kiállítás a régión belüli marginalizált csoportok helyzetének beemelésével egészült ki. Az Ukrajnában zajló háború újra megkerülhetetlenné tette a határok és a régiós szolidaritás kérdését, több szempontból újrarajzolva Kelet-Közép-Európa mentális térképét. Mindezekből következően fontos volt, hogy a meglévő alkotások mellett olyan, a tágabb értelemben vett kelet-közép-európai régióból származó művek is bemutatásra kerüljenek, amelyek a nyugat-kelet dichotómia kizárólagosságának csapdája helyett reflektálnak a régión belüli társadalmi problémákra, a kitekintés helyett a befelé fordulásra is.

Kiállító művészek: Yana Bachynska, Bozzai Dániel és Máté Dániel, Vasile Cătărău, Megan Dominescu, Olga Dziubak, Erményi Mátyás, Alina Kopytsa, Molnár Judit Lilla, David Přílučík, Emília Rigová, Sergey Shabohin, Jiří Žák

Kép forrása: budapestgaleria.hu