A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a népzene és a néptánc területével szemben a népi kézművesség felsőfokú képzése továbbra sem megoldott. 

A kiadvány részletesen elemzi a Csoóri Sándor Program népi tárgyalkotó területre gyakorolt hatását, külön fejezetekben foglalkozva az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és vajdasági eredményekkel. Emellett kitér a felsőoktatás és a tárgyalkotó népművészet kapcsolatára, valamint a kézművesség pedagógiai szerepére is.

A jelentésből kiderül, hogy azt első alkalommal reprezentatív, 1500 fős telefonos lakossági felmérés is kísérte. Ennek eredménye szerint a válaszadók 91-94%-a fontosnak tartja, hogy az óvodákban és iskolákban a gyermekek élőszavas mesemondással, népi kézművességgel és néptánccal is találkozzanak.

A kutatás ugyanakkor rámutat arra, hogy a jelentős társadalmi jelenlét önmagában nem biztosít stabil utánpótlást és egységes képzési rendszert. A magyar népi kézművesség oktatási struktúrája töredezett, fennmaradását jelenleg elsősorban az egyéni elhivatottság, a civil közösségek munkája és néhány meghatározó intézmény biztosítja.

Both Miklós, a Hagyományok Háza főigazgatója szerint a jelentés egyik legfontosabb tanulsága, hogy a népi kézművesség iránti társadalmi érdeklődés továbbra is erős, a tudásátadás intézményi csúcsa azonban hiányos. Mint mondta, a cél az, hogy ez a hiány közös szakmai gondolkodás tárgyává váljon.

A Hagyományok Háza szerint a Népművészeti Jelentés 2026 nem lezárt állítások gyűjteménye, hanem a szakmai párbeszédet ösztönző vitaanyag.

Online elérhető: hagyomanyokhaza.hu/hu/nepmuveszeti-jelentes-2026