A művész pályáját felidéző közleményben azt írták: Kardos Sándor 1944. június 4-én született Budapesten. 1969-ben végezte el az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-népművelés szakát, majd 1973-ban operatőrként szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1972-től 1979-ig a MAFILM-nél volt segédoperatőr, 1979-től a Magyar Televízió operatőre és rendezője lett.

Több mint harminc játékfilmet, több mint száz tévéfilmet, kisjátékfilmet fényképezett. Olyan filmek egyedi fényképezése kötődik hozzá, mint A kis Valentinó, az Álombrigád, A tanítványok vagy az Eldorádó. Szintén ő jegyzi az Egészséges erotika, a Glamour vagy A Hídember című filmeket. Többek között Jeles Andrással, Tímár Péterrel, Molnár Györggyel, Gödrös Frigyessel, Bereményi Gézával is forgatott.

A közlemény szerint Kardos Sándor fotográfusként is ismert alkotó volt. Művészeti tevékenységének kivételes művészi köre a Hórusz Archívumhoz kapcsolódik. Gyűjtötte az amatőr fotókat és a régi felvételeket, és szubjektíven egymás mellé csoportosítva mutatta be azokat. A felvételekből Magyarországon tizenhét kiállítása volt, külföldön 1986-ban Rotterdamban, 1989-ben Eindhovenben, 1991-ben Bécsben, 1989-ben Lausanne-ban, 1990-ben Amszterdamban, 1997-ben Brüsszelben mutatta be őket.

A művészeti akadémia közlése szerint Kardos Sándor alkotásaiért hazai és nemzetközi fesztiváldíjak sokaságát nyerte el.

1985-ben, 2001-ben és 2006-ban megkapta a Magyar Filmkritikusok Díját, 1986-ban és 2005-ben kiérdemelte a filmszemle díját. 1990-ben érdemes művész, 1999-ben kiváló művész lett. 1997-ben a MédiaWave rendezői különdíját, 2000-ben a Madrid Imagen fődíját, 2004-ben a Nemzetközi Játékfilm Fesztivál Portugália rendezői fődíját, 2011-ben a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál FIPRESCI-díját érdemelte ki. 2000-ben Eiben István-díjat, 2010-ben Kossuth-díjat kapott.

2022-ben a nemzet művésze, 2023-ban az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozatának rendes tagja lett. A Magyar Operatőrök Társaságának vezetőségi tagjaként is tevékenykedett a hazai mozgóképkultúráért.

Kardos Sándort a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.