"A legjobban mindig az egzisztencia filozófiája érdekelte. Már Márkus Györggyel, a mai (akkori) polgári filozófiáról közösen írt könyvében is az egzisztencia filozófiáját és a vallásfilozófiát választotta, majd az „egzisztencia és valóság” című kötetében megírta a legjobb magyar monográfiát Sartre-ról és a francia egzisztencializmus felbomlásáról" - fogalmaz Heller Ágnes a Népszabadság pénteki számában megjelent nekrológjában.

"Ő írta a híres Erdélyi jelentést, amelyből mindenki megtudhatta, ha akarta, hogy mi a sorsa a magyar kisebbségnek a diktátor Romániájában" - idézi fel ugyanitt Heller Ágnes.

Tordai Zádor 1924-ben született Kolozsváron. 1947-48-ban a Kolozs megyei prefektúra sajtóosztálya alkalmazta, 1950-től a kolozsvári egyetem filozófia tanszékén tanársegéd, 1951-ben szerzett tanári oklevelet. 1952-től a Román Tudományos Akadémia kolozsvári Történettudományi és Filozófiai Intézetének munkatársa. 1957-től nem kapott állást. 1960-ban áttelepült Magyarországra, s a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetében dolgozott.

Fő művei az Egzisztencia és valóság, Az elidegenedés mítosza és valósága, A cselekvés hálója, A józan ész dicsérete, A nap árnyékában és a Balkáni történetek. 2006-ban Kossuth-díjjal tüntették ki nagy történeti értékkel bíró könyveiért és erdélyi eszmetörténeti tanulmányaiért.