A szobrászművészt szeptember 18-án, szombaton Budapesten érte a halál. Temetéséről később intézkednek.

Vígh Tamás 1926. február 28-án született Csillaghegyen. A Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Béni tanítványa volt.

1945 és 1946 között gyári munkásként dolgozott. 1975-től 1986-ig a
Képzőművészeti Főiskola tanára. 1986-1990-ben a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének elnöke. 1998-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

Az 1960-as években alakította ki saját, enyhén kubisztikus, a pop arttól is megérintett, a gyűrt, behorpadt lemez formáit kiemelő, bronzból öntött és lemezből készült szobrainak stílusát.

Éremművészete is jelentős: plakettjeit szinte körplasztikává teszik a hangsúlyos, kiemelt felületek.

Szinte haláláig dolgozott, még augusztusban Mózest ábrázoló szobortervét mutatta meg szakembereknek. Akkor még sokan bíztak abban, hogy közel egy évtizednyi várakozás után a millenniumra készült Múlt és jövő című szobrát is felállítják végre Gyulán, a csónakázó tó közepén, de a remény most sem vált valóra. A várakozások egész életét végigkísérték. Vásárhelyi Pál és a Tisza-szabályozás emlékműve negyven évig kisplasztikaként volt csak látható. De ő soha nem adta fel, dolgozott rendületlenül - olvasható a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia visszaemlékezésében.

Három éve két helyen is életmű-kiállítást rendeztek Vígh Tamás tiszteletére: a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Termében nemrég elhunyt szobrászművész kollégája, Körösényi Tamás kezdeményezésére, valamint a Kiscelli Múzeum Templomterében, az Oratóriumban.

Számos kisplasztikája, köztéri alkotása - köztük a visegrádi Életfa, az 1956-ban agyonlőtt I. Tóth Zoltán történész előtt tisztelgő szobra a Magyar Tudományos Akadémia előtt, a gyermekmentő Sztehlo Gábor evangélikus lelkésznek emléket állító Deák téri emlékműve - őrzi művészetét.

Munkásságát 1954-ben és 1969-ben Munkácsy-díjjal, 1973-ban érdemes művészi címmel, 1978-ban Kossuth-díjjal ismerték el. 1978-ban megkapta a budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Biennále díját; 1979-ben a II. Országos Éremművészeti Biennále díját, 1983-ban a kiváló művész címet, 2004-ben Táncsics Mihály-életműdíjat kapott. Idén márciusban az elsők között vehette át a MÚOSZ képzőművészeti díját.