bezár
 

film

2019. 04. 06.
Nárcisz kamerát ragad
Harmony Korine: Túltolva
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Harmony Korine neve garanciát jelent rá, hogy a már hazai mozikban is futó Túltolva az érdeklődés középpontjába kerüljön, az viszont kétséges, hogy a nagyközönség mennyire fogja értékelni a rendkívül szélsőséges formanyelvvel dolgozó vígjátékot. Az amerikai rendező új filmje néhol elég közönséges, ami bizonyára sokak tetszését elnyeri majd, ugyanakkor trehány módon kidolgozott cselekménye, öncélú radikalizmusa és önfényező jellege nem válik dicsőségére. A Túltolva Korine pályájának legnagyobb ballépése, amiben saját szerzőiségének domináns stíluselemeit másolja, és saját tehetsége előtt tiszteleg.

Harmony Korine olyan rendkívül radikális tartalmú alkotásokkal került fel a filmművészet térképére rendezőként és forgatókönyvíróként, mint a Kölykök (Larry Clark emlékezetes karrierindító mozijának a forgatókönyvírója volt Korine), a Tétova lelkek (az eredeti cím, Gummo, ismerősebben csenghet, ez pedig Korine rendezői debütálása volt) vagy a 2012-ben jelentős nemzetközi figyelmet kapó Spring Breakers – Csajok szabadon. A korábbi munkáiból ismert bizarr és abszurd szituációk visszaköszönnek új alkotásában is, de ezúttal valahogy sokkal kevesebb kreatív energia és humor maradt a forgatókönyv megírására, a stílusbeli finomságok kidolgozására és a karakterek felépítésére. Mindaz, amiért a Csajok szabadon kiemelkedő, innovatív és szellemes film, jelen opuszból alapvetően hiányzik. Korine ezúttal semmiféle társadalomkritikát nem gyakorol, cselekménye és viccei kiszámíthatók, illetve hiányoznak az apró képszervezési és narratív ötletek. Legidegesítőbb vonása azonban az, amilyen szájbarágós módon próbálja patetikus üzenetét átadni a közönségnek. Korábbi filmjeiben bizonyos társadalmi jelenségeket, attitűdöket kritizált, ezúttal viszont saját művészetét élteti.

Túltolva

Az igaz, hogy Hollywoodban szeretik, ha a szkript lényege egy mondatban összefoglalható, a Túltolva teljes cselekményét viszont még erőfeszítések árán sem lehetne két-három mondatnál hosszabban elmesélni: Moondog, az ünnepelt költő csak akkor kaphatja meg elhalálozott felesége hatalmas örökségét, ha befejezi régóta érlelt verseskötetét. A kötet kiadása felé vezető úton az ihletettséget biztosító pszichedelikus hatású és alkoholos tartalmú betevők megszerzése jelenti a fő akadályt. A film maga jobban hasonlít egy végtelen hosszú pszichedelikus videoklipre vagy musicalre, ami a főhős permanens hedonizálását és mulatozásait mutatja be, mint egy jelenetekből álló nagyjátékfilmre. Ezzel persze önmagában még egyáltalán nem volna gond, csakhogy ebben a műfajban lényegesen ötletesebb alkotások is születtek már. A zenés montázsok többnyire sablonosak vagy rettenetesen vontatottak, ráadásul a – valóban jó ízléssel megválogatott – dalok rendkívül direkt módon rímelnek a vásznon zajló eseményekre.

Túltolva

Korine látszólag régi, jól ismert provokatív stílusát és sötét-szarkasztikus humorát ásta elő új filmjének készítésekor, pedig a Túltolva kategóriákkal silányabb és közhelyesebb mű korábbi munkáinál. A főhős folyamatos részegségéből és hedonizálásából fakadó poénok roppant erőltetettek, úgy negyedóránként képesek csak valódi nevetésre sarkallni az embert, ami egy vígjátéknak címkézett produkció esetében elég gyengécske teljesítménynek mondható. Az elhangzó versek többsége rémesen gyenge, persze itt a magyar fordítás is ronthat (vagy akár emelhet) ez eredeti művek minőségén. A performanszok formájában előadott sorok tematikailag általában az ürítés, a szexualitás és a teljesen értelmetlen, lazáskodó bölcselkedések körül összpontosulnak. Siralmas azt látni, hogy nemi szerveink nevének és a velük végezhető tevékenységeknek a cenzúrázatlan kimondása alapvető humorforrásként szolgál az alkotóknak.

Túltolva

Egy ilyen radikális alkotás nem feltétlenül igényel mély, alaposan kidolgozott karaktereket, hőseink bugyutasága viszont kifejezetten zavaró. Az alkotók koncepciója ellenére sem a hedonista Snoop Dogg, sem a spanglizó jamaicaiak, sem a cápákat delfinnek képzelő hajóskapitány, sem a rehabot megjáró főhős viselkedése nem vicces. Mi több, ócska másolatai ikonikus popkulturális archetípusoknak, teljesen élettelen és sematikus figurák. Korine-ék úgy viselkednek, mint az a kisiskolás, aki sosem látott még részeg embert, de a fejében már él a kép egy egész nap vedelő, medencés partikon füvező arcról. Kezüket dörzsölve ujjonganak, hogy karaktereik már annyira felnőttek, hogy bármikor szabadon káromkodhatnak. Hab a tortán, hogy a főhős lánya személyében külön bevezettek egy teljesen jelentéktelen és üres karaktert, akinek egyetlen funkciója van: mintegy a nézőknek kiszólva summázza apja bohókás természetét és másokéval összemérhetetlen zsenialitását.

Túltolva

A gyenge poénoknál és a rossz karakterépítésnél van azonban egy sokkal méretesebb probléma is, nevezetesen, hogy a Túltolva rettenetesen patetikus és önfényező alkotás lett. Az egész film egy nagy főhajtás a művészek csodálatos lelke és szabad szellemű életfelfogása előtt. Korine korábbi műveinek határszegő, szatirikus, társadalomkritikus éle teljesen eltűnt, helyette öncélúság és izzadtságszagú tanulságkeresés dominálják a két órás opuszt. Minden jelenetet és minden elhangzó mondatot a „nagy tanulság” közvetítésének szolgálatába állítottak: a művész elrugaszkodott gondolkodásmódját és kivételes tehetségét nem érti, nem értheti a középszerű tömeg, azaz földhöz ragadt világunk. A materiális javak semmit sem érnek az alkotók szerint, és ezen véleményüket nem győzik eléggé hangsúlyozni a zárójelenetben (bár meg kell hagyni, hogy legalább az utolsó svenk szemet gyönyörködtetően csodálatos képsorral zárja le a filmet).

Túltolva

A Túltolvában felfestett konfliktus lényegesen mélyebb körítésben, sokkal fantáziadúsabb módon, százszor igényesebb és nívósabb formában látható az Amadeusban (Milos Forman klasszikusában) vagy a tavalyi Sundance Filmfesztivál legjobb rendezéséért járó díját bezsebelő A tanítónőben (The Kindergarten Teacher). Kár volt egy ilyen, önkritikát teljesen nélkülöző „filmet írni” csak azért, hogy Korine-ék mindenki előtt megünnepelhessék kicsit sem átlagos személyiségüket és kivételes tehetségüket. Matthew McConaughey és Isla Fisher jól játszanak, és valószínűleg rettenetesen élvezték a forgatást, ugyanakkor a Túltolva nagyon gyenge másolata csupán a Spring Breakersnek. A filmben találkozik a fantáziátlanság, a nárcizmus és az öntudatosság. Nekünk, nézőknek – és Moondog filmbéli rajongóinak – egyetlen dolgunk marad, hogy ujjongva éltessük és istenként ünnepeljük a Művészt.

Túltolva (The Beach Bum), színes, szinkronizált, svájci-angol-francia-amerikai vígjáték, 95 perc, 2019. Írta és rendezte: Harmony Korine. Operatőr: Benoît Debie. Vágó: Douglas Crise. Zene: John Debney. Producer: Charles-Marie Anthonioz, Mourad Belkeddar, Steve Golin, John Lesher, Nicolas Lhermitte. Szereplők: Matthew McConaughey, Snoop Dogg, Isla Fisher, Stefania Owen, Martin Lawrence, Zac Efron, Jonah Hill. Bemutató: 2019. március 28. Forgalmazó: Big Bang Media. Korhatár: 18 éven aluliak számára nem ajánlott!
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Burillák B. Marcell --


További írások a rovatból

Filmélmények a 9. Frankofón Filmnapokról
69. Berlinale, 2019. február 7–17.

Más művészeti ágakról

irodalom

A tékozló fiú, aki nem tért haza A tékozló fiú, aki nem tért haza
Kamila Shamsie: A fiúk hazatérnek, Park Könyvkiadó, 2018
Mandana – Cirkuszművészet újra álmodva. Circus Krone, München
art&design

A sérülés variációi A sérülés variációi
Kontrolltól az elengedésig - Galériatúra a Budapest ArtWeek szervezésében, 2019. április 13.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés