bezár
 

film

2017. 12. 01.
Fekete-fehér budapesti „valóság”
Politzer Péter: Férfikor
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Az utóbbi két-három évben a Magyar Nemzeti Filmalap által támogatott alkotások kontrasztjában izgalmas karakterű és rendkívül kevés pénzből készülő, független produkciók új áramlata indult meg. Ezek közé sorolhatjuk a valóságot és a fikciót keverő Férfikort is, amellyel Politzer Péter rendezőként debütál.

Annak ellenére, hogy a Filmalap rendszerében az utóbbi években egyre komolyabb támogatású produkciók készülnek el (pl. Kincsem, Pappa Pia), a rendszertől teljesen független filmek megjelenésének sincs vége. A Szabadesés, az Ernelláék Farkaséknál, a Fagyott május vagy akár Nemes Gyula Zérója között nem sok hasonlóság van, ha pusztán filmnyelvi eszköztárukat vetjük össze. Közös vonásuk az, hogy mindegyik a Vajna-féle rendszerrel szembemenő alternatívaként van jelen a magyar filmes életben. A felsorolt filmek egyáltalán nem kaptak állami támogatást, illetve a Zéró esetében a finanszírozás került veszélybe egy amúgy teljességgel ártalmatlan jelenet miatt, amiben egy politikus fotója kerül megsemmisítésre. Ám a Nemes Gyula-film lassacskán mégis elkészült, és az utóbbi időszakban például alternatív forgalmazásban éppen a pesti kocsmák világát kezdte meghódítani. Az Ernelláék Farkaséknál pedig jól bizonyítja, hogy egy minimális büdzséből összerakott, független házi produkció is befuthat külföldi fesztiválon, Karlovy Varyban. A Filmalap tehát nem az egyetlen járható út.

Ezek a független filmek nagyon sokszínűek, pénzügyi helyzetüket leszámítva igazából nehezen férnek meg egy kategóriában. Gyakran viszont saját szabályokat állítanak, formabontóak és radikálisak, legyen szó a Fagyott május absztrakt-horror kísérletezéséről (kritikánk itt olvasható) vagy a Zéró vad és makacs, kompromisszumot nem tűrő filozófiájáról (itt írtunk a Karlovy Vary bemutatóról). Politzer Péter (aki a legtöbb Ernelláék előtti Hajdu-film és többek között az emlegetett Zéró vágója) rendezői debütálása, a Férfikor egy újabb példa, hogy kevés pénzből is mennyire ötletes, életben gazdag film születhet.

ferfikorkep

Nem kerek történetet mesél el a Férfikor, hanem pár nap betekintést ad három figura életébe. Egyik közülük Samu, egy iskolás srác, aki váratlanul szülő nélkül marad, másik egy Frank nevű nagybőgős, aki kizárja magát otthonából, a harmadik pedig egy 91 éves fotográfus, Dezső, akit a „valóságban” is rendkívül híres fotós, Szipál Márton alakít. Nem véletlenül kell idézőjelbe tenni, amikor a Férfikor esetében a realitásról beszélünk. A történet javarészt fikció, megrendezett eseményeket vesz fel a kamera, azonban olyan szereplőkkel, akik a hétköznapi életükben is hasonló személyek. Nem a valóságot látjuk, de annak egy akár lehetséges variációját, ha úgy tetszik.

ferfikor5

A valóság megkerülhetetlen jelenléte a Szipál Márton-részekben igazán fontos, a fotós ugyanis saját emlékeit idézi fel Dezső karakterén keresztül. Az öreg akár az egész filmet elvihette volna, mert narrációja egy rendhagyó memoár a huszadik század nagy részéről. A fotográfus élete annyira sokszínű, hogy pusztán a visszaemlékezései fenntartják a nézői figyelmet. Élete során bejárta a fél világot, sokáig lemezhamisításból élt, ötször házasodott. A valóságban tavaly hunyt el 92 évesen. A másik két szereplő egyáltalán nem extravagáns jellem, s életükben valószínűleg több számunkra is ismerős elem található, noha itt elbeszélt történetük fikciónak tűnik. Szipál nem csak karakterében, de filmnyelvi szinten is kilóg: az ő részei lényegileg riportnak tekinthetők, amely egyenesen köti össze a valóságot a nézővel, nem lebeg ott a fikcióba ágyazottság felhője, mint a másik két szereplőnél. Nála a jelen kiüresedett, megfáradt nyugdíjas kor, emlékei viszont tele vannak élettel. Egyértelműen Szipál Márton viszi el pálmát, s nélküle nem lett volna ennyire emlékezetes a Férfikor.

ferfikor2

Sokáig lehetne elemezni, hogy milyen izgalmas módon keveredik a valóság és a fikció ebben az alkotásban, de sajnos nem minden részlet annyira kimunkált, hogy hibátlan legyen az összhatás. Ahogy a cím is utal rá, a film a férfilét bizonyos stádiumait hivatott ábrázolni, de nincs valódi, kiforrottnak ható cselekmény, aminek a mentén a néző igazán be tudna kapcsolódni ezekbe az apró sztorikba.  Azt látjuk, hogy van egy kamasz gyerek a férfikor küszöbén, egy középkorú férfi javában a férfikorban, és egy öreg, aki egy eseményekben gazdag férfikorra emlékszik vissza.

A három út egy melankolikus, kopottas 21. századot vetít elénk, de nem mond annyit korunkról, mint amennyi lehetőség lett volna benne. Van számos igazán emlékezetes és humoros jelenet, de érezhetően azzal a fajta filmmel van dolgunk, amelyhez először lettek meg a karakterek, s csak később bontakozott ki valamiféle történet. Persze számos filmben kifejezetten jól működik ez a módszer, ám a Férfkikorban sok kreatív ötlet nem kapott akkora kifutást, amekkora lehetett volna benne. Azért kiemelkedő mégis Politzer Péter első rendezése, mert olyan karaktertípust láthatunk benne, amellyel korábban még nem találkozhattunk magyar filmben, és darabolt szkeccseiből kibontakozik valami eredeti, kurrens, szellemes létállapot.

 

Férfikor

Magyar dráma, 77 perc, 2017

Rendezte: Politzer Péter

Forgatókönyv: Politzer Péter

Producer: Angelusz Iván

Operatőr: Kósa Péter

Vágó: Politzer Péter

Zeneszerző: Chris Allan Tod

Szereplők: Szipál Márton, Fischer Samu, Bodó Antónia, Vass Péter, Esztergályos Cecília

Országos bemutató: 2017. november 23.

Forgalmazó: Cirko Film

Korhatár: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott!

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés