Simányi Zsuzsanna negyedéves fizikai színházi rendező-koreográfus hallgató fontosnak tartja a színház társadalmi szerepvállalását, olyannyira, hogy a színházi komfortzónát elhagyva a közelmúltban tartott már bemutatót hajléktalanszállón is. Más témájú, de hasonlóan érdekes és merész kísérlet a Nem értem, de veletek nevetek című vizsgadarab is a Bethlen Téri Színházban. Abban a színházban, amely a húszas-harmincas évekbeli, meglehetősen rövid működése után csak a kilencvenes években alakult újjá színházként, és amely a hőskorában felvonultatta ugyan az akkori sztárok jelentős részét, de operettet azóta sem játszott. Ezzel az új darabbal tulajdonképpen múltidézés is történt, bár nem egy klasszikus operett került a repertoárra.

A viszonylag kicsi nézőtér előtti viszonylag tágas színpadon azonban megjelennek a klasszikus operett szereplői. Az eltántoríthatatlanul szerelmes primadonna, a szívtipró bonviván, a vidám szubrett és partnere, a táncos komikus. Kálmán Imre világhírű Csárdáskirálynője köszön vissza a történetben, mely szerint a Bakos Éva által alakított Primadonna szerelmes a Bonvivánba, akit Kroó Balázs játszik. A Primadonna szerelme szinte végig reménytelennek tűnik, ugyanis a Bonviván érdeklődését sokkal inkább a Szubrett (Guary Szandra) kelti fel, aki viszont a Táncoskomikus (Tóth Máté) párja. És ezzel készen is van a klasszikus szerelmi négyszög. A kísérleti jelleg magában a kevert műfajban nyilvánul meg. Egyrészt természetes módon van jelen a fizikai színház eszközeivel kelthető feszültség, másrészt ott van a jelenetekben az operett műfajában elengedhetetlen könnyed humor.

A kettő közül hol az egyik, hol a másik kerekedik felül, de legtöbbször talán a küzdelem csúcsosodik ki, a feszültség telepedik rá a darabra. Szöveg egyáltalán nincs, Madlena László ballag csak át néha-néha a színpadon, mint egy gondterhelt és unott kellékes, kiszólogatva az előadásból a közönség felé, mintha ő maga nem is lenne a részese. Őt leszámítva a színészek nem beszélnek. Zene azért van, olyan dalok, mint A lyányok, a lyányok, a Jaj, cica, a Túl az Óperencián vagy a Hajmási Péter, Hajmási Pál, mind-mind a Kálmán Imre-féle Csárdáskirálynőből, néha szaggatottan, például amikor a Primadonna nyitogatja a kezében lévő bőröndöt. A díszlet mindössze egy tükör, egy terített asztal székekkel, illetve további négy szék egymás mellett. Utóbbiak esetében nagy jelentőséget kap az ülésrend: a két szerelmes férfi és a két szerelmes nő nehezen találja a helyét egymás mellett, és bárki kerüljön bárki mellé, mindenképpen konfliktus alakul ki.

Ezek a konfliktusok húzódnak végig az egész darabon, remekül mutatva be a nők egymás közötti zsigeri féltékenységét, a férfiak ösztönös rivalizálását, egyes szereplők szerelmének reménytelenségét, illetve mások választási kényszerét, döntésképtelenségét, a bőség zavarával való küszködését. Ezek a szereplők aztán megalázó helyzetekbe kerülnek, az őrület határára sodródnak. Nem sokkal a vége előtt egy kicsit mintha szétesne és zavarossá válna az előadás, aztán ügyes húzással egy végtelen körforgásba áll be minden: a színészek egyedül, külön-külön ismétlik meg korábbi mozdulataikat, játsszák ugyanazt újra és újra, kilépve a történetből, örökké benne ragadva egy reménytelen harcban. Az operett lecsupaszított verziója, mint érdekes kísérlet, megmarad ugyan érdekes kísérletnek, de mindez egyáltalán nem unalmas, sőt tele van izgalmas momentumokkal.

Nem értem, de veletek nevetek
- Finálé -

A FÜGE és a Pulzus Társulás produkciója, a Színház- és Filmművészeti Egyetem vizsgabemutató előadása

Szereplők:
Bakos Éva
Guary Szandra
Kroó Balázs
Madlena László
Tóth Máté

Látvány, kivitelezés: Körmendy Pál
Fény: Bánki Gabriella
Jelmez: Zimányi Márta, Bodor Katalin
Asszisztens: Korcsmáros Felícia
Dramaturg: Kelemen Kristóf
Rendező: Simányi Zsuzsanna

Osztályvezető tanárok: Horváth Csaba, Lukáts Andor
Támogatók: SÍN Kulturális Központ, Színház- és Filmművészeti Egyetem, FÜGE

Bemutató: 2013. május 15.
Helyszín: Bethlen Téri Színház