Kis létszámú csoportot kell Mészáros Flóra művészettörténésznek ezen a délutánon kalauzolnia,épp így a jó, beférünk zsúfoltság nélkül a kisebb helyekre. Először a Károlyi utca két egymással szemben található épületével foglalkozunk, elsőként a többek között a Petői Irodalmi Múzeumnak is otthont adó Károlyi-palotával, a benne található múzeumi ajándék- és könyvesbolttal, aminek sétánk szempontjából az az érdekessége, hogy mivel műemlékjellegű épületről van szó, a belső tereket ennek megfelelően lehetett csak alakítani.

Nincs ilyen problémája az épp szemközt található pannonhalmi  Bencés KIadó könyvesboltjának. Ennek az üzletnek többek között az az érdekessége, hogy nem olyan régen költöztek a Károlyi utcába, a helyszínváltás pedig a vevőkör bővülésést is hozta. Rendezvényeket is tartanak az emeleten erre a célra kialakított helyiségben, a könyveken kívül szerzetesek által készített kézműves termékeket is árulnak.

Míg sétavezetőnk beszél, érdemes egy kicsit belegondolni, milyen is lehetett a város akkor, mikor a Kecskeméti és az azt folytató Károlyi utca volt a város egyik fő tengelye, mikor még a Károyli-palotához hasonló épületek határozták meg a környék képét.

Messze van a következő helyszínünk, az Anker köz, az Anker Biztosító Társaság Alpár Ignác által tervezett monumentális, a teret uraló, de sajnos rossz állapotban lévő épülete. Közben megállunk az egykori Landerer nyomdát is befogadó épületnél, de ez inkább csak arra szolgál, hogy ne legyen olyan unalmas a hosszú gyalogút.

Az Anker közben az Atlantisz Könyvsziget akadémiai könyvtárak hangulatatát idéző belső építészeti jellegzetességeit nézhetjük meg, majd tovább is megyünk a Nagydiófa utcába, s újra csak meg kell állapítanom, aligha létezhet városi séta belső-erzsébetvárosi helyszínek nélkül. A Massolit könyvesboltba kukkantunk be, amiről sok minden tényszerű adatot el lehet mondani, elsősorban a múltjáról az épületnek, de a legfontosabb dolgokat mégiscsak saját magunk tapasztalhatjuk meg, ahogy belépve már sejthető, ez egy élő, virágzó, ugyankkor csendes, nyugodt közösségi tér kávézgató, laptopjukon dolgozó-olvasgató, vagy éppen a szabad levegőn a vizsgákra közösen készülpő emberekkel.

Mint kiderül, az épületből Budapest egykori legnagyobb közparkjába jutunk, ma már lezárt terület, mi sem nagyon kószálhatunk a fügefák között, ajánlatos a hátsó teraszszerű részre kirakott székek és asztalok közelében maradnunk.

Útunkba esik, így aztán benézünk a Klauzál13-ba is, ez az egyetlen olyan helyszíne a sétának, ahol már a 19. században is működött könyvesbolt.

Az utolsó állomás pedig az Írók Boltja, amely egykor a Japán Kávéháznak adott otthont. Ha a városi séták célja, hogy mindennapi élettereinkre rácsodálkozzunk, új szemszögből lássuk őket egy kicsit, akkor nálam ezen a helyszínen teljesítette be ez a program a küldetését, hiszen megszámlálhatatlanul sokszor jártam már az üzletben, rengeteg, a napi munkám részeként is értelmezhető  eseményen vettem itt már részt, de most először irányították a figyelmemet a mennyezetre. Nagyobb felületen maradt meg ugyan az eredeti belsőépítészeti megoldás a könyvesbolttal szomszédos, jelenleg egy amerikai kávéházlánc által belakott térben, ide is bekukkantunk egy pillanatra, de az Írók Boltjában, ahol az emeleti részen ott a kinagyított, bár meglehetősen elmosódott fotó az egykori kávéházi belső térről, nagyobb a hatása még annak a kis darabka irodalom- és kávéháztörténeti jelentőségű maradvány is. 

Itt ér tehát véget a séta, amelyből csak egy-egy számomra emékezetesebb momentumot ragadtam ki, de a rengeteg művészet, kultúr- és mentalitástörténeti információból végeredményben mindenki összerakhatta a maga kis várostörténetét, azokat a történeteket, amelyek az ő számára fontosak arról a közegről - legyen ez most éppen Budapest belvárosának egy kisebb szelete -, melyben él.