bezár
 

színház

2018. 10. 05.
Kint is vagyok, bent is vagyok, zsidósággal foglalkozok
Kiválasztottak a Jurányiban
Tartalom értékelése (2 vélemény alapján):
„Hová tűntek a zsidók?” – teszi fel a kérdést dalban Tasnádi Bence a DEKK színház és a Gólem Színház közös szatirikus kabaréjában. A Kiválasztottak úgy mutatja be a magyar köz- és magánélet lehetséges reakcióit egy csoport váratlan eltűnésére, hogy a fővárosi közegen kívül valószínűleg jóval kevesebben kacagnának bizonyos jelenetein, mint a Jurányi biztos falai között. Ugyanakkor nagy előnye az előadásnak, hogy mások kipécézése mellett önmagához is szórakoztató önreflexióval viszonyul.

Borgula András Kiválasztottak című rendezésének középpontjában az a váratlan, megdöbbentő alaphelyzet áll, hogy ma, 2018-ban egyszer csak világszerte eltűnnek a zsidók. Semmiféle nyomot nem hagynak maguk után, csupán az emléküket, amely persze bőven elég ahhoz, hogy meglepő és mulatságos helyzeteket generáljon. Pláne egy olyan műfajban, mint a kabaré, és pláne egy olyan helyen, mint Magyarország. Ez utóbbi állítás akár rendezői megjegyzés is lehetett a produkció megszületése közben, az abszurd helyzetek egy része ugyanis annyira konkrét és aktuális, hogy ennél konkrétabb és aktuálisabb már nem is lehetne. Így például egy, a miniszterelnöknek tartott sajtószemle keretében végighallgathatjuk, vajon hogyan közlik le a drámai hírt a kormánypárti és az ellenzéki médiumok. Végignézhetjük egy civil kezdeményezés kialakulását egy négytagú társaságban, akik a szavak polkorrektségét egyenként alaposan megrágva próbálnak összerakni egy sajtóközleményt. Aztán beleshetünk a Budapesti Színházigazgatók Találkozójára, amelyen eleinte a Katona László által játszott „Attila” azt fejtegeti a Nádasi Iván által alakított „Gyurinak”, hogy érthető, hogy a jelenlegi helyzetben csak ők ketten vannak jelen. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor mások is megjelennek, és kiderül, hogy „Pali” is csak késik a találkozóról, mert még fésülködik a mosdóban.

Szkéné színház

Amellett, hogy ezek a jelenetek – a műfajhoz abszolút méltóan – kellően vakmerőek, megvan az a gyenge pontjuk, hogy igazán csak azok érthetik őket, akik a hétköznapokban is követik az alapanyagként használt valóságot. Sipos Vera Eszenyi Enikő-paródiáján azok fognak a legjobban nevetni, akik figyelemmel kísérik, hány fiatal férfiszínész került az utóbbi években a Vígszínházhoz, és a sajtószemlét is azok értékelik igazán, akiknek feltűnik, hogy még az ellenzéki sajtóorgánumok hangnemei közti árnyalatkülönbségekre is figyelt a Kiss Judit Ágnes – Maros András – Nényei Pál – Szabó Borbála alkotta szerzői négyes. Végtelenül profin összerakott és eljátszott jelenetekről van szó, mégis felmerül a kérdés, hogy lehet-e utóhatásuk, vagy ahhoz egy túl szűk réteg által felismert – akár az öncélúság vádjával is illethető – bravúrként lebegnek a semmiben. Ebből a szempontból az említett három jelenet közül még a civilekről szóló érvényesül a legjobban, tudniillik egy olyan réteg kap benne kritikát, amelyet a magyar színházi élet nagy része eddig inkább mértéktartó távolsággal figyelt.

Van ugyanakkor az előadásnak egy másik arca is, amely kevésbé élesen szemtelen, mint a fent említett jelenetek. Szeretetteljesen önreflexív – és ezzel együtt is nagyon szellemes – például, hogy a zsidó színház önmagát is belekeveri a zsidók eltűnése okozta káoszba, nem is beszélve az egész produkció slusszpoénjáról, amelyről itt legyen elég annyi, hogy tökéletes görbe tükröt tart az összeesküvéselmélet-gyártás egészének. Sőt ugyanebben a jó értelemben vett karikaturisztikus dimenzióban mozog a Katona László által alakított, először csak finoman, később egyre világosabban zsidófóbiás lakótelepi apuka karaktere, aki már-már Kabos Gyula-szerű kicsinyes kisembersége okán válik szerethetően viccessé. Az előadásnak ebben a dimenziójában a rasszizmus eszméje nem megsemmisítő balegyeneseket kap, hanem olyan szelíd, apró pofonokat, amelyek kiválóan ellensúlyozzák az ennél erőteljesebb, de talán rövidebb ideig ható aktuális, közéleti utalásokat.

Kiválasztottak

Mindeközben a szereplők időnként dalra fakadnak. Az alapot a színpad hátterében, fehér függöny mögött rejtőző Ed is On – Tasnádi Bence zenekara – további tagjai szolgáltatják magabiztosan és némileg hiánypótlóan is. A Kiválasztottak a legjobb bizonyítéka annak, hogy az Ed is On nemcsak azért színházi zenekar, mert történetesen Tasnádi Bence, a színművész a frontemberük. A zeneszerző-gitáros Várvölgyi Szabolcs témái  olyan, sajátosan keserédes harsányságot hoznak be a színház világába, amely nem a túlhasznált musical, hanem afféle cirkuszi varieté felé tereli a produkciót. Ezzel megdobja az összképet, és megnyújtja a hatását annak a fájdalmasabban fejbevágó érzésnek, amely az előadás közéleti vonala miatt alakulhat ki a nézőben.

Kiválasztottak

Így végül a kifelé forduló közéleti és a befelé forduló önreflexív hang megtalálja az egyensúlyt és a közös hatásfokot a Kiválasztottakban. Hogy ezek közül melyik a szimpatikusabb, azt már a néző dolga eldönteni. És kevés meglepőbb van a magyar színházi életben, mint hogy egy alapvetően szórakoztató előadással dolga legyen a nézőnek. Ezzel az előadással érdemes megdolgozni.

 

Kiss Judit Ágnes, Maros András, Nényei Pál, Szabó Borbála: Kiválasztottak

 

Játsszák: Egri Márta, Katona László, Nádasi Iván, Sipos Vera, Tasnádi Bence

 

Zenélik: Szilágyi Márton, Várvölgyi Szabolcs, Wolford Benjamin,
vagyis az ED IS ON zenekar

Zeneszerző: Várvölgyi Szabolcs 
Dramaturg: Németh Virág

Díszlet: Borgula András
Jelmez: Katics Veronika, Simon Ferenc István
Műszaki vezető: Nádasi Iván
Produkciós vezető: Marcsa Barbara
A rendező munkatársa: Kern Dóra


Rendezte: Borgula András

 

A DEKK és a Gólem Színház közös produkciója.

Bemutató: 2018. szeptember 30.

Jurányi Ház

 

Fotó: Gordon Eszter

 

nyomtat

További írások a rovatból

színház

Ha a pápát Johannának hívnák Ha a pápát Johannának hívnák
A pápanő ősbemutatója a József Attila Színházban
színház

Shakespeare leporolva Shakespeare leporolva
Beszélgetés Závada Péterrel színházi Shakespeare-átírásokról
színház

Emlékezni egy másik múltra Emlékezni egy másik múltra
Secondhand – szovjetűdők az Örkény Színházban
színház

A munkát nem lehet megspórolni A munkát nem lehet megspórolni
Interjú Harangi Máriával

Más művészeti ágakról

Szűcs Attila Inside the Black Box című kiállításáról
irodalom

Háttal a mimetikus hagyománynak Háttal a mimetikus hagyománynak
A Helikon 2018/2. lapszámának bemutatója – Kelet Kávézó – 2018. október 10.
II. Magyar Könyvkiadók Napja Szegeden, első nap
gyerek

Az elvarázsolódás igénye Az elvarázsolódás igénye
Meseterápia – Hogyan forduljunk a gyermekekhez?


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés