bezár
 

színház

2018. 10. 05.
Kint is vagyok, bent is vagyok, zsidósággal foglalkozok
Kiválasztottak a Jurányiban
Tartalom értékelése (4 vélemény alapján):
„Hová tűntek a zsidók?” – teszi fel a kérdést dalban Tasnádi Bence a DEKK színház és a Gólem Színház közös szatirikus kabaréjában. A Kiválasztottak úgy mutatja be a magyar köz- és magánélet lehetséges reakcióit egy csoport váratlan eltűnésére, hogy a fővárosi közegen kívül valószínűleg jóval kevesebben kacagnának bizonyos jelenetein, mint a Jurányi biztos falai között. Ugyanakkor nagy előnye az előadásnak, hogy mások kipécézése mellett önmagához is szórakoztató önreflexióval viszonyul.

Borgula András Kiválasztottak című rendezésének középpontjában az a váratlan, megdöbbentő alaphelyzet áll, hogy ma, 2018-ban egyszer csak világszerte eltűnnek a zsidók. Semmiféle nyomot nem hagynak maguk után, csupán az emléküket, amely persze bőven elég ahhoz, hogy meglepő és mulatságos helyzeteket generáljon. Pláne egy olyan műfajban, mint a kabaré, és pláne egy olyan helyen, mint Magyarország. Ez utóbbi állítás akár rendezői megjegyzés is lehetett a produkció megszületése közben, az abszurd helyzetek egy része ugyanis annyira konkrét és aktuális, hogy ennél konkrétabb és aktuálisabb már nem is lehetne. Így például egy, a miniszterelnöknek tartott sajtószemle keretében végighallgathatjuk, vajon hogyan közlik le a drámai hírt a kormánypárti és az ellenzéki médiumok. Végignézhetjük egy civil kezdeményezés kialakulását egy négytagú társaságban, akik a szavak polkorrektségét egyenként alaposan megrágva próbálnak összerakni egy sajtóközleményt. Aztán beleshetünk a Budapesti Színházigazgatók Találkozójára, amelyen eleinte a Katona László által játszott „Attila” azt fejtegeti a Nádasi Iván által alakított „Gyurinak”, hogy érthető, hogy a jelenlegi helyzetben csak ők ketten vannak jelen. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor mások is megjelennek, és kiderül, hogy „Pali” is csak késik a találkozóról, mert még fésülködik a mosdóban.

Szkéné színház

Amellett, hogy ezek a jelenetek – a műfajhoz abszolút méltóan – kellően vakmerőek, megvan az a gyenge pontjuk, hogy igazán csak azok érthetik őket, akik a hétköznapokban is követik az alapanyagként használt valóságot. Sipos Vera Eszenyi Enikő-paródiáján azok fognak a legjobban nevetni, akik figyelemmel kísérik, hány fiatal férfiszínész került az utóbbi években a Vígszínházhoz, és a sajtószemlét is azok értékelik igazán, akiknek feltűnik, hogy még az ellenzéki sajtóorgánumok hangnemei közti árnyalatkülönbségekre is figyelt a Kiss Judit Ágnes – Maros András – Nényei Pál – Szabó Borbála alkotta szerzői négyes. Végtelenül profin összerakott és eljátszott jelenetekről van szó, mégis felmerül a kérdés, hogy lehet-e utóhatásuk, vagy ahhoz egy túl szűk réteg által felismert – akár az öncélúság vádjával is illethető – bravúrként lebegnek a semmiben. Ebből a szempontból az említett három jelenet közül még a civilekről szóló érvényesül a legjobban, tudniillik egy olyan réteg kap benne kritikát, amelyet a magyar színházi élet nagy része eddig inkább mértéktartó távolsággal figyelt.

Van ugyanakkor az előadásnak egy másik arca is, amely kevésbé élesen szemtelen, mint a fent említett jelenetek. Szeretetteljesen önreflexív – és ezzel együtt is nagyon szellemes – például, hogy a zsidó színház önmagát is belekeveri a zsidók eltűnése okozta káoszba, nem is beszélve az egész produkció slusszpoénjáról, amelyről itt legyen elég annyi, hogy tökéletes görbe tükröt tart az összeesküvéselmélet-gyártás egészének. Sőt ugyanebben a jó értelemben vett karikaturisztikus dimenzióban mozog a Katona László által alakított, először csak finoman, később egyre világosabban zsidófóbiás lakótelepi apuka karaktere, aki már-már Kabos Gyula-szerű kicsinyes kisembersége okán válik szerethetően viccessé. Az előadásnak ebben a dimenziójában a rasszizmus eszméje nem megsemmisítő balegyeneseket kap, hanem olyan szelíd, apró pofonokat, amelyek kiválóan ellensúlyozzák az ennél erőteljesebb, de talán rövidebb ideig ható aktuális, közéleti utalásokat.

Kiválasztottak

Mindeközben a szereplők időnként dalra fakadnak. Az alapot a színpad hátterében, fehér függöny mögött rejtőző Ed is On – Tasnádi Bence zenekara – további tagjai szolgáltatják magabiztosan és némileg hiánypótlóan is. A Kiválasztottak a legjobb bizonyítéka annak, hogy az Ed is On nemcsak azért színházi zenekar, mert történetesen Tasnádi Bence, a színművész a frontemberük. A zeneszerző-gitáros Várvölgyi Szabolcs témái  olyan, sajátosan keserédes harsányságot hoznak be a színház világába, amely nem a túlhasznált musical, hanem afféle cirkuszi varieté felé tereli a produkciót. Ezzel megdobja az összképet, és megnyújtja a hatását annak a fájdalmasabban fejbevágó érzésnek, amely az előadás közéleti vonala miatt alakulhat ki a nézőben.

Kiválasztottak

Így végül a kifelé forduló közéleti és a befelé forduló önreflexív hang megtalálja az egyensúlyt és a közös hatásfokot a Kiválasztottakban. Hogy ezek közül melyik a szimpatikusabb, azt már a néző dolga eldönteni. És kevés meglepőbb van a magyar színházi életben, mint hogy egy alapvetően szórakoztató előadással dolga legyen a nézőnek. Ezzel az előadással érdemes megdolgozni.

 

Kiss Judit Ágnes, Maros András, Nényei Pál, Szabó Borbála: Kiválasztottak

 

Játsszák: Egri Márta, Katona László, Nádasi Iván, Sipos Vera, Tasnádi Bence

 

Zenélik: Szilágyi Márton, Várvölgyi Szabolcs, Wolford Benjamin,
vagyis az ED IS ON zenekar

Zeneszerző: Várvölgyi Szabolcs 
Dramaturg: Németh Virág

Díszlet: Borgula András
Jelmez: Katics Veronika, Simon Ferenc István
Műszaki vezető: Nádasi Iván
Produkciós vezető: Marcsa Barbara
A rendező munkatársa: Kern Dóra


Rendezte: Borgula András

 

A DEKK és a Gólem Színház közös produkciója.

Bemutató: 2018. szeptember 30.

Jurányi Ház

 

Fotó: Gordon Eszter

 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Stermeczky Zsolt Gábor --

1992. Budapest. Főleg Rákospalota és Újpest határmezsgyéje. Zene, színház, irodalom. Költő, író, kritikus, hobbizenész, durván alkalmi slammer. Megjelent könyve: Tévedések tárgya (2018, Scolar, verseskötet)


További írások a rovatból

színház

Mire jó a dramaturg? Mire jó a dramaturg?
Dramaturgkonferencia Radnai Annamária emlékére
Misima Jukio-Forte Társulat-Szkéné: Az égő ház
színház

Két óra Madách bonctermében Két óra Madách bonctermében
Interjú Visky Andrással, az előadás dramaturgjával
színház

Ítélkezés nélkül Ítélkezés nélkül
Az AlkalMáté Trupp Jordán Adél című előadásáról

Más művészeti ágakról

irodalom

Szabad-e írás közben sírni? Szabad-e írás közben sírni?
Az idei Margón mutatták be Kalapos Éva Veronika Ezek voltak az apák című regényét (Athenaeum Kiadó, 2021)
Tarek Boudali: 30 nap maximum
Interjú Káli Gáborral versenyekről, karrierépítésről, zenei együttműködésekről
Markó Béla az SZTE-BTK-n


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés