bezár
 

irodalom

2018. 11. 26.
Valami, ha megszólalok versben, általában szokott hiányozni
Interjú Németh Bálinttal, A hangyák élete szerzőjével
Tartalom értékelése (2 vélemény alapján):
Németh Bálint első kötete 2014-ben Kiküszöbölés címmel jelent meg, idén nyár elején pedig kijött A hangyák élete kötetté nőtt ciklusa is. Beszélgetésünk során kiderült, hogy a foghíjtelek létezik, hogy a költészet és a közgazdaságtan a világmodellezésben találkoznak, hogy Bálint számára elgondolhatatlan volt, hogy tipográfiailag is megjelenjenek a hangyák a kötetében, hogy a negyedkilós téglakávé természetesen Tchibo Family volt, és hogy a csótányok Morgoth-jellegűek.

PRAE.HU: Mit csinálsz, amikor nem verset írsz, hangyát irtasz vagy halogatsz?

Közgazdász vagyok, tanítok a Corvinuson, ezt nagyon szeretem. Mellette jelenleg én vagyok a JAK titkára. A közgazdaságtanról meg a fene nem gondolta, hogy én azt megszeretem valamikor is, de aztán így alakult, ráadásul bizonyos szempontból annak a részének, amit én csinálok, köze is van a versekhez.

PRAE.HU: Hogyan van hozzá köze?

Modellezési szempontból: az elméleti közgazdaságtan mindenféle hipotézisekkel dolgozik, ez olyanfajta világmodellezés, mint ahogy a versek is a világ tökéletlen leképezését adják. Emiatt aztán néha szinergiák is feltörtek már, mármint, hogy tudtam az egyikből a másikba átmenekíteni.

PRAE.HU: Hogyan kezdtél el verseket írni? Régi vágy vagy egyszer csak „kifolytak a kezeden”?

Régi, előbb volt a versírás, minthogy én ilyen pályára adjam a fejem. Voltak mindenféle hobbijaim, először a foci, aztán az autók, aztán jó szemüveges gyerekhez méltóan a sakk meg a programozás, de mindenből kiszerettem. 15-16 éves koromban jöttek a versek, de úgy gondoltam, hogy nem szeretném formálisan tanulni, mert magamat ismerve biztos, hogy beleunnék.

PRAE.HU: Hogy kerültél a Liget Műhelyhez?

A dokk.hu-n szocializálódtam, aztán szerettem volna rendes folyóiratba is írni, elkezdtem vadul küldözgetni szövegeket ide meg oda, ahol először érdemi reakciót kaptam, az a Liget volt. Én akkoriban Veszprémben éltem, ott végeztem az alapszakot. Egyszer Horgas Béla és Levendel Júlia is lejöttek Veszprémbe, és mondták, hogy le tudnánk ülni egy kávé mellé megbeszélni a szövegeimet, ez nagyon jól esett. Ők azt csinálták nagyon jól, hogy ha behúztak egy szerzőt, akit tehetségesnek gondoltak, azt próbálták ösztönözni, hogy írjon. Egyszer jött egy konkrét pályázat lehetősége, amivel ki lehetett adni egy kötetet is, a pályázat végül nem nyert, de vállalták, hogy kihozzák a Kiküszöbölést.

PRAE.HU: Hogy került pont Bálint Endre a címplapodra? Akkoriban volt egy Európai iskolás tájékozódásod?

Inkább a szerkesztőimnek volt. A kép a Levendel-gyűjteményben van, de nem volt ez megalkuvás. Ha akarom, kulcslyuk, ha akarom, hiány, fölösleg. Nagyon-nagyon passzolt, ahhoz a játékszerűséghez, amit a kötet is sok helyen tartalmaz.

PRAE.HU: Kik azok, akik még alakítottak? Kiket utánoztál, ki a vágyott cél?

Nincs vágyott cél, ez talán így is van jól. Ami az alakulást illeti, a Dokkon megismert szerkesztők és szerzők biztosan alakítottak rajtam, még ha nem is primer szinten, de pedagógiai értelemben feltétlenül. Az, hogy kiket olvastam, kiket utánoztam, az első kötet esetén még jól látható: Marno János, Kemény István, akik mostanra már szerencsére standardek. Rajtuk kívül mozgat még Szijj Ferenc, Takács Zsuzsa, meg hát Csajka Gábor Cyprian, akire néha szeretek hivatkozni, ő kevésbé mainstream, de az underground szférákban lassan már standard.

PRAE.HU: A Kiküszöbölés tehát egy jó lehetőségből és noszogatásból született. És A hangyák élete? Organikusan nőtt vagy széthúzva az elmúlt 4-5 évben?

Az elmúlt egy évben már nem tettem hozzá, és igen, először organikusan nőtt. Egyszer karácsony környékén elmentem haza, és útközben beugrott egy lepedőnyi hangyás vers, ezeket két nap alatt megírtam, ezek utána megjelentek az ÉS-ben, ez a kötet minimum harmada, de majdnem a fele lett. Borsik Miki kellett hozzá, hogy kötetlehetőséget lássak bennük. Voltak aztán hetek, amikor ráfeküdtem, de rengeteg jegyzet van, amiből nem lett vers, és ez nem is baj. Ez a kötet elbírna még tíz-tizenöt verset, de ez nem azt jelenti, hogy muszáj is, hogy benne legyenek. Vannak benne olyanok is, amik külső „kényszerre” születtek, a kötetzáró Szinopszis például egy Liget műhelyes tematikus felhívásra. Önreflexív elágazások lehettek volna még, meg még öt A hangyák élete című vers. Elfért volna, de nem baj, hogy kimaradtak.

PRAE.HU: Hogy jött az ötlet, hogy több A hangyák élete legyen?

Abból, hogy teoretikusan valami olyasmi is a koncepció, hogy a hangyákkal megnevezési parák van, mert, ha látok öt hangyát és az egyik odébb mászik és el akarom mesélni utólag, hogy az pontosan melyik hangya volt, akkor nincs rá referenciám, mert nem Balázsnak hívják, nem Bálintnak. Erre a látszólagos kicserélhetőségükre rímel az ötlet, hogy legyen több A hangyák élete című vers. Nyilván egy hangya az lehet egy betű, de lehet egy vers is, ha egy betű, akkor egy vers az egy hangyaboly. Persze ez a felcserélhetőség is mutatja, hogy mennyire semmit nem tudok a hangyák életéről. Egy kedves ismerősöm, aki sok természetfilmet néz, mondta is, hogy elolvasta a kötetet, de csalódás volt, mert semmit nem tudott meg a hangyák életéről.

PRAE.HU: Hatottak rád valamennyire a Máglya tipográfiai hangyái?

Egy időben gyűjtöttem a hangyás dolgokat, akkoriban láttam Oravecznél is valamilyen hangyákat, és voltak ezek a hangyák is, végül nem építettem be őket. A tipográfiaiakkal szemben meg ott van az, hogy a hangyák explicit ábrázolása az már pont olyan, amitől én megijedek, azzal már tényleg komolyan kéne mondani valamit róluk. Foglalkoztatnak ezek a dolgok, hogy leírni a hangyák mozgásának mintázatát vagy egy kerítést vagy egy asztallap erezetét, de ehhez kellene egy külön nyelv. Az, hogy lerajzoljam, hogy pontosan hogy néz ki, az az én szemszögemből valamiféle deszakralizálás, kimondatlanul is lehetetlennek találtam, hogy például a kötetborítón megjelenjenek a hangyák. Inspirált és elgondolkodtatott a Dragomán-féle megoldás, de nálam másról van szó.

Németh Bálint: A hangyák élete

PRAE.HU: Végülis vannak hangyaszerű dolgok a kötetillusztrációban.

Igen, de ezek „szerű-dolgok”. Ha Miki explicit hangyákat rajzolt volna, valószínűleg azt se akartam volna biokillel kiirtani a könyvből, csak van egy ilyen idegenkedésem, hogy nehogy már ikonikusan lerajzoljuk őket .

PRAE.HU: Vannak még hangyáid egyébként?

Nem, ez is az egyik bajom, hogy mostanában már a hangyák se jönnek, ahol most lakom, ott csak csótányok voltak. A hangya az maximum ilyen Sauron- vagy Ork-jellegű, viszont a csótány az ilyen Morgoth-jellegű Gyűrűk ura-gonoszkarakter. Hogyha ne lenne túl önjáró, írtam volna már a csótányokról is, mert gyönyörű az ő életükben, hogy ha jól csinálják, észre sem veszed, hogy ott vannak, ellentétben a hangyákkal. A csótány, ha nem rontaná el időnként, hogy felkapcsolod a lámpát és ott marad, akkor nem is tudnád, hogy elfoglalta a lakást.

PRAE.HU: Még az illusztrációkra visszakanyarodva, ez hogy történt, odaadtad a verseket? Az egyes versek mellé készültek a rajzok vagy véletlenszerűen kerültek melléjük?

Hát, oda se adtam, ha úgy vesszük, ez Simon Bettina titkos ötlete volt, hogy milyen jó lenne, ha ezekhez készülnének illusztrációk a Mikitől. Nem kötött, hogy melyik kép melyik vershez van, például a tördeléskor odébb csúsztak, de kiderült, hogy így is működnek.

PRAE.HU: Az első hangyák életében mondod, hogy magadtól is frissebbet, lakhatóbbat választanál. Például melyik versedbe költöznél szívesen?

Mostanra már ezek is megporosodtak, ezért nincs ilyen. De mondjuk az Esszenciába beköltöznék, abban van valami életerő, már csak azért is, mert az ember kiszabadul a természetbe. Vagy egy-egy ilyen lazább, vidámabba, mint például az Akadémiai székfoglaló.

PRAE.HU: Az egész kötetnek van egy lakásban levés-kimozdulás mozgása.

Nem lett volna jó, ha ennél több hangyás vers van. Nem baj, ha ott van a remény lehetősége, hogy van, ami kicsit kifelé gravitál ebből a lakásvisszafoglalás-harcból.

PRAE.HU: Bár a kifelé gravitálással szembe megy az Előszó és az Utószó helye. Amikor először végigolvastam a köteted, olyan érzésem támadt, hogy azonnal szeretném újrakezdeni, ezúttal visszafelé. Időben összegabalyodós, nyomozós lett. Persze reflektálsz is az újrakezdés-befejezés problémájára, de nem számítottam rá, hogy ennyire behúz ez a játék, hogy a szövegek természetes erővonalai a lapozással ellenkező irányba kezdenek majd mutatni.

Kell az ilyenfajta játék, mert ugye az ember kifelé megy, kifelé megy, aztán úgyis visszazárul az egész. Nem felesleges kifelé törekedni, de attól még visszajut.

PRAE.HU: Ez a szerkezeti előre-vissza összefügg az újrakezdődés motívummal is?

Persze, persze, de egy ilyen motívumot csak túljátszani lehet, csak úgy vállaltam be, hogy legyen minden szinten túlnyomva. Szövegszinten és mikrotörténésben is vállalnia kellett a kötetnek azt a terhet, hogy minden rárezonál az újrakezdődésre.

PRAE.HU: Tehát kötetszerkesztési teóriáid vannak. Ez beérésnek tekinthető a Kiküszöböléshez képest?

Is-is. Ami beérés, az az, hogy nem akarok mindent mindenáron megírni. A Kiküszöbölésben van negyvenakárhány vers, meg még harminc, ami nem került bele, de ott azért vannak olyan szövegek, amikről azt mondom, hogy a rutin szülte. Most már megengedem magamnak azt a luxust, hogy ezeket ne írjam meg csak azért, hogy tudjam, hogy képes vagyok ilyet írni. A jövőben nem úgy fogok írni, hogy lesz száz vers, és abból ki kell gyomlálni negyvenet. A mostani kötetnél már nem érzek felesleget. A Kiküszöbölésnél még jobban hangsúly volt az egyes verseken és több versről éreztem utólag, hogy szegény sarokba állított lett. Várady Szabolcs írta egy Petri-kötet hátulján, hogy a költőt a csúcsai minősítik, és ez persze így is van. A mindennapokban ezért nem írom meg az összes lehetséges versemet, mert tudom, hogy úgyse lennének a csúcsaim, ezzel meg nem akarok szembesülni.

PRAE.HU: A Kiküszöbölés, például Az elbeszélés könnyűsége, tele van Ottlikkal. Hová bújt A hangyák életében?

Most inkább tőkesúlyjelleggel van jelen. Karácsonykor szokott lenni az a rítusom, hogy évente egyszer elintézzem megint az Iskolát meg a Budának legalább egy részét. Pont mondjuk az Esszenciának a működési módjában tetten érhető explicitebben is, szerintem.

PRAE.HU: És a hiánymotívumok, amiket átmentettél a Kiküszöbölésből?

Nem tudom, fogok-e valaha máshogy működni. Ott a veszély, hogy három kötet múlva is mindenféle hiányokról írok majd. Talán azért, mert azokról könnyebb írni, mint arról, ami van. Ha nevesíteni kell, a Kiküszöbölésben apahiány van, itt meg egy kapcsolat vagy egy másik személy hiánya, olyan értelemben mindegy kell, hogy legyen egy ponton, hogy ez talán Isten-hiány is. Nem azt mondom, hogy a „te”-megszólítás az egy az egyben ráhúzható, de  vannak ilyen kavarodások. Valami, ha megszólalok versben, általában szokott hiányozni.

PRAE.HU: Pécsi Györgyi írta a Kányádi-monográfiájában, hogy a vers állandó hiányérzetünk ébrentartója.

Igen, ez így szép, hogy ébrentartó, nem is csak a manifesztum, hanem visszahat. Egyet tudok érteni vele.

PRAE.HU: A hangyák életében nem csak elvont hiányokat írsz meg, ott van például a foghíjtelek. Valóban létezik?

Létezik-létezik. Meg kéne néznem, hogy hogy áll most. Laktam egy darabig a Lónyai utcán, az volt az a lakás, ahol a hangyák után laktam, onnan látszott az ablakból a foghíjtelek. Nagyon-nagyon rá voltam pörögve, jóval több szövegkísérlet született róla, mint ami végül bekerült a kötetbe. Külön jó volt benne, hogy a kerítés miatt az utcafrontról nem lehetett belátni, de én a harmadikon laktam, így végigkövethettem a történéseket körülötte. Azzal próbáltam kísérletezni, hogy leírjam a foghíjtelket valamilyen minimális hasonlattal, allegóriával, akármi, a lehető legrepetitívebben. Visszatérve az előképeimre, ezekben a szövegekben például tettenérhető Borbély Szilárd Ami helyetje. Valami ilyesmit is akartam, hogy hangyák, aztán foghíjtelek, pláne ahogy tél lett, ez a fekete-fehér játék, ami nagyon egyértelmű, de hát az evidenciákat akartam csúcsra járatni.

foghíjtelek

PRAE.HU: Honnan jött az ötlet, hogy szövegekbe költözöl be?

A lakásmotívum mindig fontos volt nekem, és kiskorom óta vonz, hogy beköltözni valahova, valamibe, amibe nem szokás. Néha szívesebben laknék versben, mint a valóságban. A vers mint építmény megint csak visszacsatol bennünket a közgazdasági modellekhez, például a halogató ember simán beköltözhet egy ilyen modellbe.

PRAE.HU: Ezért is jobb neked a líra, mert absztraktabb, modellezőbb?

Ezért is, meg lustaságból is. Olvasóként is közelebb áll hozzám. Bár a közgazdaságtanban meg ez a nehézség sokszor számomra, hogy egy modell ötlete még absztrakt és lírai, de a megvalósításához már prózai fegyelem kell. De például Ottlik azért is költözhető számomra, mert határeset, hiába próza, úton-útofélen vannak olyan mondatok, amikbe bele lehet költözni.

PRAE.HU: Lett kedvenc versed a kötetben?

Egy darab kedvenc nem lett, albumokról is ritkán van egy darab kedvenc számom. Persze, amikor már összegyűjtött versei vannak az embereknek, felborul ez a rend. Például Pilinszkynél hiába vannak éles határvonalak az egyes kötetek között, ma már sokan az Összegyűjtött versekkel kezdünk.

PRAE.HU: Hogyan szeretsz egyébként dolgozni, gépen vagy papíron?

A Kiküszöbölés idején még dolgoztam papíron, vonaton határidőnaplóba. A Hiánygyakorlatok még úgy születtek, az első változatban még jelölgettem is a jambusokat. Ma azért is dolgozom gépen, mert a kézírásomtól el vagyok idegenedve, nem tudok visszahelyezkedni egy-egy ötletbe, ha visszanézem, kivet magából. Ez a munkámban, az egyenletek első változatainál okoz is nehézségeket.

PRAE.HU: A Könyvhétre három másik kötettel együtt jelent meg a Hangyák. Mit szólsz ezekhez a kötetekhez? Érzel velük párhuzamot?

Azért nehéz erre objektív választ adnom, mert Simon Bettinával szoros kapcsolatban vagyok ezer éve, olvastuk egymás szövegeit, megkritizáltuk egymást, így az összerezonálások nem véletlenek. Szeles Judit kötete is erős kötet lett, vele nyilván a repetitívség miatt érzek sok tekintetben rokonságot. Baróthy Zoli prózája kilóg a három verseskötet mellől, de a kóválygó hőseivel tudok rokonságot vállalni.

PRAE.HU: Kulcsmotívum még a rés, szintén a hány egy válfaja, a csempék között haladó hangyák, a rés a hangyák élete és aközött, amit te látsz. Ezt az idézetet választottad a kötet hátuljára is. Miért olyan fontos ez a rés számodra?

A rés egyike a számos paradoxonnak. Nem kéne ott lennie, ahol te laksz, mert azon jönnek be, akiknek nem kellene. Közben meg, ha te vagy a résben, győzelem is, hogy befurakodtál valahova, ahova elvileg nem lehetett. Szorongató dolog egy rés, akár gazdája vagy, akár lakója.

PRAE.HU: Kivéve, ha bejönnek a hangyák rajta és poétikai hézag lesz belőle.

De ugye verset írni meg luxus, így az is felesleg. Hiány és felesleg végigkíséri mindkét kötetemet. A Szósz című vers zárlatában ki is emelem, aztán onnantól meg lappang.

Fotó: Bach Máté, prae.hu

nyomtat

További írások a rovatból

Szabó Magda: Csigaház, Jaffa Kiadó, 2018.
Életrajz-változatok Takács Zsuzsára
irodalom

Punk zen Punk zen
Ferdinánd Zoltán - Nagy M. Hedvig: Feles
irodalom

Helyzetjel: A világ vége Helyzetjel: A világ vége
Világom kezdete

Más művészeti ágakról

art&design

Az ő bajuk – nekem mi közöm hozzá? Az ő bajuk – nekem mi közöm hozzá?
Ezek a legszebb éveink? – Pályakezdő perspektívák
színház

Az artisztika fellegvára Az artisztika fellegvára
A Fővárosi Nagycirkusz története a kezdetektől napjainkig
gyerek

Villu szerint a világ – egy „no problem novel” Villu szerint a világ – egy „no problem novel”
Anti Saar: Így mennek nálunk a dolgok. Cser Kiadó, 2018.
Csapody Kinga adventi mesekönyvről, régi-új kedvencekről és nagy meglepetésekről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés