bezár
 

irodalom

2019. 02. 28.
OGM fotónapló - 2019. február
Bambi
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Amikor útra kelek a városban, két lehetőség van: hogy egy jó nagy kerülővel a Bambi presszóba megyek, illetve hogy egyből oda indulok. Pedig csak egy presszó. De 1961-ből. Pedig csak kávézni járok ide. De 15 éve.

Részemről, fotós szempontból sosem volt meghatározó hely, persze az ember eleve nem kattogtat olyan helyen, ahova pihenni vagy beszélgetni jár, és magam sem szeretem, ha a betérő turisták engem fotóznak, ahogy ülök a vörös műbőr pamlag harmadik asztalánál. Márpedig ha beülök, akkor legalább két óráig fel sem kelek. Ettől persze sokszor lelkiismeretfurdalásom van, mert amíg itt vagyok, addig sem az utca véletlenjeit vadászom. Pont ezért áldás egy olyan ritka helyzet, amikor a nagy táblaüvegen kibambulva tulajdonképpen egy kész fotót látok házhoz jönni. Félek kiszámolni, eddig hány órát töltöttem azzal, ahogy sötétedéskor azt néztem, ahogy a lámpaburák versenyt futnak a szemközti ház ablakáig és vissza – ijesztő számot kapnék, addig jó, míg nem tudom.

Előre megkönnyebbülve ugrok fel a pamlagról, mert habár tisztában vagyok azzal, hogy csak egy kattintásnyi időt kapok, abban is biztos vagyok, hogy meglesz a kép. Ülve még azt hittem, hógolyót gyúr a fiú. Minden normális gyerek ezt tenné, az ő korában magam is az autókról szerettem legjobban havat gyűjteni, és kedvenc célpontjaim azok voltak, akik csak úgy bámultak maguk elé az utcán. De ő normálisabb. Zúzás helyett alkot. A tenyérnyomokat már csak a kijelzőmre lenézve veszem észre, bámulok magam elé, hogy akkor ez a kép most több lett egy átlagos hógolyózósnál. Belenagyítok, látom a békét a srác szemében és valamiért azt gondolom, még van remény. Na, ekkor puffan egy hatalmasat a maréknyi hó a táblaüvegen, még be is mozog, azt hiszem, rám is szakad, a dominós bácsik kezében is megáll a kő, őt már csak futtában látom, hátizsákján nagy focilabda. Komoly ultra lehet belőle, ha Magyarországon lesz foci még 10 év múlva is.

Eredeti fotó

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Oláh Gergely Máté --

Oláh Gergely Máté (1983). A Kodolányi János Főiskola angol nyelv- és irodalomtanár – kommunikáció szakán végzett 2006-ban. Reklámügynökségi munkája után jelenleg szabadúszó fotós, leginkább eseményfotókat, portrékat és utcafotókat készít, nem áll tőle távol a szociofotózás sem. Sőt.


További írások a rovatból

irodalom

Seholtól a semmibe, Heinekennel és podlenkával Seholtól a semmibe, Heinekennel és podlenkával
Sehol. Bodor Ádám új könyvének bemutatója
irodalom

Vajon fog olvasni? Vajon fog olvasni?
Kerekasztal-beszélgetés
irodalom

Emlékezés, élmény, tapasztalat és psziché Emlékezés, élmény, tapasztalat és psziché
Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja, 2019. 04. 27.
irodalom

Csoki, Hazai-díj, háború és norvég érzékenység Csoki, Hazai-díj, háború és norvég érzékenység
Ilyen a hangulat a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon

Más művészeti ágakról

Interjú Rév Marcell operatőrrel rendezőkről, trendekről, filmekkel eltöltött évekről
Kemény Lili: B monitor című darabja az Ódry Színpadon
színház

Hősök, árulók, bohócok: Coriolanus és a művészet egyesítő ereje Hősök, árulók, bohócok: Coriolanus és a művészet egyesítő ereje
Az ukrán Ivan Franko Nemzeti Drámai Színház vendégjátéka a MITEM-en
színház

Hetente három jó független előadás Budapesten Hetente három jó független előadás Budapesten
Beszélgetés Boross Martinnal


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés