A történet kezdetén Fred Flarsky (Seth Rogen), a liberális, bevállalós oknyomozó újságíró elvei mellett kiállva éppen felmond, mivel a munkahelyéül szolgáló lapot megveszi az egyik médiamogul. Barátja vigasztalásként elviszi egy rendezvényre, ahol találkozik az USA külügyminiszterével, Charlotte Fielddel (Charlize Theron), akivel régóta ismerik egymást, mivel a nő anno Fred bébiszittere volt. Charlotte az első női elnök posztjára pályázik, azonban esélyei növeléséhez javítani kell a humorán. Mivel a külügyminiszternek tetszik Fred cikkeinek stílusa, felkéri beszédei megírására. A férfi a stábbal tartva bejárja a világot, viszont az igazán jó szövegekhez a nő fejével kell gondolkodnia, ehhez pedig meg kell ismernie őt. Az út alatt a közös emlékeket is felelevenítik, és Fred közelebb kerül Charlotte-hoz, mint eddig bárki.

Jonathan Levine új filmjét nevezhetnénk a Micsoda nő! szerepcserés ikertestvérének is, mivel jelen felállásban a nő az, aki vérprofi a szakmájában, a tökéletes elegancia megtestesítőjeként az etikett a kisujjában van, és magabiztosan mozog a legfelsőbb körökben is. Habár Fred is intelligens, modora, illetve a színes széldzsekije és – a kabáthoz színben kicsit sem passzoló – oldalzsebes nadrágja messzebb nem is állhatna a külügyminiszter világától. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Julia Roberts-hez hasonlóan a férfit is láthatjuk „kivirágozni”, az egyik legpuccosabb esten fessen, tökéletes szmokingban „ragyog”, ezt pedig még a Roxette It Must Have Been Love című dalára való táncolással is megkoronázzák hőseink. De mit szólna a közvélemény egy ilyen kapcsolathoz? Lehetne-e valaha álompár Katalin hercegnéből és Danny DeVitóból? Csekély rá az esély.

Habár a zsáner tipikus sablonjai mind a szereplők, mind a narratíva terén fellelhetőek, mégsem nevezhetjük tucat romantikus komédiának a Csekély esélyt. Már a felütés egy elég erős politikai fricskának ágyaz meg Chambers elnök (Bob Odenkirk) karakterével, aki egy tévésorozatban alakított elnökből lett az USA első embere, irodájában pedig folyton a széria különböző jeleneteit nézi könnyes szemmel, miközben lezárni készül politikai pályafutását, hogy mozisztárrá válhasson. Habár a politika többször terítékre kerül különböző be- vagy kiszólások révén, műfajából kifolyólag a filmnek nem tisztje, hogy el is mélyedjen benne, és szerencsére ezt nem is teszi meg. Említésre kerül még a média, a klímaváltozás, illetve a női egyenjogúság is, és habár az alábbi témákat sem boncolgatják intenzívebben az alkotók, mégis nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a bevett panelek ellenére sem nevezhető unalmasnak Levine új rendezése. A műfajhoz hű kiszámítható végkifejlet ellenére is tud újdonsággal szolgálni, a cselekmény pedig pörgős, üresjáratoktól mentes.

Nincs olyan film, amiben ha Seth Rogen szerepel, ne jelenne meg egy pipa, vagy bármilyen tudatmódosító szer. Érthető, ha valaki unja Rogen füves humorát, vagy berzenkedik tőle, de kétségtelen, hogy ezúttal éppen a partydrogos résznek köszönhetjük nemcsak a Csekély esély, de en bloc a romkom jelenetek egyik legjét is, a világ egyik leglazább túsztárgyalását.  Igaz ugyan, hogy a film a felnőtt vígjátékok stílusában írt humorra és a helyzetkomikumokra épül, azonban a vulgáris gegek sem válnak a néző számára kínossá, sőt, Levine még azt a bravúrt is meglépi, hogy a legközönségesebb poént is romantikussá teszi végül. 

A sikerhez szükséges a két főszereplő kémiája is, ami Theron és Rogen között abszolút működik, a köztük lévő szikra is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy valami különlegesebbet kapunk egy szokásos romkomnál. Nagyon erős párost alkot a maximalista, ambiciózus, nyitott szemmel mikroalvást végző, reggeli torna közben interjút adó elegáns Charlotte és a nagyszájú, ugyanakkor bizonytalan, a stílust nem igazán ismerő brooklyni újságíró. A köztük lévő életviteli, anyagi, rangbeli, politikai, valamint világnézeti különbségek teszik hitelessé a kapcsolatot, amit Fred tüze, erős igazságérzete csak fokoz, ugyanis egyszerű szövegíróként is hangot ad véleményének, figyelmezteti és terelgeti Charlotte-ot, akiben jelen van még a harcias politikus mellett a tizenéves idealista lány is, akinek szívügye a környezetvédelem. Charlize Theron szokás szerint csodálatos, a forgatókönyvnek köszönhetően pedig sok oldalát és képességét megmutathatja: kétség sem fér hozzá, hogy bármilyen műfajban képes brillírozni. Seth Rogen szinte minden moziban ugyanazt a figurát hozza, viszont azt is tudja, hogyan kell úgy játszani a bizonytalan, szerelmes férfit, aki csak árnyéka lehet a szeretett nőnek, hogy a néhol bunkó beszólások ellenére is megszeresse figuráját a közönség. A mellékszereplők szintén zseniálisak, a fent említett Bob Odenkirk mellett Alexander Skarsgård kiemelendő, akinek erősen Justin Trudeau-ra hajazó alakítása kifogástalan.

Összességében tehát a Csekély esély sokkal több és sokkal jobb, mint amire az előzetes és Seth Rogen neve alapján számítunk. Habár a politikai fricska jelen van, és több fontos téma is említésre kerül, egyik sem hangsúlyos, így érdekesebbé és színesebbé teszik az összképet, anélkül, hogy az a romantika vagy a komédia rovására menne. Theron és Rogen párosa kiemeli a filmet a sablonos romantikus vígjátékok végtelen sorából, egy olyan emlékezetes, vicces és végtelenül szórakoztató moziélményt kreálva belőle, hogy a két órás játékidő felét sem érezzük. Vitán felül áll, hogy a Csekély esély nem váltja meg a világot, és nem írja újra a műfaj nagy könyvét, ugyanakkor tankönyvi példája annak, hogy politika, PC, feminizmus ide vagy oda: lehet ma is remek romantikus komédiát készíteni Hollywoodban.

Képek forrása: Freeman Film