Nagyszabású, mert nem egy szokványos pódiumbeszélgetés folyt a szerzővel. A színpad a verseskötet világa és témája szerint volt berendezve; egy gyerekszoba, a szerencsi vasútállomásnak és szolgálati lakásának berendezése jelenik meg, tehát a szerző gyerek, illetve fiatalkora. Ezalatt zenei kíséretet hallunk Nagy Nándortól, a színház házi zeneszerzőjétől. Ha az érdeklődő még pont időben, hat óra körül érkezett, azt láthatta, hogy a közel százfős színházterem már épphogy megtelt. A hatvan fölötti, érezhetően a színházi bérlettel rendelkező és szokásszerűen járó közönsége is képviselte magát, ugyanakkor megnyugtató számban jelen volt a fiatalabb korosztály is. 

Az estet egy montázsos videó vetítése nyitja melyen, megjelenik az író kisfia és ő vezeti végig a nézőt azokon a helyszíneken, amelyek a színpadon láthatóak.

A szerzővel Bájer Máté újságíró, slammer beszélgetett, keveset, mivel inkább a performansz jelleg dominált, javunkra. Fandl Ferenc a helyi társulat színművésze olvasta, szavalta és slammelte a szöveget. Egymáshoz jól illeszkedő zenei betétek váltakoztak úgy ahogy a megjelenített korszellem, hangulat kívánta, volt például; Rachmaninov, LGT átdolgozva, MÁV szignál zongorázva, és Gangster Paradise, ami az amerika-imádó-majmoló "ízirájder"  korszakot hozta be.

Volt szó szófogadó unokáról, vad motoros fenegyerekről, hős szerelmesről, rendszerváltó lánglelkűről és békés horgászról és mindez mégis teljesen koherensen és önazonosan hatott egymásra. Így volt nagyon emberi, mint ahogy az is, amilyen baráti vendéglátásban volt része a költő barátainak, ismerőseinek a miskolci pincesoron az esemény után.

Fotó: Ádám János