Schiff András méltán népszerű, YouTube-on is elérhető francia szvitekről készült felvétele mellett – amely közel 4 milliós megtekintettséggel rendelkezik – most alkalom nyílt még egy újabb interpretációval szélesíteni a palettát. Számomra ez a Schiff-felvétel bizonyult évekig alapnak, ha francia szvitekkel foglalkoztam. De nyitott vagyok mindig az új ötletekre, hiszen ezek a művek teret adnak a kreativitásnak és nagy szabadságot nyújtanak az előadónak, amellyel élt is Fejérvári.

Maga a virtuális koncert különlegessége egyfelől az online élővideó mivolta; felmerül a sokat emlegetett kérdés, hogy mi az’ itt és most’ szerepe a zenében, ha a felvehető és lejátszható zene létrejötte tágította a zenehallgatásról gondoltakat. Én azonban erre a kérdésre nem tudom a választ, és nem is kísérlem meg megkeresni; pusztán örültem, hogy jelen körülmények között lehetőségem adódott ennek a koncertnek a meghallgatásra, aminek az eredeti előadásáról lemaradtam. Bár olykor volt akadozás a streamelés menetében, de ez nekem nem okozott gondot a zene élvezetében.

Érdemes meghallgatni a koncertet a kritika olvasása közben

A koncert a főpróbáján volt szerencsém ott lenni a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. Már akkor feltűnt, hogy feltételezésem szerint az előadó fő szándéka a személyesség és az egyéni mondandó megfogalmazása volt – ellentétben azokkal, akik mindenáron a korhűnek vélt játékra fektetik a hangsúlyt. Fejérvári ugyanezt tökéletesítette a zeneakadémiai koncertjén. Az összes táncot végig a sokszínűség jellemzi: egy sajátos díszítési stílus, garantált, hogy minden ismételt részt másképpen fogunk hallani, mint először.

Az élénk karakterű tételeket pregnáns ujjakkal játszotta, remek ropogós Gigue-eket hallhattunk. A Sarabande-ok egytől egyig olyan éneklő dallammal voltak megformálva, hogy jutalmazták az ember fülét, nem beszélve arról, milyen finoman és érzékenyen voltak játszva. Azt gondolom, az előadás erősségét a líraibb hangvételű táncok adták. Kis hiányérzetet okoztak számomra azonban a néhol előforduló botladozások, amelyeket a virtuóz díszítések kitüntetett szerepének áldozatául esett balkezek okoztak, és így megakadt folyamatosság.

Élményt nyújtott, ahogy hallhattam, milyen igazságos a szólamokkal, mennyire érthetővé válik a zene szövete ennek okán. A c-moll Courantja bachi volt a szó szoros értelmében, úgy csobogott le a zene akárcsak egy patak. Szintén a c-moll szvitből emelném ki a Gigue tételt, amelyet olyannyira dekonstruált az előadása, hogy teljesen új értelmezést nyert számomra, egy olyan áthallást sikerült megtapasztalnom, miszerint egy nagyon modern világba is belepasszolhat ez, egy már-már 20. századi olvasat.

Összességében Fejérvári Zoltán szvitje nagyon újszerű élményt nyújtott, rendkívül személyes hangvételű volt, és ezáltal inkább unikumként értékelem ezt az interpretációt, nem pedig általánosként, amelynek meghallgatásához a körülmények bármikor adottak.

A koncert február 13-án a Zeneakadémián zajlott, az internetes visszajátszás március 27-én a Zeneakadémia Facebook oldalán.

A szerző korábban a prae.hu Külföldön Sikeres Magyar Művészek projektben készített interjút Fejérvári Zoltánnal pályakezdésről, oktatásról, mentorokról, itthoni és külföldi lehetőségekről.