Torlódás

Versenyzünk a levelekkel az úton

egy nagyon lilás délután, az egyik,

sárga palást, elém vág, átbukik az

elszínezett részen, kék jég, ki-

tör a szín abban az ívben, az ugrás

egy váltó villanás, ott ereszkedik

bennünk a teltség, a telítettség

íze, hogy emelnénk karunkat bár-

hová, ujjunk érjen fel oda, hol

lilává omlik a kék, rögvest kiszállnánk

a lendületből, ahogy nyújtózna

törzsünk; egy doboz, két doboz,

az előbukkanó golyó, rajzoljuk le

az összes változatot, remegő fák

közt az aláírás. A szabályoknak

csak a színét látjuk, az emeleteket,

van egy kanyar a kezemben,

szememben egy rét, foszló

beszélgetés után a szavak mint

kis napok, éppen véget érő

figyelem. Pedig még lett volna szó,

és jön is pár nyújtózkodás, a kar

próbál, emelkedik. Torlódó sor,

levelek pörögnek a fordulóban.

Hátradőlnék egy egészen biztos

ég alatt, az ég egy felfordított

edény, most mélyébe néznék,

mint aki mérkőzést figyel, mint

akinek már osztottak helyet;

úgy hajlik meg a fény, mint a hát.

De most összefüggéstelen

képekként jönnek a jelzőtáblák.

Téglasárga

Fekete házak közt a hold,

alul színes út, egész sáv ível,

remeg, kettőződik a kék,

mintha többször látnánk,

ismétlődő határ, feszülő kötél.

Így több a lépés, vagy

visszaugorhat a láb. A zene

csupa rekesz; sorjázó, kecses

szobák, ajtók egymásban.

Szoros kilincsfény, harmonika,

húz és vissza. Kártya,

tejesdoboz, boltra bolt

következik a dalban, kör-

út. Éjszakai vaj. Egy hosszú,

fehér pálca szünetet alkot.

Kell alá víz, szökésnyi friss

vagy fényes kő? Üres-

állapot, szisszen. Lobog,

és kienged. Mennyire

kemény támlakő, négyzet.

Ismered azt a téglalapot?

Alatta beszélgetünk, itt

a víz, szendvicseste.

Nagy, mélykék tömbök,

szalagban a szobafények.

Mennyi minden lekopott

onnan; az egyik szín

helyén madár alakú rés,

a csőr fölött fehér

horzsolás, kimerevített

moraj. Henger gurul

végig a síkon. Nézd,

a fal, mint az esőszem.

Ferdén esik. A büszke

téglarendek, csevegnek

a kockák, a foltok; egy

naplámpa, ott a barna villan,

melyik sor, hol mondtak

valamit? Itt, ezennel,

tedd le a vonalat mint

asztallapot. A napban

egy piros cikkely;

por kereng a sárga

termek alatt. Láttad ezt

a hullámos gesztust?

Ahogy intéz. És alatta

téglasárga. Órakör.

Mutatóteraszon ülünk;     

odalent csillogó padló,

fölöttünk kis felüljáró,

fémhíd süvít el. Koccan

a kehely, velünk repülnek

a szomszéd asztalok,

robog az abrosz.

Holdajtó nehéz világosa,

rendsúly. Zenéből

kinézni? Sárga kéz

penget húrokat,

egymás mellett, mint

utak, rezegnek.

Órabeszéd, pohárrend.

Cseng az üveg, 

súrlódnak a gömbök

az átjáróban. Álmos

asztal, emelkedik

egy kar.

A Prae e száma 2020. 04. 04-től megvásárolható a jobb újságárusoknál.

HIRDETÉS