bezár
 

színház

2020. 07. 22.
Érinthetetlenek
Opera a karanténból: Stanisław Moniuszko Paria című műve a poznani Teatr Wielki előadásában
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A poznani sportarénában vagyunk. A küzdőtéren lézengenek az emberek, kezükben legyező vagy legalább egy újság a nagy meleg ellen. Elsőre nem könnyű eldönteni, hogy vajon a közönséget mutatják, vagy a szereplőket. Másodikra sem… Stanisław Moniuszko Paria című operáját a zeneszerző születésének századik évfordulóján különleges környezetben és formában mutatták be.

A történet eredetileg Indiában játszódik. Idamor titkolja, hogy pária, azaz a kasztrendszer legalján álló érinthetetlenek közé tartozik, és a harcos kaszt vezetőjévé válik. Egymásba szeretnek Nealával, a teljhatalmú Akebar főpap lányával. Már az esküvőt tervezik, ám megjelenik Idamor apja, Dżares, aki sok éve vigasztalanul keresi elveszett fiát. Idamornak döntenie kell apjához való hűsége és szerelme, karrierje között, végül bevallja, hogy érinthetetlen. De egy olyan országban, ahol a kasztrendszer uralja a társadalmat, a bátorság és a hűség nem versenyezhet a főpap szavával.

Szkéné színház

Vég

Az operában ez a négy alak egyformán fontos szerepet játszik. Dominik Sutowicz a vívódó Idamor, Monika Mych-Nowicka a szerelmes Neala, Szymon Kobyliński a kíméletlen főpap és Mikołaj Zalasiński az elgyötört Dżares szerepében mindvégig megtartották az egyensúlyt, mindenki a saját színét hozva a darabba. Kifejezéssel és gyönyörű hangon énekelték a Moniuszkóra jellemző hosszú áriákat. A nagyszámú kórus és tánckar nagyszerű hátteret biztosított ehhez a négyszemélyes drámához. Az egyetlen zavaró tényező a különleges térelrendezés miatt volt, mivel így az énekesek nem láthatták elég jól a karmestert, így néhányszor elcsúsztak annak tempójától.

A rendező, Graham Vick egy beszélgetésben vallott arról, hogy célja az opera kereteinek fellazítása, közérthetővé tétele, hogy aki belép a terembe, minden háttérismeret nélkül értse és át tudja élni a körülötte és benne történteket. A díszletek, a fények, a mozgások mind erős üzenetet hordoznak. A víz, a por mintha a remény és reménytelenség kettősét szimbolizálná, a szereplők alá-fölé rendeltsége pedig vizuálisan is megjelenik. Minden modernsége ellenére mindez összhangban marad Moniuszko finom zenéjével, sőt ráerősít a társadalmi igazságtalanságokra nagyon érzékeny zeneszerző szándékára.

üveg

A mai kor díszletei, ruhái, utalásai által tulajdonképpen egy másik, az eredeti, Indiában játszódó történethez képest kissé európaibb kasztrendszerbe csöppenünk. Az érinthetetlenek kasztja elnyűtt, megalázott emberek sokaságán keresztül jelenik meg. A csoport szétaprózódik: Mindenki hatalmas kartonon a nyakában viseli kirekesztettsége okát. A vétkek, mint a hazug, az egoista vagy az áruló mellett a legtöbb szó jellemvonás, állapotra vagy világnézetre vonatkozik: félénk, különc, gyáva, lázadó, őrült, hitehagyott, ateista, homoszexuális, művész, költő stb. A papírok közt szerényen meghúzódik az „EGYÉB” felirat… A harcosok katonaruháját rémisztő álarc egészíti ki, a legfelső kasztot méltóságteljes, glóriás papok és fehér fátylas apácák alkotják. Elsőre elcsépeltnek tűnik a kép, amely az egyház sötétebb korszakaira utal. Az már a nézőn múlik, hogy észreveszi-e az ő láthatatlan, jelmezükből adódó címkéiket is: keresztény, naiv, álszent, befolyásolható, hataloméhes, korrupt, természetellenes, amiket ma aggat rájuk a közvélemény. Ugyanígy a harcosoknál is.

Pap

Az előadás legszembetűnőbb vonása a nézők elhelyezése. Azzal, hogy szabadon sétálnak a „színpadon”, mintegy összekeveredve a náluk alig kisebb létszámú szereplők csoportjával, maguk is azok lesznek. Muszáj részt venniük a történésekben. A táncosok, énekesek köztük járkálnak, befestik, lefröcskölik őket, beszélgetnek velük, mellettük énekelnek, táncolnak, szenvednek, arcukba tolják tábláikat. Önkéntelenül is fel kell tenniük a kérdést: Én melyik kasztba tartozom? A rám ragasztott címkék szerint viselkedem? Számomra ki az érinthetetlen? Melyek az én előítéleteim és igazságtalanságaim, amelyek olyannyira belém gyökereztek, hogy ha nem is kézzelfoghatóan, mint Akebar Idamort annak színvallása után, de gyilkolnak a környezetemben?

Ezáltal a belső út által válhat a közönség minden egyes tagja a saját személyes operájának főszereplőjévé.

Stanisław Moniuszko: Paria

Szövegkönyv: Jan Chęciński
Idamor: Dominik Sutowicz
Neala: Monika Mych-Nowicka
Ratef: Pavlo Tolstoy
Akebar: Szymon Kobyliński
Dżares: Mikołaj Zalasiński
Papnő: Aleksandra Pokora
a poznani Teatr Wielki kórusa és zenekara

Díszlet és jelmez: Samal Blak
Koreográfia: Ron Howell
Karmester: Gabriel Chmura
Rendező: Graham Vick

Teatr Wielki, Poznan, 2019
Közvetítés: www.vod.teatrwielki.pl

Fotó: www.opera.poznan.pl
www.operavision.eu

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Németh Márta --


További írások a rovatból

színház

Shakespeare járvány idején Shakespeare járvány idején
Gyulai Shakespeare Fesztivál 2020
A Trojka Színházi Társulás Dekameron2020 című színházi kísérletéről
Interjú Tompa Gáborral a különböző országokban szerzett tapasztalatairól, az oktatás és intézményvezetés örömeiről és nehézségeiről
színház

Ordító sokaság Ordító sokaság
Színház a karanténból: Jane Eyre színházban és neten 2 in 1

Más művészeti ágakról

Interjú Jancsó Dávid vágóval karrierválasztásról, a vágó megítéléséről és a tudatosság szerepéről
Eszmefuttatás a iamyank Ensemble Live at CAFe Budapest lemezéről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés