bezár
 

színház

2021. 10. 09.
A padló nem ölel vissza
Az Okuláré Projekt fiatal drámaírókat támogató programjának újraindulásáról
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Van egy program, ami fiatal drámaírókat támogat. Eseménysorozat, ami a műveket felolvasóestek keretében adja elő, határon innen és túl. Van egy nyitott tér, ahol a nézők visszajelzéseket adnak a látottakról, segítve ezzel a kezdő alkotókat. Ez az Okuláré Projekt, ami a Fiatal Drámaírók Házával közreműködve újult erővel folytatja a drámaírók támogatását felolvasóestek keretében a Trafóban. 

A szeptember 19-i előadás egy új korszak kezdetét jelentette. Az Okuláré csapata állandó budapesti előadóhelyre lelt a Trafóban, így mostantól itt lesznek a kéthavonta megrendezett felolvasószínházi estjeik. Az Okuláré alapvető célja, hogy vidéki településekre is eljusson a sorozatuk, és ne Budapest-központú legyen. Így vidéki és külföldi helyszíneken egyaránt párhuzamosan előadják a kiválasztott drámákat, többek között Koppenhágában, Szabadkán és Tapolcán. Egy ilyen alkalommal három drámaíró szövegét olvassák fel, amelyek egyenként 15-20 percesek.

Szkéné színház

Az est házigazdáinak és a projekt létrehozóinak, Illyés Lénárdnak és Horváth Benjaminnak az volt a célja, hogy megismertessék a nézőkkel a projektet, felvázolják a jövőbeli terveket, bepillantást engedve a kezdetekbe is. Az egész azzal kezdődött, hogy 2015. április 7-én Illyés Lénárd felkérte Fekete Ádámot, hogy írjon egy egyfelvonásost. Ez lett A kupakgyáros című darab. A másik pedig éppen egy nagyon friss, néhány hónapja készült munka volt, Macher Máté Tavaszi neonzaj című szövege. Mintegy keretként jelent meg ez a két mű, melyek a METRO WORKS színházművészeti szabadiskola tagjainak előadásában voltak láthatók.

Fotó: Kurdics Zoltán Gábor

A kupakgyáros egy kétszereplős egyfelvonásosban az identitás témakörét dolgozza fel. Adott egy kupakgyáros, aki hiába szerzi meg munkájában a legjobb dolgozónak járó kitüntetéseket, mégsem emlékszik rá senki, még a saját anyja sem, pedig munkája annál fontosabb – állítja a szereplő. Az anya a piros és kék, kör és rombusz alakú gyógyszerek fogságába van zárva, elméje zavart, csak ezek tartják életben. Az emlékezés-felejtés témaköre, a magány, az, hogy a társadalom kiveti magából azt, aki nem elég erős, aki nem a látszatot képviseli mind egy, a mai korra reflektáló képet mutat. Ahol már kiüresednek az emberek, nincsenek emberi kapcsolatok, mindenki csak saját magával és a függőségével foglalkozik. Nem tudja magát meghatározni más emberek viszonylatában, csak magára van utalva. Az anya fél szembenézni a valósággal, azzal, hogy egyedül van. A fiú pedig hiába akar kitűnni egy olyan munkával, amit nemhogy értéktelennek tartanak, de észre sem vesznek. Ahogy el is hangzik a kupakgyárosról „az általános érdeklődés homlokterében állónak még a legjobb indulattal se mondható.” Nem értékelik a kétkezi munkát, ha az nem valami látványosat állít elő, csak a látszat és a csillogás számít, a gyakorlati haszon nem.

Fotó: Kurdics Zoltán Gábor

A második dráma, a Tavaszi neonzaj, témája a földrengés köré épült, valódi földrengés azonban nem jelenik meg a darabban. Mégis úgy érezzük közben magunkat, mintha csúszós, ingatag, kövekkel borított úton haladnánk, ahol egy fiatal lány, Lili elméje a földrengés megtestesítője. A főszereplő tinédzser lány gondolatainak kivetülése, lázadása a narráció ellen és fiatalos kajlasága nem más, mint egy ifjú elme kavalkádja, ahol a kődarabok bármikor betalálhatnak. „Budapesten földrengést csak mások észlelnek, én nem” kijelentésével ki is zárja a problémák tudatosításának lehetőségét, tovább áramolva a lázadó ifjúság által meghatározott térben. Lili önállónak, függetlennek tűnő magatartása, szemben infantilis viselkedésével, amolyan „légiparádéból megszökött kisrepülő” látszatát kelti, ahogy Macher Máté is írja a szövegben. Keresi önmagát, keresi identitását, de közben csak káoszt hagy maga után. „A padló nem ölel vissza” kijelentésből is a fiatal generáció reményvesztett, szeretetéhes állapota tűnik ki, ami a főszereplőt is jellemzi. Ilyenformán társadalomkritika is ez, egy olyan ember nézőpontjából, aki még fiatal és tapasztalatlan, de a jelen nehézségei már őt is érintik. 

A drámának két szereplője van: Lili és egy ítélkező narrátor, aki maga is a történet részévé válik, amolyan színház a színházban módon. Próbálja irányítani a főszereplőt, de az persze erősen ellenáll neki, mindig ellenkezőképp cselekszik, mint ahogy a narrátor javasolja. A fölrengésre csak egyetlen hanghatás épít erőteljesen a rendezésben, egy furcsa földöntúli háttérzaj, ami keretezi a történetet.

Fotó: Kurdics Zoltán Gábor

Ezen a két művön keresztül is megmutatkozik, hogy miért is fontos a fiatal drámaíró tehetségek támogatása. Enélkül ezek a kiemelkedő szerzők nem kapnának lehetőséget arra, hogy írásaik színpadra kerüljenek, és egy sokkal nehezebb utat kellene bejárniuk, hogy feljussanak a ranglétrán. Az Okuláré Projekt megmutatta ebben a két órában, hogy mit is tudnak ők nyújtani, ami mind a közönségnek egy új és felemelő élmény, mind a kultúra továbbvitelében egy nagyon fontos mérföldkő.

A következő, november 21-i felolvasásra pályázat alapján választották ki a drámaírókat, akik közül a nyertes részt vehet az ezt követő körben is. Ezen az alkalmon Knausz Erzsébet Lizzie, Hodászi Ádám és Őri Eszter egyfelvonásos darabjai lesznek láthatók.

Az est az Okuláré Projekt, a Fiatal Drámaírók Háza és a METRO WORKS közreműködésével jöhetett létre. Külön köszönet a szervezőknek: Csizmadia Fanninak, Hidi Boglárkának, Némedi Emesének és Horváth Benjaminnak.  

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Szabó Noémi --


További írások a rovatból

színház

Sötét bohózat egy lehetséges jövőről Sötét bohózat egy lehetséges jövőről
Pintér Béla és a Vérvörös Törtfehér Méregzöld
színház

A gazember, a zsidó és a gyenge király A gazember, a zsidó és a gyenge király
Három újabb Shakespeare-dráma a Webszínház előadásában
színház

Színjátszásból jeles Színjátszásból jeles
Akkreditált pedagógus-továbbképzési programokkal rukkolt elő az ODE
színház

Shakespeare, amikor magyar és abszurd Shakespeare, amikor magyar és abszurd
Hamlear a Gyulai Várszínházban

Más művészeti ágakról

Laurent Tirard: A beszéd
gyerek

Minden női szereplő én vagyok Minden női szereplő én vagyok
Interjú a Csáth Géza-díjas Elekes Dórával
irodalom

Csak az tudok lenni, ahogy megszólalok Csak az tudok lenni, ahogy megszólalok
Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 6. nap
irodalom

Mintha tükör nélkül próbálnám lerajzolni az arcom Mintha tükör nélkül próbálnám lerajzolni az arcom
Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 5. nap


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés