bezár
 

irodalom

2022. 05. 17.
Elképzelhetetlenül más világ
Bartis Attila Jávai kalandjairól mesélt
Tartalom értékelése (4 vélemény alapján):
Május 3-án 18 órakor egyetemistákkal telt meg a Rajk Szakkollégium udvara, ugyanis Bartis Attila író, fotográfus jött vendégségbe, hogy munkásságáról, Jáváról és egyéb utazásairól meséljen. A moderátori székben Bozó Benedek foglalt helyet, az érdeklődők pedig  a színpadként elválasztott tér körül foglaltak helyet, megalapozva ezzel a beszélgetés bensőséges hangulatát.

Bozó először azt kérte az írótól, néhány mondatban mutatkozzon be azoknak, akik esetleg nem ismernék. Bartis elmesélte, hogy Marosvásárhelyen töltött gyerekkora után 1984-ben költözött Budapestre édesapjával, ezt követően néhány évig ismerősöknél, rokonoknál laktak, ezután költöztek a most is otthonául szolgáló Vas utcai lakásba. Tizennyolc éves korában kezdte el írni első regényét A sétát, ami végül 1995-ben látott napvilágot. Elmondta, hogy a regény előtt főként verseket írt, ám amikor megismerkedett a friss elsőkötetes Kemény Istvánnal, abbahagyta a lírai szövegekkel való próbálkozást, de ara is kitért, hogy debütáló könyvét Keményéknél kezdte el írni. Arról mesélt, hogy ő maga is úgy érzi, ahogyan a kritikusok, az áttörést szerinte is a 2002-ben megjelent A nyugalom című regény hozta meg számára. Majd legutóbb megjelent regényét, A végét említette, elmondta, hogy nagy részét Jáván írta.

Bozó rögtön le is csapott a lehetőségre, hogy megkérdezze, azóta dolgozik-e valamin íróként, vagy most inkább a fotográfia került előtérbe, mire Bartis azt válaszolta, a kettő mindig is egyaránt jelen volt az életében. Elmondta, hogy az első Pajtás fényképezőgépét gyerekként kapta, azóta pedig megtartotta az összeset, amit valaha használt. Kitért arra is, mindig magánál hordja a Leicát, amellyel az utóbbi időben készíti a képeit. Azt is hozzáfűzte, hogy bár megjelent könyvei többsége fikciós szöveg, rengeteg önéletrajzi elemet tartalmaznak, leginkább az érzelmek szintjén. A vége 2015-ös megjelenése óta azonban elrugaszkodott a fikciótól, azóta sokkal személyesebb jellegű, valóságalapú írásokon dolgozik.

Bartis

A moderátor arra kérte Bartist, meséljen a fotográfiai munkáiról, a képeihez való viszonyáról, aki rögtön egy anekdotával indított. Elmesélte, hogy nem sokkal a rendszerváltás után Kemény Istvánnal Szíriába utaztak autóbusszal két hónapra. Erre az időre mindössze háromszáz kockányi filmet vitt magával, majd azt mondta, ma egyetlen Instagram-fotó elkészítéséhez lenyomjuk ennyiszer az exponáló gombot. Arról beszélt, hogy ma már mindenki fényképez, nem megy ritkaságszámba, ha valakinek profi gépe van, de tulajdonképpen az is szükségtelenné vált, hiszen zsebünkben lapuló okostelefonjainkkal kitűnő minőségű fényképeket készíthetünk. A fotográfia nem ott kezdődik, hogy valaki lenyomja az exponáló gombot, és nem is ott ér véget, ahogy sokan gondolják. Hiszen előtte meg kell tervezni a koncepciót, nem is beszélve az utómunkálatokról, de kiemelte, azt a legfontosabb eldönteni, elővegyük-e a gépet vagy sem.

Bozó Jávára terelte a szót, Bartis pedig elmondta, 2014 óta Yogyakarta fontos szerepet tölt be az életében, legutóbbi regénye befejezése óta kétlaki életet él, egy-egy évet tölt az indonéz városban és Budapesten. Mesélt az ottani mindennapokról is, például, hogy hetente ócskapiacot tartanak, ami minőségben és színvonalban összehasonlíthatatlan az itthoniakkal. Rengeteg énekesmadarat árulnak, hiszen a helyi szokás szerint akkor számít valaki férfinak, ha van háza, felesége, gyereke, krisze – helyi típusú tőr – és énekesmadara. Azt is hozzátette, többször látta, hogy külön erre a célra létrejött bizottság járt körül a piacon és összemérte a madarak énekhangját, amelyek pedig jobban teljesítettek, megemelkedett árral várták, hogy gazdára találjanak. A helyi férfiak nagy része rendelkezik az említett krisszel, amelynek olyan nagy jelentőséget tulajdonítanak, hogy ha a vőlegény valamilyen oknál fogva nem tud jelen lenni a saját esküvőjén, a tőr képviselheti, vagyis a menyasszony kimondhatja mellette a boldogító igent, és a házasság érvényesnek minősül. Arról is mesélt, hogy ő maga is sokáig nézegetett egy ilyen fegyvert, míg végül aztán megvásárolta. Egy másik érdekes történetet is elmesélt, miszerint a kinti bérelt házában alig volt néhány bútordarab, amikor vásárolt egy maszkot a piacon. Feltette a falra, stabilan állt, egészen addig, amíg nem sokkal később újra talált egy számára vonzót, ami felett sokat gondolkodott, hogy megvásárolja-e, végül hazavitte, és letette a földre pontosan a falon lévő alá. Elment otthonról, majd mire hazaért, a falra felrakott maszk ráesett a földön lévőre, és kettétörte.

Bartis

Végezetül Bozó arra kérdezett rá, mivel telnek mostanában az író napjai, aki elmondta, film készül első regényéből, amelynek forgatókönyvét ő írta, valamint rendezni is saját maga fogja. Jelenleg zajlanak a szereplőválogatások, de azt az apró titkot is elárulta, hogy néhány jelenetet és vágóképet jávai helyszíneken is forgatnak majd.

Bozó kérdései után a beszélgetés kötetlenül folytatódott tovább, többen hozzászóltak, kérdeztek, érdeklődtek, Bartis pedig mindenre készségesen válaszolt.

Fotó: Horváth Florencia

nyomtat

Szerzők

-- Horváth Florencia --


További írások a rovatból

irodalom

Fehér Enikő Az analóg ember című könyvének bemutatója
Abdallah Abdel-Ati Al-Naggar Balassi Bálint-emlékkard irodalmi díjához
irodalom

Az Élet és Irodalom Könyvtolmácsok című beszélgetéssorozatának első alkalma
Recenzió a Természetellenes vadság című líraantológiáról

Más művészeti ágakról

Jeanne Herry: Az arcuk mindig előttem lesz
Händel: Alcina. Marc Minkowski felvétele


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés