bezár
 

irodalom

2022. 05. 28.
OGM Fotónapló - 2022 május
Falra festve
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Kicsi, magányos ház a falu szélén, az udvarról három fontos tájékozódási pont jelzi, hol vagyunk pontosan: az unalmas templomtorony, néha elfelejt kongatni; a Tikhegy árkai Sümeg felé, a Sobrit bújtatók; a kert végéből pedig a Somló kacsintgat: furmintot tessék! Ezt a háromszöget a közeli temető egészíti ki négyszöggé, ahova mindig is gyűlöltem kijárni, pláne, mióta kivágták a százéves vadgesztenye-erdőt.

Két nagymamám van, egyikőjükről néha már múltidőben beszélünk. Amióta az eszemet tudom, minden nyáron hosszú heteket töltöttem Csabrendeken, a nyarakat, szilvesztereket és számolhatatlanul sok hétvégét. Ez nem csak nekem volt fontos, hanem a nagymamámnak is, aki több, mint húsz évig volt kénytelen egyedül élni a falu szélén. Az ideje nagy részét a konyhában horgolva töltötte, az ablak mellett, ahonnan csak két házra látott rá és arra a kanyarra, ahonnan az unokák érkezhettek. De a kertre és a házra is rengeteg idő maradt, annyi, hogy a kertben katonás rend uralkodott. Ebben a kertben tanultam meg almafán aludni. Pöckölgettem a hangyákat, mikor felébresztettek, olyankor meg néztem a Somlót, hátha pont most fog újra láva ömleni a tájra.  

Sokat segítettünk minden nyáron. Fűnyírás, favágás, csirkepucolás, házfestés. Egyik nyáron a házat kellett körbefesteni sötétbarnára, nagyjából egy méter magasan. Nagy ecsetek híján kiszuperált partvisokkal, kis söprűkkel. Gondolom, hamar és könnyen végezhettünk, mert mikor a nagymamám bement vacsorát csinálni, nekem még volt energiám játszani a festékkel: a hófehérre meszelt tyúkól falára festettem – szigorúan kis betűvel – az ördögöt. De nem akárhogy, minden MOMÉ-s megirigyelte volna: a partvis oldalsó szálaival nagy vonalakat húztam, élethű arc, dús mellkasszőrzet, erős combok, fenyegető vasvilla; pont, ahogy az ördögöt elképzeltem. Csak barnában. Elkészült a vacsora, de mivel nem mentem első szóra, kijött értem a nagymamám. Meglátta az ördögöt. Egy büdös mukkot nem szólt, csak visszament a házba. A vacsora alatt csend volt, de aztán minden ment a maga útján. Mikor reggel felébredtem, kimentem a kertbe, láttam, hogy minden festő eszközünk el volt takarítva, száradtak a partvisok, söprűk. A tyúkól fala frissen meszelve, de már majdnem szárazon. Soha nem beszéltünk az esetről.

Eltelt egy évtized, a nagymamám szüleimhez költözött, hogy biztonságban legyen. Pár év múlva jött a covid. 

Most, mikor sok év után először az eladóvá vált házat mentem fotózni, a tyúkólat néztem meg először. A mész alól kikandikált az ördög. Másnak valószínűleg fel sem tűnne, de én tudom, hogy les. 

Falra festve

nyomtat

Szerzők

-- Oláh Gergely Máté --

Oláh Gergely Máté (1983). A Kodolányi János Főiskola angol nyelv- és irodalomtanár – kommunikáció szakán végzett 2006-ban. Reklámügynökségi munkája után jelenleg szabadúszó fotós, leginkább eseményfotókat, portrékat és utcafotókat készít, nem áll tőle távol a szociofotózás sem.


További írások a rovatból

Légrádi Gergely: Alkalomadtán
Veres András: És megint elölről... – Ady, Kosztolányi, József Attila, Budapest, Balassi, 2022.
Kun Árpád: a takarító férfi, Magvető kiadó, Budapest, 2022.
Vaktérkép

Más művészeti ágakról

Dubinyák Réka: Ali, a magyar jezidi
Jeney Zoltán: Balatoni kacsavész
Vít Klusák Örökre szóló pillanat című filmje a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés