A legkevésbé sem áll szándékomban a negatív minősítés, amikor kijelentem, hogy a Valika világa azok közé az előadások közé tartozik, amelyekre nem váltanék még egyszer jegyet. Tudva levő, hogy bizonyos produkciók meg sem állnak a fájdalomküszöbig, könyörtelenül kivesézik mindazt, ami az embert aktuálisan bántja, bosszantja, zavarja, és a szereplők hitelessége időnként még azt is feledteti, hogy valójában csak egy szűk másfél órán át tartó, bár lelkileg és szellemileg annál koncentráltabb játékról van szó.
A darab hőse, Való Valika egy mai szent, amennyiben nem fogja fel, és nem hajlandó értelmezni a körülötte zajló játszmákat és eseményeket, miközben családtagjai úgy hullanak mellőle, mint a legyek. Valika nem ért semmit az eseményekből, és egyben ő tehet mindenről. Arról is, ha önvédelemből halálát okozza egy tanítványának, aki felindultságában fojtogatni kezdi őt a táncórán, mint ahogy arról is, hogy elvállalja egy kereskedelmi csatorna negatív arcának a szerepét, hogy így tudja fedezni a fia temetésének költségeit.

A darab szövege ott ütött, ahol ért: a változó valóság szinte minden területét érintették a dialógusok a média világától kezdve a családi élet és a párkapcsolatok elsivárosodásán át a nemzeti újraéledésig. A háromszemélyes előadásban egyedül a mackóruhás Valika (Bakos Éva) volt az állandó szereplő, a körülötte megjelenő, jelentről jelenetre cserélődő „többieket”, a családtagokat, az angyalokat és a lambada-tanítványokat Guary Szandra és Kroó Balázs formálta meg.

A földre fektetett retró szekrénysor körül közlekedve, régről maradt fehér csíkos, piros tréningruhájában Valika nem tud megfelelni a mostani világnak, hiába kocog naponta, nyitott ablaknál a konyhájában, hiába telefonál be a Lélekluk című spirituális tévéműsorba, hogy eligazítást kapjon. Látszólag ő az, aki a jelenségek közt legkevésbé találja a fogódzót, mégis egyedül róla mondható el, hogy a józanságot, a fogékonyságot, a hiteles világképet képviseli a hármas fogatban. A darab kifejező zenéje, a szereplők változatos mozgása a színpadon és a szekrény-díszlet sajátos kihasználása együtt igen ütős produkciót eredményeztek, amelyben nyelvileg erős dialógusok feszegették a mai idők nyomasztó, máskor pedig nevetésre ingerlő kórtüneteit.

Kiss Márton: Valika világa, avagy nyisd ki az ajtót balogjancsi

Bakos Éva
Guary Szandra
Kroó Balázs

Díszlet/jelmez: Erdei Ildikó Virág
Világítás: Kiss Rudolf Péter
Mozgás: Simányi Zsuzsanna e.h.
Zene: Bartók György
Dramaturg: Bíró Dénes
Asszisztens: Mikó Bea

Rendező: Kiss Márton

Pulzus Társulás- Manna Kulturális Egyesület

Bemutató: 2011. október 17.
Merlin Színház

Fotók: Puskel Zsolt