bezár
 

irodalom

2012. 06. 05.
Megérteni az újasszír hadsereget – interjú Dezső Tamással
Interjú Dezső Tamás hadtörténésszel, az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánjával
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Megérteni az újasszír hadsereget – interjú Dezső Tamással Hogyan lehet provokatív és megosztó egy újasszír hadseregről szóló kétezer oldalas monográfia? Mi volt az asszír hadsereg több száz éves sikerének titka? Hogyan jelenik meg az ókori hadászat és közelharc hiteles rekonstrukciója a Trója vagy a 300 című filmekben? Miért nem tudtak az ógörögök várat ostromolni? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kapunk alább...
PRAE.HU: Miért jött létre az ELTE BTK Ókortudományi Intézetének Antiqua et Orientalia című sorozata?

A nemzetközi tudomány élvonalába bekerülni kétféleképpen lehet: az ELTE BTK oktatói saját nevük alatt nagyon sok izgalmas könyvet publikálnak a világ minden táján, azonban így számukra az élmény, hogy ők az ELTE BTK szervezetéhez tartoznak, nem köszön vissza. A másik út, hogy egy könyvsorozat, folyóirat szerez hírnevet az intézménynek, példaként említhető az Oxford University Press, hiszen a tudományos kiadásban a legpatinásabb sorozatok általában egyetemi könyvkiadókhoz, intézetekhez vagy tanszékekhez kötődnek. Azért alapítottuk az Ókortudományi Intézetnek a Antiqua et Orientalia című sorozatát, hogy sok idegen nyelvű publikációval a könyvsorozat terjessze az intézmény hírét a világon.

PRAE.HU: Mi késztette Önt arra, hogy az újasszír haderőről egy többkötetes monográfia megírásába fogjon?

Magam hadtörténész vagyok és az ókori Kelet kutatója, régészet diplomám van, régészetből a klasszika archeológia és az assziriológia a szakterületem, és fegyvertörténettel, hadtörténettel és birodalomelmélettel foglalkoznék.

Iszonyú mennyiségű írott forrás és képi ábrázolás, asszír palotadomborműveknek a százai mutatják be az asszír haderőt, ennek ellenére olyan összefoglaló mű, mely a hadtörténeti témának minden aspektusát feldolgozza, még nem született, ezért szerettem volna összegyűjteni mind a képi, mind az írott forrásokat, és összevegyíteni az ezekből származó információkat.

Ez egy megosztó vállalkozás. Azért megosztó vállalkozás, mert az asszír hadsereggel foglalkozó filológusok és régészek, művészettörténészek két külön tábort alkotnak. A filológusok, akik bírják az akkád nyelvet, melyen az asszírok írtak, az írott forrásokra támaszkodva, a régészek, művészettörténészek a több ezer katonát ábrázoló több száz dombormű segítségével, az írott forrásokat másodkézből feldolgozva vonják le következtetéseiket. Az írott forrásokban nem találhatók terminus technicusok, mint például a görögöknél a hoplita, amíg a domborműveken könnyűgyalogosok, reguláris gyalogosok, nehézgyalogosok, lovasok és harci kocsizók jól elkülöníthetők. Az írott források társadalmi, szociális alapon osztályozzák a katonákat, aszerint, hogy ki földet, ki zsoldot kapott a szolgálatért, ami a domborműveket vizsgálva megállapíthatatlan. A különbségek okán két külön világ, két, egymástól élesen eltérő hadseregkép rajzolódik ki a filológusok és a régészek, művészettörténészek kutatásai nyomán. A két tábor között hidat verni, az elképzeléseiket összebékíteni nehéz feladat. Épp ezért lehet, hogy a mű provokatív, megosztó, mert rengeteg adatot, írott forrásokból és képi ábrázolásokból származó információt együtt, egy kötetbe rendezve kezel – ahogy a több száz rajz és közel háromezer lábjegyzet is jelzi –, amivel a célom pontosan az, hogy áttörést érjen el, a két világot közelítse.
Dezső Tamás
PRAE.HU: Ha egy ilyen vállalkozást száz, ötven vagy tíz éve szeretett volna véghezvinni valaki, leszámítva az újabb leleteket, lehetséges lett volna egyáltalán?

Persze, el lehetett volna kezdeni, ettől függetlenül nem születtek még meg a nagy monográfiák. 1963-ban megjelent egy, az első, ami érdemben foglalkozik az asszír hadsereggel, azóta még egy-kettő. Az enyém összesen kétezer oldal lesz, annyi az összegyűjtött adat és a mondanivaló. Közrejátszik a könyvkiadói logika is, az Oxford University Press például hat ilyen kötetre nem biztos, hogy leszerződött volna velem, mert jobban eladható, ha egy kötetben megírom. Ebből a szempontból egy akadémiai jellegű, egy egyetemi kiadó, egy intézeti sorozat megteheti, hogy amennyiben megvan rá a forrás, a piaci sikerben bízva, ám a kegyetlen piaci alapelveket figyelmen kívül hagyva egy ilyen vállalkozást végig tud kísérni akár három-négy-öt-hat köteten keresztül, amire egy kereskedelmi kiadó, még hogyha az egy egyetemi kiadó is, nem biztos, hogy hajlandó.

PRAE.HU: Hogyan épül fel a sorozat?

Egy öt-hat kötetnyi vállalkozásról van szó, most az első két kötete jelenik meg, amelyek a hadsereg szerkezetének, összetételének a leírását tartalmazzák. A második kötet a lovassággal és a harci kocsizókkal foglalkozik, így az első és a második könyv együtt mutatja be az asszír hadsereg szerkezetét, az alakulattípusokat. Ezután következnek a hadtáp, az utánpótlás, azok a kérdések, hogy hogyan verbuváltak, hogyan gyűjtötték össze az ellátmányuk, mennyire volt szükségük. A következő kötetek tárgyai a hadjáratok, városostromok stb.

PRAE.HU: Miért tudott felemelkedni az Újasszír Birodalom?


Egyrészt keletkezett egy politikai vákuum, amelybe be tudtak törni, másrészt az asszír társadalomban a fegyverforgatásnak, a katonáskodásnak, az expanziónak volt hagyománya, hiszen már a középasszír korban nagy hódításokkal rendelkeztek, ezután következett egy visszaesés, majd az újasszír korban háromszáz éven keresztül gyakorlatilag megkérdőjelezhetetlen urai voltak az ókori Közel-Kelet nagy részének. Tehát mind a politikai környezet, mind a belső környezet alkalmas volt arra, hogy újabb sikeres expanziót bonyolítsanak le.

PRAE.HU: Hogyan hódítottak az asszírok?

Az expanzió ideológiája különösen izgalmas, erről megjelent korábban az Ókorban egy cikkem. Ha a birodalmi struktúrát nézzük, az asszír birodalom a mezopotámiainak volt az utolsó nagy örököse, és ugyanaz a világkép köszönt vissza. A mezopotámiai gondolkodást egy teremtéstörténet uralta – az asszíroknak nem volt alternatív teremtéstörténete, legalábbis nem tudunk róla –, amelyben az idősebb istenek megteremtik a világot, a fiatalabb istenek élik az életüket, az idősebb isteneket pedig zavarja a fiatalok zaja, ezért elhatározzák, hogy elpusztítják őket. Az istenek harcában a fiatalok győzedelmeskednek, és új világot teremtenek, amelyben emberek vannak, és mindent az isteni világtól kap az ember, a várost, a templomot, a gabonát. Ez a birodalmi világképük lényege.

Az asszírok hamar kidolgozzák azokat a kulturális technikákat, amelyekkel le tudják írni a mást, az idegent, az ellenséget, és olyan expanziós ideológiát vélek, vélünk többen felfedezni, amely egyfajta bipoláris világrendre épül, mi és ti, mi és ők. A birodalom a rend világa, a teremtett világ, az egyetlen a teremtésben, ami létezett valaha. A birodalom termékeny, ami kívül van, az terméketlen, ami belül van, az megszámolható, mert rend van, mindennek van neve, ami kívül van, az nem számolható meg, nincs neve, amit az asszírok értenének, mert más nyelven van. Ami a határokon kívül van, az az asszírok szerint az ősi istenek teremtménye, a gonosz, a káosz, és ezért meghódítandó, a saját isteneik hitére térítendő.

Minden hódítás, minden expanzió gazdasági, társadalmi, politikai indíttatású, és minden birodalmi expanziónak van ideológiai háttere, mert szükséges az emberek meggyőzéséhez, vagy, hogy hitet öntsenek beléjük, az a gondolat, hogy ők mindig a jó oldalon állnak, őket az istenek támogatják, az istenek nevében vívják a háborút, és nem gonoszságból gyűrik maguk alá a többi népet. Az asszírok küldetéstudata szerint civilizálniuk kell a népeket, meg kell ismertetniük őket a mezopotámiai teremtő istenek által alkotott vívmányokkal, hogy városokban éljenek, hogy ismerjék a kultuszokat. Ez majd egy másik kötetnek lesz a témája.
The Assyrian Army
PRAE.HU: A legyőzöttek asszimilálódtak?

Az asszír birodalomnak két nagy korszaka volt ebből a szempontból: az első a kirekesztő ideológiai korszak, százötven év, mikor még egy más szisztémában hódítottak, "jöttünk, hódítunk, mi asszírok vagyunk, ti nem, mi vagyunk a győztesek", de időközben rájöttek, hogy így nem lehet birodalmat építeni, mert sok nép integrációját ez nem segíti elő. Ideológiai váltásra volt szükség, a kirekesztő ideológia le kellett, hogy cserélődjék, felváltotta a befogadó korszak, aminek az alapja, hogy minden nép, amely az asszír birodalmon belül van, az asszír királynak az alattvalója, és Assur istennek, illetve a mezopotámiai teremtő isteneknek a híve. Ugyanazt ajánlotta fel a rendszer a legyőzötteknek, mint a gyarmatosítók a gyarmatosítottaknak Afrikában, az elit fölemelkedhetett a gyarmatosítók közé, elfogadták kvázi partnerként, és így átállhatott a győztesek oldalára.

Befogadó ideológiára volt szükség ahhoz, hogy valóban birodalmat lehessen építeni, meg lehessen tartani a meghódított területeket, mert mindez a kirekesztés mellett túlzottan energiaigényes lett volna. Természetesen így is előfordultak lázadások, de így mégis könnyebben tudtak aktív szereplőivé válni a birodalomnak a legyőzött népek, akik úgy gondolták, hogy jó helyen vannak, a győztes oldalára kerültek, megvédik őket. Ráadásul gazdasági felvirágzás járt az asszír hódítás nyomában, hiszen egy hatalmas nagy birodalmi struktúrán belül élvezhették a javakat, nagy, szabad birodalmi piac volt.

Hogy a hódítási ideológia mennyire hatotta át a katonák gondolkodását, azt nem tudom. Hadjárat idején menniük kellett, hiszen ebből éltek, és nyilván volt bennük zsákmányvárás. Az asszír hadseregben harcolni a biztosság szempontjából jobb volt, mint az ellenség soraiban, de amikor felálltak egymással szemben a seregek, akkor nem biztos, hogy a zsákmányra gondoltak.

PRAE.HU:Milyen rendben sorakoztak fel a harcmezőn az asszír seregek?

A haderő elrendezésének a csatatéren vannak szabályai, nem lehet össze-vissza felállítani a sereget. Explicit módon, függetlenül, regényes, elbeszélő formában nem írják le, mint ahogy Hérodotosz vagy Thuküdidész tette, nincsenek ilyen forrásaink az ókori Közel-Keletről. A vázlataik pedig nem érzékenyek erre, de például ismert egy olyan részlet, amely szerint Sarukin egy lovasrohammal törte át az ellenség csatasorát, ebből lehet látni, hogy a lovasság csatadöntő elemmé vált az asszíroknál. Náluk jelent meg a lovasság, akkor kezdtek el rákapni a lovaglásra, nemcsak ők lovagoltak, de reguláris hadseregben itt azonosítható először. A második kötetnek az egyik izgalmas eleme lesz, hogy bemutatom benne a lovasság mint fegyvernem megjelenését a világon, az ábrázolást, hogy hogyan néztek ki az első lovasok, milyen volt a fegyverzetük.

PRAE.HU: A harceljárások tekintetében volt valami sajátosságuk?

Biztosan volt, csak ezt nem tudjuk rekonstruálni. Mindenesetre az asszír gyalogosok, a hopliták, a nehézpáncélos, nagy, kerek bronzpajzzsal, páncéllal, sisakkal felszerelt katonák csak úgy tudtak harcolni, mint a görög hopliták. Ez a fegyverzet nem individuális, a katonák zárt alakzatban, pajzs a pajzshoz menetelnek, vagy gázolnak, vagy tartják a centrumot, és a két szárnyon kell eldönteni a csatát. Mint ahogy látjuk a filmekben, például a Trójában, hogy hogyan pörgetik a pajzsot, vagy hogy küzdenek, vagy ha megnézzük a 300 című filmet, ezekben próbálták rekonstruálni, hogy hogyan lehetett így harcolni, hoplita fegyverzetben. Tolok, döfök, tolok, döfök. Valamit meg lehet csinálni ezzel a fegyverzettel, valamit nem. Biztos, hogy nagyon komoly kiképzés volt, mert egy ilyen seregnél az a fő kérdés, hogy tudnak-e együtt menetelni, tudják-e tartani, vagy szétszakad az alakzat, mert akkor betör az ellenség és vége a csatának. Az asszírok fegyverzete sokkal fejlettebb és erősebb volt, nagy tömegben tudtak páncélos fegyverzetű katonákat kiállítani.
Dezső Tamás dedikál
PRAE.HU: Az asszírok jobbak voltak a fémek megművelésében?

Írtam egy könyvet, az Oxford University Pressnél jelent meg 2001-ben, tehát több mint tíz évvel ezelőtt, a sisakokról szól, ez egy hadtörténeti mű, de már korábban is publikáltam a témában. A British Múzeumban van egy sisak, egy 31 cm magas asszír vassisak, amit egy darab vasból kalapáltak ki. A következő vassisak, amit ismerünk az ókorból, hellenisztikus kori, és darabokból van összeszegecselve. Egy birodalomban, ahol háromszáz éven keresztül gyártják ugyanazt a fegyvertípust, bronzból, vasból, amikor azokat már jól meg tudják művelni, és készítenek belőle több tízezer vagy százezer darabot, a technológia annyit fejlődik, hogy valószínűleg az asszír vasművesek voltak a legjobbak. Ott virágzikaz ipar, ahol megrendelés van, megrendelés pedig bőven volt.

PRAE.HU: Hogyan tudták ellátni az erőket a hadjáratok során?

Az ember akkor döbben rá, hogy micsoda vállalkozásról van szó, ha belegondol, hogy egy katonának az átlagos napi fejadagja másfél kiló gabona volt, ennyiből lehetett sütni nyolcvan deka kenyeret. Ha egy katonának másfél kiló gabona járt naponta, tízezer katonának másfél tonna, egy negyvenezres seregnek hat tonna. A birodalmon belül ezer kilométereket lehetett megtenni, mielőtt ellenséges területre értek volna, kiépült az ellátórendszer, a hadtápbázisok, a seregek egy napi járóföldenként táborba szálltak. Ha a határon túlra indult a sereg, a kisebb államok azonnal behódoltak és hozták a sarcot, vagy az asszírok kiküldték a csapatokat és rekviráltak. Viszont nem lehet sarcolásra, rablásra építeni egy hadjárat sikerét. Az asszírok képesek voltak elvinni a hadműveleti területet több száz kilométerre az otthoni bázisaiktól, miközben az ellenfeleik nem hitték el, hogy lesz mit enniük.

PRAE.HU: Mi vetett véget a háromszáz sikeres évnek?

Elsősorban az, hogy a rendszeren belül egy másik hatalom, Babilon átvette Asszíria helyét. A hódítások idején Asszíria gazdasági szempontból pozitív szerepet játszott, mert nagy területeket egységesített, Föníciát hozzácsatolta a birodalomhoz, így Fönícia és a nagy szárazföldi háttér egymásra talált, iszonyúan pörgött a gazdaság, négy asszír királyváros épült ki, palotákkal, és minden dőlt Asszíriába, a mesteremberek tonnaszámra állították elő az arany ékszereket. A későbbiekben aztán a pozitív szerep elkezdett hanyatlani, elképzelhető, hogy végül Asszíria csak vízfej volt a nagy, gazdag birodalmon, amitől elvonta a javakat, de nem adott hozzá annyi értéket, hogy ez a struktúra fenntartható maradjon, és lehetséges, hogy Babilon vonzóbb alternatívává vált. Az is előfordulhat, a központi hatalom elernyedt, meggyengült, és ez felbátorította a többi szereplőt. Lehet, hogy személyi okokon múlott. Széles a skála, hogy az egyéni, családi gondoktól kezdve a gazdasági változásokon keresztül mi játszik közre egy birodalom bukásában, ahogy az sem elhanyagolható, hogy a társadalom nem hiszi el, hogy véget ér. Hisszük-e 2012-ben Magyarországon, Európában, hogy a nyugati liberális demokráciának van alternatívája, és nem fog örökké tartani, felváltja majd más? El tudjuk-e képzelni, hogy ennél a berendezkedésnél lehet még fejlettebb, ezt követő, hogy jöhet még valami?

Asszíria bukásával Assur isten hatalma bukik el, az pedig, hogy egy isten hatalma elbukhat, és hogy vele a világa elbukhat, nehezen volt megérthető abban a korban, ahogy később is. Amikor ie. 614–612-ben elfoglalják a babiloniak és a médek az asszír fővárosokat, Assurban lerombolják Assur isten templomát, amit soha többé nem mertek újjáépíteni, mert féltek, hogy azzal valami új születik, vagy újjászületik.
Dezső Tamás dedikál
PRAE.HU: Tovább éltek azok a katonai, technikai vívmányok, amelyet az asszírokhoz köthetők?

Igen, csak nincsenek erről közvetlen forrásaink. Volt egy hanyatló periódus, amelyben a babiloniak, a perzsák, a médek még élvezhették az asszír vívmányokat, viszont a hadseregek összetettségében, méretében, fegyverzetének jellegében csak később, a hellenisztikus korban látunk újra ilyen tagolt, rendezett seregeket, mint az asszíroké. A görögöknek nem ilyen a seregük, náluk a hoplitatömb és a könnyűfegyverzetűek alkalmazása jellemző, a lovasságuk csak a makedónoknál válik újra erőssé, nincs a hadseregeikben ennyi fegyvernem, ilyen rugalmasság. A görögök ráadásul abszolút nem tudtak városokat ostromolni, ellentétben az asszírokkal. A kedvenc példám kicsit provokatív, vagy akár még pejoratív is lehet a görög világra nézve. 701-ben Szin-ahhé-eríba asszír király hadjáratot vezet Júdeába, negyvenhat várost ostromol és foglal el. Ekkoriban írja Homérosz az Iliászt, és az Iliász miről szól? Tíz éven keresztül állnak a görögök Trója falai alatt, és nem tudnak mit kezdeni vele. A trójaiak kijönnek, csatáznak, visszavonulnak. Amíg az asszírok használták az ostromtöltést, az ostromgépet, a faltörő kost, aláaknázták, fölgyújtották a falat, vagy létrát támasztottak hozzá, betörték a kaput, addig az Iliászban ezeknek a technikáknak nyoma sincs, nem tudunk róla, hogy a görögök ismerték volna őket, hogy várostromokban gondolkodtak volna.

Az asszíroknak az ostromtechnika is az erősségei közé tartozik, amellett, hogy a nyíltmezei ütközetekben, a katonai hírszerzésben, és egyéb területeken is nagyot alkottak, ahogy ezt a sorozat következő köteteiben bemutatom. A görög világ akkor ismeri meg ezeket a technikákat, amikor ie. 480-ban a perzsák megtámadják őket, és a perzsa vazallus Karthágó, illetve a punok – akik az asszíroktól tanulták el a várostrom eljárásait – a szicíliai görögök ellen vonulnak, hogy azok ne tudjanak az anyaországban segíteni. A nagy ostromok során mint Akragaszé, szembesülnek a görögök azzal, hogy a punok összedöntik a várfalakat. Ez az első ilyen élménye a görög világnak. Később ők is rászoknak a várostromokra, a haditechnikát eltanulják, ebből következően el is terjed, de nincs olyan gyors, látványos siker, mint amivel az asszírok egy birodalmat föl tudtak építeni.

Az asszírok elleni lázadások jelentős része arról szólt, hogy a népek tisztában voltak vele, hogy az asszír hadsereget úgysem tudják nyíltmezei ütközetben megverni, ezért bezárkóztak a városokba és bíztak benne, hogy nem vonulnak ellenük az asszírok, hogy kihúzzák az ostromot, vagy valami másban bíztak, például a csodában.

Tamás Dezső: The Assyrian Army – I. The Structure of The Neo-Assyrian Army. 1. Infantry. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2012.

A második kötet (Cavalry and Chariotry) hamarosan megjelenik az Eötvös Kiadó gondozásában.

 
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Arany Anett --


További írások a rovatból

irodalom

A kreativitás lehetőségei biosz és zoé között A kreativitás lehetőségei biosz és zoé között
Hajas Tibor korszerűtlen korszerűsége
irodalom

A boldogság része, a bűntudat áramütése A boldogság része, a bűntudat áramütése
Peer Krisztián: Nem a sajátod
irodalom

Utak a sötétségbe Utak a sötétségbe
Horváth Márk A digitalitás paroxizmusa: Spektákulum, szimulákrum, kibernetikai állapot és a virtualitás hiperkaotikus okkultúrája
irodalom

A séf ajánlata: délvidéki románc A séf ajánlata: délvidéki románc
P. Horváth Tamás A Zsolnay című regényének pécsi bemutatója

Más művészeti ágakról

Danny Boyle: Yesterday
színház

Győztes játszma Győztes játszma
Beszélgetés Nagy Józseffel a kortárs tánc alakulásáról, iskolákról és lehetőségekről, kétlakiságról és a fiatalok helyzetéről
Jonathan Levine: Csekély esély
zene

A zenész és barátai A zenész és barátai
Aradi Zsolt: Gasner János* emlékére


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés