Művészettörténetet hallgattam Nagyszombaton és az egyetemi évek alatt rengeteg kiállítás megnyitóján fordultam meg, számos elemzést, kritikát írtam a kortárs szcénáról, illetve magam is részt vállaltam kiállítások megszervezésében. Ezekből azt mindenképpen leszűrtem, hogy a tárlatokat roppant szűk réteg látogatja. A művészek barátai, ismerősei, ugyanaz a harminc-ötven ember. Akik viszont nem bölcsészkarra jártak, azokhoz el sem jutott egy-egy érdekesebb kiállító híre. Elsősorban nem azért nem voltak tehát ott a vernisszázsokon, mert ne lenne esztétikai érzékük, ne vágynának a szépre, hanem, mert egyszerűen kívül estek a műkereskedelem vérkeringésén. Miért ne feltételezhetnénk, hogy ők is szívesen vásárolnának képzőművészeti alkotásokat, még ha preferenciáik nem is egy-egy alkotó kanonizáltságának mértékétől függnek, hanem attól például, hogy melyik az a hangulatos festmény, ami pont elfér a TV-szobában. Adatbázisunkban jelenleg ötszáz alkotás közül választhat az érdeklődő, amelyek szín és méret alapján is listázhatók. Az online jelleg tehát szerintem elsősorban a kényelem szempontjából fontos. 
     
PRAE.HU: "Bízunk benne, hogy az ArtLoop.eu a Közép-európai művészeti szcéna egyik meghatározó információforrása lesz mind a művészet iránt érdeklődők, mind a művészek számára." – olvasom a galéria honlapján. Hogy lehet elérni, hogy egyre többen megismerjenek titeket? Milyen módon lehet becsatornázódni az alapvetően továbbra is offline alapú műtárgy-kereskedelembe?

 

Egyáltalán nem biztos, hogy hagyományos műtárgypiacban kell gondolkodnunk, Az ArtLoop főként nem is gyűjtőkre fókuszál. Célközönségünk elsősorban azok közül kerül ki, akik műtárgyakkal együtt szeretnének élni, lakjanak bár panelban, kertes házban, vidéken vagy a fővárosban. Ne az IKEA-ban vegyék meg az alig olcsóbb tucatmásolatokat, hanem vásároljanak saját ízlésüknek megfelelő, valódi műtárgyat, érezzék azt sajátjuknak.

 

Több száz éves tradíció, hogy neves művészek munkáit a kor gazdag emberei vásárolják meg és akasztják ki otthonukba, hivatalukba. Ilyen szempontból nem értem a lakberendezéssel kapcsolatos aggályokat. Ha valamit a dívány föle szeretnénk rakni, miért ne lehetne az egy kortárs művészeti alkotás? Galériám művészei között azt érzem, boldogok, ha a kliensek az ő munkáikat választják, főleg a jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor a nagy összegű műtárgyak tényleg luxusnak tekinthetők. Legtöbbször lehetőségük van személyesen is találkozni a vásárlókkal, megnézhetik azt is, milyen környezetbe kerülnek a munkáik, sőt, az sem ritka, hogy hosszú távon jó viszonyban maradnak a megrendelőkkel és további megbízásokat is remélhetnek. Többször megesett, hogy a vásárló kiválasztott egy képet, megnézte a művész műtermében és megvásárolta a sorozat többi darabját is.

 

 

Újabban egyre többen jelentkeznek. Figyelemmel kísérem a pozsonyi és budapesti képzőről kikerülő fiatal alkotók munkáit, de az sem ritka, hogy a művészeink barátaikat, ismerőseiket ajánlják figyelmembe. Olyan képeket keresek főleg, amelyekkel jó egy légtérben lenni, amelyekre minden nap érdemes rácsodálkozni. 
 

 

Egyelőre ez az a lépték, amit belátok, amely területért jó szívvel felelősséget tudok vállalni, szóval – a lakberendezés metaforánál maradva – először ezt a két országot szeretném belakni. Később persze lehetséges, hogy a Kárpát-medence további területeit is felveszi majd a kínálatba az ArtLoop. Régi tervem egyébként, hogy arab országokból hozzak be antik műtárgyakat a közép-európai térségbe, s bár elég szövevényes bürokratikus burok veszi körül az ottani műkincseket, azért erről az álomról nem mondtam még le. Elképzelhető tehát, hogy az ArtLoop portfoliója ebbe az irányba is bővül majd. Mint ahogy úgy érzem, arra is készek vagyunk már, hogy átlépjük a nemzedéki határokat és idősebb művészeket is képviseljünk.

 

Szerintem eljárt már az idő afölött, hogy egy belvárosi kiállítótérbe képeket zsúfolunk, és azon kesergünk, hogy nem találnak oda a vevők. Szóval azt hiszem, az online galériák jócskán megkönnyítik majd egyrészt a tájékozódást, másrészt a vásárlást is.