bezár
 

zene

2013. 01. 12.
Könnyű és lófasz dolog
Interjú Horváth Boldi, alias Szerecsenkirállyal
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Könnyű és lófasz dolog Buda, Fő utca, Mátra borozó. Horváth Boldi, alias Szerecsenkirály úr mesél önmagáról, a zenéről, a munkáról, a világot jelentő deszkáról és a popszakma rejtelmeiről - őszintén.
PRAE.HU: Zenéltél a Riddim Colony előtt is? Hogy alakult a zenekar?

8 éves koromtól kezdve komolyzenével foglalkoztam, csellóztam, és hallgatás szintjén nyilván nagyon szerettem a könnyűzenét. 16 éves korom körül a tesóm (Jumo Daddy) és Dermot Marci, akik az Irie-t alapították, elkezdtek reggae-t dj-zni. A Trafó pincéjében Bosi csinált egy klubot, ami minden pénteken teltházzal ment, és ott játszottak néha, ott alakult ki egy párszáz fős masszív reggae-dancehall rajongótábor. Az interneten fórumozgattunk, mutogattuk egymásnak a zenéket.

Irie Maffia - Bloodshot Eyes

Simán bemászkáltunk a dj-pultba - ez egy "písz" haveri kör volt. Egyszer részegen felmentem a színpadra, megfogtam a mikrofont és elkezdtem halandzsázni, ami nekem és néhány embernek nagyon tetszett. Akkor kezdtem el agyalni, hogy ezzel valamit lehetne kezdeni. Otthon vannak tök jó mikrofonok, apukám hangmérnök, így elkezdtem próbálkozni. Felvettem a saját hangom, hogy meghallgassam, mennyire gáz.

Ebben az időben kezdett kiderülni számomra, hogy nem tudok a közönség előtt normálisan teljesíteni a csellóval. Valamiért kialakult bennem egy pszichés gát. Kettő dolog találkozott: felismertem, hogy a könnyűzenével szeretnék foglalkozni, valamint az, hogy soha nem tudom átadni azt a komolyzenében a közönségnek, amit egyébként tudok.

Volt egy topik, az akkori dancehall-reggae közönség fórumán, hogy ’zenészt, zenekart, énekest keresek’. És volt ott egy lelkes, pár srácból álló csapat, ez volt a Riddim Colony. Elkezdtünk próbálni: amit akkor csináltunk, az botrányos macskazene volt, ám nekünk, meg még néhány embernek nagyon tetszett.

Riddim Colony - Message of I and I feat. JZA

A Riddim Colony csak pár éve van olyan színvonalon, hogy ha elmész egy koncertjükre, akkor az jó élmény. Voltak azért nagyon jó bulik abban az időben, pl. az A38-on. Játszottunk John Holt előtt, vagy várjál, ki énekli azt az izét, kurvára nem John Holt: "I'm gonna send him to outa space, to find another race". Megvan, Max Romeo. Na, az geci jó volt. Jó élmények ezek, hogy a backstage-ben, Max Romeóval így: "cső-cső-cső". Nagyon jó hangulata volt, ez volt az előnye, hogy tök "píszes", haveri, tét nélküli dolog volt, ahol mindenki a boldogságot kereste.

Két dolog miatt gondoltam úgy, hogy ki akarok szállni: az egyik, ami akkor érlelődött bennem - és ez az egyetlen kritikám róluk, és az akkori önmagamról –, hogy stílusilag nagyon beszűkült, zenei szempontból csak és kizárólag a jamaikai zenének, az egy az egybeni leképezése volt. Nyilván az is elég tág skála, de nekem szűk.

A másik, hogy felismertem: nem vagyok képes demokratikusan rendeződő zenekarban zenélni. Nálam az nem működik, hogy leülünk és egy két órás próbából azzal megy el másfél óra, hogy mindenki elmondja, mi kéne ennek a számnak ezen a részén. Én azt mondtam, hogy "dehátbazzeg, én tudom, hogy mi lenne a jó." Lehet, hogy nem nekem van igazam, de nehezen tudtam feldolgozni, hogy ez így működik, mert lelassította a munkafolyamatot. Megvannak az előnyei, hátrányai a különböző zenekartípusoknak, nem tudom, hogy melyik a helyes. Azt tudtam, hogy diktatórikus zenekart szeretnék csinálni, ahol én írom a szövegeket és én határozom meg a dolgokat. Lehet, hogy kicsit cezaromán meg nagyképű, de ez van.

PRAE.HU: Úgy hallottam, hogy voltak belső viszályok meg nézeteltérések is.

Komoly nézeteltérés nem volt, vagy elfelejtettem őket. Soha nem titkoltam, hogy a Barna néhány dologban nagyon rossz: sokszor idegesített, hogy hamisan énekel. Tök más felfogású mc, aki a klasszikus jamaikai style-t képviseli: nyomja a zenekar a riddimet, ő meg reppeli, amit akar, ami az eszébe jut. Abban nem annyira jó, hogy: "itt a refrén, itt a te részed, nyomd el megbízhatóan, rendesen." Ezt sokszor kritizáltam, ebből lehetettek konfliktusok. Nyilván 17 évesen sokkal nagyobb vehemenciával fogalmaztam meg a kritikát, azóta azért sok mindenben megváltozott a nézőpontom.

PRAE.HU: Mennyi idő telt el a következő projektedig?

Szép lassan érlelődött bennem, hogy mit szeretnék csinálni. Elkezdtem körbenézni, hogy kikkel lehetne együttzenélni. Megkerestem az Acsády Soma nevű srácot. Bátyámtól hallottam, hogy megbízható, jó basszeros. Az ő kapcsolatain keresztül jött egy gitáros, Fodor Andris, meg egy dobos, Szabó Viktor. Elkezdődtek a próbák, s a bátyám, Gazsi billentyűzött. Kialakult egy kibaszott jó felállás.

Rettentően vártam mindig a próbát, kurva jól megszólalt. Volt egy debütkoncertünk a Riddimmel, a hajón. Aztán a dobos kiment Spanyolországba, utána már nem volt az igazi: nem volt meg az, ami a legelején. Azt a fajta együttzenélést - minden szempontból -, mint a JZA-zenekar első pár hónapjában, azóta sem éreztem.

Volt egy nagylemezünk: a Kettőnégyben vettük fel, van ott egy terem, aminek egész jó akusztikája van, egy ilyen csehszlovák pincét képzelj el. Iszonyatos körülmények között melóztunk, félig illegálban, elpakolás, kipakolás, bénázás. Végül sikerült felvenni a dobot meg a basszust, aztán arra lehetett építkezni.

Ami ennek a zenekarnak véget vetett, az az, hogy felismertem, sokkal szélesebb a zenei látóköröm. Az egész lemez a reggae-ről szól, bár van rajta pár ’funkos, reppes’ szám is. Azon kívül csak reggae, s minden dob az, hogy "ducikááduducicikáá".

Elkezdett kicsi lelangyulni a dolog. Nem titok, hogy a lemez sem lett túl nagy siker. Ugyanannak a 60 embernek játszottunk, ami félig a baráti kör, félig pedig a rajongók voltak. Vágytam arra, hogy többen szeressék.

Kelemen Kabátban - Nyári dallam

Közben beütött ez a Kelemen Kabátban Nyári dallam, és az energiám 100%-át vitte magával. Most is vannak olyan tervek, hogy én szólóban egy zenekarral, mint Szerecsenkirály, s ez valahol a JZA továbbgondolása, csak egy kicsit poposabb köntösben, ám egyelőre ezzel kapcsolatban több kérdés van, mint válasz.

PRAE.HU: Mikor indult a Kelemen?

16-17 évesen elkezdtem kezelni tudni azokat a berendezéseket, amikkel felvételeket lehet csinálni. Találkoztam a gimiben Misivel, és elkezdtünk balfaszkodni. A Kelemen Kabátban az egész zenei "karrieremet" végigkísérte a háttérben.

Saját magunk szórakoztatására csináltuk ezeket a faszságokat. Nekem erre mindig is volt igényem és mindig is vittem ezt a dolgot. Összeültünk, kitaláltunk valamit, ötleteltünk és röhögtünk.

PRAE.HU: Mennyi tudatmódosítóra volt ehhez szükség?

Nekem az alkotás és a szórakozás két külön dolog. Nem tudok részegen jó számot, szöveget írni, nem tudok semminek a hatása alatt alkotni bármit, amire másnap azt mondom, hogy szuper jó. Nagyon ritkán, bizonyos szitukban, de akkor is kis mértékben. Olyan nincs, hogy "bazzeg nem emlékszem semmire", reggel meg találok egy geci jó számot.

PRAE.HU: Szóval a saját magatok szórakoztatására indult az egész munkafolyamat.

Abszolút, és ez a mai napig így van, attól függetlenül, hogy amióta ebből keresünk pénzt, odafigyelünk sok mindenre. Például amikor 17 évesen megcsináltuk a Kelemen kabátban szarik a szobában című számot, akkor még a net nem ment ennyire durván. Nem volt Facebook, Soundcloud. Megcsináltuk a számot, mp3-ban átadtuk egymásnak, elterjedt és együtt röhögtünk rajta. Most ha megcsinálunk egy számot, akkor fel kell rakni a Youtube-ra, le kell védetni az Artisjus-nál, el kell menni megbeszélni, hogy játssza-e a tv vagy sem, hogy mit kell kivágni a klipből, hogy egyáltalán lemehessen.

Technikai kérdésekben változott meg a dolog. Meg annyiban, hogy más behatások érnek minket.  De az, hogy olyan dalokat csináljunk, amik nekünk tetszenek, még mindig a legfontosabb motiváló erő.

Én vidáman szoktam hallgatni a saját számainkat, ami lehet, hogy egy beteg dolog, miért hallgatom azt, amit már 5000-szer hallottam meg elénekeltem, de szerintem sok zenész erről példát vehetne. Ha a zene, amit csinálsz, nem tetszik annyira, hogy meg is hallgatod néha, akkor mi a fasznak csinálod? Azért, hogy felrakd a polcra? Havonta egyszer meghallgatom vigyorogva az összes Kelement. Az első rosta mindig az, hogy nekünk tetsszen.

(Álljunk meg egy pillanatra, amíg hozok italt (és hoztam italt ... Csá! Egészség!)

Nem szoktam soha egyben lehúzni. Régen mindig egyben ittam, mostanában soha. Úgy szoktam, hogy félig. Pár éve whiskey-t iszom meg pálinkát. Mondjuk a vodka az örök kedvenc. Régen mindig lehúztam, most már csak ilyen öregesen.

PRAE.HU: Honnan jött a név?

Örök kérdés. Régen a Misivel megbeszéltük, hogy erre a kérdésre mindig mást fogunk válaszolni, de most jön a valóság. Történelmi pillanat. Volt az osztályunkban a gimiben egy Kelemen nevű fiú - azóta már felszentelt pap, ezúton is gratulálok neki -, aki mindig kabátban volt. Volt egy szürke, nagyon nyomasztó műanyag kabátja, télen-nyáron ebben volt, éjjel-nappal. Misivel olyan helyen ültünk, ahonnan mindketten ráláttunk, s ő előre-hátra dülöngélt ebben a kabátban.

Egyszer csak ránéztünk erre a Kelemenre, és jött az: "Ott van Kelemen kabátban!" Egymásra néztünk, hogy "ez ilyen kurvajó kispálos-lovasis-alternatív" és nem volt kérdés, hogy ezen a néven csinálunk valamit.

Lehettünk volna színházi társulat is például, de a legkézenfekvőbb az volt, hogy zenei duó legyünk - és elkezdtük írni a jobbnál jobb számokat.

PRAE.HU: A bátyád akkor is benne volt már?

Nem, akkor még minden zenét én írtam, Misi írta a saját szövegét, én meg a magamét. Ez így ment addig, amíg megtalált minket egy srác. Klasszikus sztori, amit nem hiszel el, amíg nem hallod hiteles embertől: egy haveromnak kellett pár Kelemen dal, aki dj-zett egy házibuliban. Kaptam híreket, hogy valakinek nagyon tetszett az egyik dal.

Ettől a gyerektől később kaptam egy mailt, hogy nagyon tetszik neki a Nyári dallam, és küldjem át az összes Kelemen-számmal együtt. Ő már egy ideje a Vodafone-nál dolgozott és éppen az volt a feladata, hogy csináljon egy gerilla-kampányt. Kitalálta, hogy csinál egy klipet a Nyári dallamra. Látott benne potenciát, ami nagyon jó megérzés volt a részéről.

Egy rakás pénzből leforgattunk egy klipet Horvátországban és Olaszországban, négy nap alatt. Felraktuk a netre, és kurva sokan megnézték. Rá 3 hétre kiszállt a Vodafone az egészből, és onnantól kezdve magunk visszük az egészet.

Amikor láttam, hogy mekkora figyelmet kapunk, tudtam, hogy érdemes bevonni egy profit, hogy rendesen megszólaljanak a számaink. Innentől kezdve a tesóm az, aki a dalok jórészét írja, illetve felel a hangszerelésért meg a hangzásvilágért.

A Nyári dallam óta számítom a Kelemen második korszakát: most már nagyon odafigyelünk, hogy rendesen megszólaljanak a dalok, míg a régi számok halál csehszlovák minőségűek, mert 3 perc alatt készültek.

PRAE.HU: Úgy érzed, hogy értéket közvetítetek?

Nagyon sok vád ér minket azért, mert gyakorlatilag lószart csinálunk, és mégis pénzt keresünk vele. Annyi pénzt nem keresünk, hogy ez a vád megéljen egyébként.

Kelemen Kabátban - Az élet dala

Az a baj, hogy a magyar emberek nagyon sokszor nem tudják a helyén kezelni a dolgokat. Meghallgatnak minket vagy SP-t vagy a Duplakávét, és azt mondják, hogy ez egy rakás szar. Nem tudják a helyére rakni, hogy ez popzene. A popzenének sosem az volt a célja, hogy magaskultúrát - bár utálom ezt a szókapcsolatot -, vagy iszonyú mélységeket közvetítsen.

Emellett úgy gondolom, hogy ami miatt viszonylag sokan hallgatnak minket, az a mai napig pont amiatt van, hogy a mi elsőre hülyének tűnő szövegeinknek vannak olyan jelentésrétegei, amelyek abszolút nem balfaszságok. Egy másik eszközünk a humor, ami nagyon fontos része a popzenének, bár itthon kevesen használják. Vessen magára a társadalom azért, ha van egy ilyen formáció, és furán néznek rá, hogy "jaj, hát ez nem komoly, hanem vicc" - hát kapják be, a popzene nem temetési nóták írásáról szól.

A legfőbb problémája a kritikusainknak, hogy egy lapon emlegetik a Chick Corea koncertet a montreux-i jazz fesztiválon, meg a Nyári dallamot egy diszkóban. A befogadó függvényében születik meg az, hogy mi micsoda. Ha lemegyünk Karancskeszire, 40 embernek elénekeljük a Nyári dallamot, és tetszik nekik, jól érzik magukat tőle, akkor az egy jó dolog. Ha elmegyek a Zeneakadémiára és eljátszok egy csodálatos komolyzenei művet csellón, és nagyon tetszik a közönségnek, az szintén kurva jó dolog, csak ezeket nem kell összekeverni.

Attól, hogy sokkal egyszerűbb harmóniamenet meg szövegszerkezet van, még nem kevésbé értékes, csak más a kontextus illetve a stílus. Azt kell nézni, hogy valami megfelel-e a céljának, és azt gondolom, hogy amit csinálunk, az tökéletesen megfelel. Vannak olyan szemüvegek, melyeken keresztül ez egy könnyű és lófasz dolognak tűnik, de azok kapják be, akik annyira nem intelligensek, hogy felfogják, mi milyen piacra szánjuk ezeket. Mi ezt halál komolyan csináljuk.

Ha csak a munkafolyamatot nézzük, meg a színvonalat, amin dolgozunk, minden nagyképűség nélkül mondom, hogy mi olyan szintű hangzást csinálunk, amit Magyarországon nagyon kevesen érnek el a popzenében.

Amikor azok az emberek, akik imádják a Laday Gagát meg a Beyoncé-t azt mondják ránk, hogy ez a Kelemen milyen szar, s mi ez a szöveg, akkor hallgassák már meg a Justin Bieber Baby című számának a szövegét: "bébibébibéijee". Olyan dalszövegek vannak a nyugati popmezőny élén, hogy ha lefordítanák az embereknek... de nem fordítják le, mert ez nem erről szól.

Ennek ellenére is, egyre több embernek lassan, de biztosan megy át, hogy mi mit csinálunk.

PRAE.HU: Hogy jött a 4bros cucc?

Jött egy felkérés, hogy kéne csinálni egy promó-dalt a Bisztrónak. Én megírtam, a tesóm meghangszerelte, néhány helyen átírta, és forgattunk rá egy klipet. Elég sokan megnézték, elterjedté vált. Egyébként meg egy nagyon jó dal.

Szerecsenkirály feat. Nini - Bisztro dal

Idén pedig jött még egyszer ugyanez a felkérés, annak a zenéjét már teljesen Gazsi írta. Ez a két projekt nem volt teljesen szabad. Megrendelésre készülő dalok. Reklámszempontokat kellett nézni, összetettebb feladat volt sokkal, mint egy saját dalt írni.

A másodiknál féltem, hogy nem tudjuk megcsinálni, hogy ugyanúgy működjön, mint az első. Aztán rájöttem, hogy kettőt is el tud viselni egy ilyen - egyébként minden paraméterében megegyező – projekt, majd mondták, hogy a Majkával meg a Curtisszel lenne, aminek kurvára megörültem.

Másfél éve foglalkozom popzenével, ők meg jelenleg minden szempontból a popzene csúcsai. Nekem ez megtiszteltetés: Majka tíz éve a pop-szintéren van. Lehet szidni őt, sokan utálják, sokan imádják, de töretlenül ott van. Örülök, hogy megszületett a dal.

PRAE.HU: Gazsit nem éri sok vád, hogy az Irie mellett ezt is csinálja?

Nagyon sok vád éri - pont a skatulyázások miatt -, hogy "az Irie igazi jó zenekar, mert fesztiválokon nyomják, és rock, meg hip hop, meg regi, a Kelemen meg micsoda egy fos."

Örülök neki, hogy sokan - pl. a Viva - elkezdték kicsit áttörni ezt a falat. Ez behozott egy csomó olyan csapatot az "istállóba", akik mondjuk két évvel ezelőtt köszönőviszonyban sem lettek volna a Vivával. Elkezdett csökkeni azoknak a száma, akiket az apukájuk vásárol be a kurvaszar dalukkal, a kurvaszar klipjükkel, vannak ilyenekre is példák. Egyre jobban teret kap az, aki tehetséges, érdekes, és ez jó, mert ez az egyetlen magyar zenetévé. 

PRAE.HU: Szerinted mi a különbség az underground és a mainstream között?

A kettő közti különbség az, hogy mekkora a felület, amin megjelenik. Illetve nem tudom, soha nem szerettem a zenekarok, irányzatok kategorizálását. Mainstream talán az, ami országos, nagyobb városi rádiókban megy, vagy tévében.

De valamilyen szinten már ez is hülyeség. Eljött az internet ideje. Vannak olyan dalok, mint pl. Majkáéknak a Bomba vagy bébi című száma, amit négymilliószor néztek meg a Youtube-on és sláger lett úgy, hogy semmilyen csatornán nem ment, se a rádióban, sem sehol. Nagyon régóta átalakulóban van az egész zeneipar, s nincsenek már ilyen kategóriák szerintem.

Horváth Boldi, alias Szerecsenkirály

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Ruprech Barna --


További írások a rovatból

zene

A Filharmónia Magyarország közel 20 online koncertet kínál márciusban
Kínálatukban a Kodály Kórus Debrecen és a Savaria Szimfónikus Zenekar is szerepel
A 2021. február 19-i előadások
Színház otthonról - Amadeus a National Theatre at Home online közvetítésében
Interjú Miklós Szilveszterrel

Más művészeti ágakról

art&design

Gyíkok* Gyíkok*
A magyar performansz története 1966–2018 (10): Szerbiai magyar performansz: Aiowa csoport (1988-92)
irodalom

Édesvízbe zárt Neptun Édesvízbe zárt Neptun
Nádasdy Ádám, A szakállas Neptun, Magvető, 2020.
színház

Arcközelik a színpadon Arcközelik a színpadon
Garaczi László: Végre egy kis csönd - a K:ortárs sorozatában


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés