bezár
 

irodalom

2013. 02. 18.
A nagymamák és a véres álmok
Interjú Szőcs Petrával
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A nagymamák és a véres álmok Szőcs Petra verseivel egyre sűrűbben lehet találkozni a rangosabb folyóiratok lapjain. Semmivel össze nem téveszthető álomszerű szövegeinek első gyűjteménye így nem is olyan meglepő, hogy hamarosan napvilágot lát, a hírek szerint a Magvető Kiadó gondozásában. A Kolozsvárról származó költő emellett filmrendező is. Költészetről, pályatársakról, első kötetéről, véres és elrontott álmairól, családtagjairól kérdeztük.
PRAE.HU: Hadd idézzek egyik versedből: "Itt érdeklődhetsz nagyanyád felől, / de félsz, már visszavonhatatlan." Értik az emberek a verseidet? Ezt például én nem értem.

Szerintem mindenki érti őket, mert elég egyszerűek. Ezt Tolvaj Zoli írta bele különben, kérdezd meg tőle. Én azt akartam írni, hogy "itt érdeklődhetsz nagyanyád felől, de félsz, hogy felidegesítesz másokat."

PRAE.HU: Gyakran írnak bele a verseidbe fiatal költők?

Ez volt az egyetlen eset, hogy más beleírt a versembe. Jól ráéreztél. Egyébként soha nem írnak bele a fiatal vagy középkorú költők a verseimbe. Zoli akkor azt mondta, így versszerűbb. A Nyugatinál ültünk, és elhittem neki, jól esett, hogy kicsit érthetetlen lesz. Meg egy másikba is beleírt Zoli, de csak egy sort oda is.

PRAE.HU: Vannak olyan ismerőseid, akik nem csinálnak semmit?

Hogy érted?

PRAE.HU: Vannak-e olyan ismerőseid, akik nem filmrendezők, költők, műfordítók, színészek?

Igen. Ők mindig azt hitték, hogy én csinálok valamit, és amikor rájöttek, hogy nem, nagyon dühösek lettek, mert azt várták, hogy inspiráló legyek, és akkor aztán elkezdtem csinálni valamit. De ez nem fontos. Nem csinálni semmit egyébként nem félelmetes. Csak utólag lesz félelmetes. De talán, ha csináltam volna valamit, amikor kifejezetten nem akartam, rossz lett volna. Biztos, hogy rossz lett volna.

PRAE.HU: "Nagyanyám mindig belső szerveket látott a kávézaccban." Ezt ki írta?

Ezt én. Miért, annyira jó, hogy felmerül a gyanú, hogy nem?

PRAE.HU: Ez olyan mintha a Telep valamelyik tagjával jártál volna egy időben.


Nem jártam telepessel. Ez biztosan olvasmányélmény.

PRAE.HU: Szeretnék a kötetedről beszélni. Előreláthatólag mikor jelenik meg, mennyi rész van meg belőle, és mi a koncepció?

Nagyjából készen van. Nem akarom ciklusokra bontani. A koncepció az, hogy halottnak bemutatott személyek később élőként is előkerülhetnek (de halottként is).

PRAE.HU: Mennyire tudatos nálad ez a versírás, hogy ennyi meg ennyi verset akarsz írni, meg hogy miről fog szólni?

Előre nem mindig tudom eldönteni, hogy mennyit fogok írni, és miről szóljanak. Sokáig minden versnél azt hittem, hogy ez volt az utolsó.

PRAE.HU: Az koncepció, hogy a Szőcs Petra-versek (és filmek) minimum nagymamákról szólnak? A mindenesben például van pasi, de az a film is olyan, mintha egy nagymama mesélne az unokáinak, hiába szól arról, hogy egy lánynevelő intézetben fiatal, életerős lányok megerőszakolnak egy fiút.

Nem koncepció, és nem olyan. És anyámról is írok. A mindenes pedig finoman erotikus film, nem nagymamás.

PRAE.HU: Értem. Miért érdekelnek téged ennyire a nagymamák?

Már nem érdekelnek! Most már áttértem anyámra.

PRAE.HU: És ő mit szól a verseidhez?

Tetszenek neki, de azt mondja, egyszer fog egyet ő is írni rólam. És abban nem lesz köszönet.

PRAE.HU: Valószínűleg nem te vagy az első költő a családban, aki édesanyádról írt verset.

Így van, édesapám [Szőcs Géza] is írt neki: Történet kislánnyal és medvével és Távolabb fadarab, ázott kötelek a címük.

Fotó: Bach Máté

PRAE.HU: Melyiket szégyelled a leginkább a verseid közül?
Azt hiszem, Nyaralás a címe. Azt nagyon szégyellem.

PRAE.HU: Miért?


Mert reménytelen, sajnos minden értelemben. Nem volt szerencsés, hogy egy álmot mindenképpen versbe akartam foglalni. Ennek háromszor is nekimentem. Nem kellett volna. Általában jól megy az álmokkal. Ez is tévesztett meg. Hogy álmodtam egy román Mikulással, aki a Rajnában úszik, és ez nagyon megtetszett. Nagy az álomszázalék a verseimben, de ezzel vigyázni kell, a legutóbbit sem kellene megírni.

PRAE.HU: Ugye már réges-rég kiadhattál volna kötetet? Lázár Bence András például 21 éves és már a másodiknál tart.

Nem, annyira nem írok régóta. Komolyabban három éve, tehát nem adhattam volna ki semmit eddig. Nem volt bennem igény régebben arra, hogy verseket írjak, egyszer írtam valakinek a ballagására.

De aztán nemrég az elmúlásnak, pontosabban az elmúlás lehetőségének olyan koncentrációját kaptam, hogy muszáj volt elkezdenem írni. És mire a kötet végére értem, már el is múlt az, amitől féltem, hogy el fog múlni. Legalábbis a maga anyagi valóságában tényleg elmúlt.

PRAE.HU: Miért pont vers?

Nem tudom. Talán nem véletlen, hogy nem a festészet, habár az talán közelebb áll a filmhez, mégsem tudnék festeni.

PRAE.HU: Eszedbe jutott már leforgatni egy versed? A ceremónia című versed például nagyon könnyen leforgatható volna.

Nem jutott eszembe. Nem tudom elképzelni a verseimet filmen. Nagyon színes, csendes film lenne tele fura vagy hülye emberekkel és halottakkal, az ilyet nem szeretem. Versben sokkal megejtőbbek.

PRAE.HU: A kétlakiság természetes közeg számodra? A filmezés és a versírás kettősségére értem, meg arra, hogy erdélyi vagy. Mennyire közhely ez egy Magyarországon élő erdélyivel kapcsolatban, ez a kétlakiság?

Nem közhely, sok ex-erdelyi magyar nem kétlaki. Én nagyon jól érzem magam mindkét helyen. Az volt a vágyam, hogy Erdélyben ne csak hazalátogató magyarországi legyek, aki nosztalgiázik, meg csodálkozik, hogy a szomszédnak kinőtt a szakálla, hanem hogy Kolozsvárott is dolgozhassak. Hogy legyen normális itt élnem, utáljak is dolgokat, kapjanak el az ellenőrök, ilyenek. Azért volt nagyon jó, hogy ott forgathattam tavaly tavasszal, mert a forgatás komoly előkészületeket is igényelt. Előtte egy évig jártunk Kolozsvárra az operatőrrel, Csepeli Eszterrel. Egész más volt így Erdélyben lenni. De még mindig azon gondolkodom, hogy miért verset írok festés helyett.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Toroczkay András --


További írások a rovatból

irodalom

Súlytalanul nehezedik Súlytalanul nehezedik
Moesko Péter, Megyünk haza, Műút, 2019.
irodalom

A legtöbbet a régiektől tanultam A legtöbbet a régiektől tanultam
Interjú Horváth Viktor íróval inspirációról és motivációról, a történelmi regényről, kritikáról és tanításról
irodalom

Huszonegyedik #11 Huszonegyedik #11
Történetmondás 2.0 - Játéktudomány és transzmedialitás
irodalom

Családi hálók a Margó Vásárszínpadán Családi hálók a Margó Vásárszínpadán
Margó 2019 - Barnás Ferenc és Harag Anita

Más művészeti ágakról

„Mire való ez a gomb?” – Egy este Bruce Dickinsonnal, Budapest Kongresszusi Központ, 2019. november 2.
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

A legtöbbet a régiektől tanultam A legtöbbet a régiektől tanultam
Interjú Horváth Viktor íróval inspirációról és motivációról, a történelmi regényről, kritikáról és tanításról
art&design

Védtelen belsőnk humoreszkjei Védtelen belsőnk humoreszkjei
Fensterblick - Michael Fanta és Király Gábor kiállítása az Osztrák Kulturális Fórumban
színház

Mesevilágtól Napsugárig Mesevilágtól Napsugárig
Jászay Tamás könyve a békéscsabai Napsugár Bábszínház „első” hetven évéről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés