A program alcímében megjelölt elmúlt száz év magyar irodalmának fő irány- és erővonalairól sokat lehet beszélgetni, de hogy átfogó képet kapjunk róla, kevésnek tűnt az egyórás beszélgetés. Budán, a nemrégiben megnyílt B29 Galériában írók, költők tettek kísérletet arra, hogy megosszák egymással és a közönséggel a témába vágó gondolataikat. Érdekesen indult a délután, Karinthy Frigyes klasszikussá vált kérdését, miszerint lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem, a beszélgetést moderáló költő, Korányi Mátyás kiindulási alapként használta fel, némileg átalakítva: lehet-e barátság politika és irodalom között, és ha igen, miért nem?

A beszélgetőpartnerek a kérdést különböző irányból közelítették meg, néha kissé csapongva. A végig legaktívabb Payer Imre először arról beszélt, hogy az irodalom alapvetően magányos művészet, az írók általában egyedül alkotnak, de hogy ki kap helyet a kánonban, az már a közösségtől, a politikától is függ. Szőke Imre tisztázta, hogy a politika nem keverendő össze a hatalommal, inkább a közösség ügyeinek intézését jelenti, ilyen értelemben pedig az irodalom nem szokott elhatárolódni a politikától. Az író, költő tehát, amennyiben felelősséget érez a közügyek iránt, óhatatlanul is politizál, az már más kérdés, hogy az irodalom korszaktól függően barátozik-e a hatalommal, esetleg lefekszik-e neki. Hogy a politika és az irodalom elválaszthatatlanok, arra példát szolgáltatnak a bebörtönzött írók.

A műsorvezető kérdésére, hogy az volna-e az ideális, ha a politikai elit biztosítaná a szükséges forrásokat a művészetek számára, ugyanakkor békén is hagyná őket, Payer Imre helyeselt, hozzátéve, hogy ösztönözni kell az alkotást, segíteni a művelődést. Az elmúlt száz évben azonban sokszor és sokféleképpen alakult át ez a viszony, amelybe napjainkban beleszól az internet is, mint az információáramlás legfontosabb csatornája. Erről a beszélgetés legfiatalabb résztvevője, Borsik Miklóst ejtett szót. Hogy a társalgás tovább csapongjon, szóba jött a népies és urbánus mozgalmak ellentéte is. Payer szerint napjainkra a népi mozgalomnak éppen a népiessége szűnt meg, és alakult át etnikai kérdéssé, míg az urbánus mozgalom ultraliberálissá vált.

Az ideológiák történelmi koroktól függően különböző mértékben befolyásolták az irodalmat. Szőke megemlítette, hogy a diktatúra megszűnésével a rendszerváltás utáni húsz év ideológia nélkül telt el, míg napjainkban mintha újra megfogalmazódna egy másik ideológia, Payer szerint viszont nem ez a baj, sokkal inkább a nagytőke irányít, és ehelyett az esélyegyenlőség biztosítása lenne a legfontosabb. Korányi újabb felvetésére, miszerint teher alatt nő a pálma, avagy egyes irányzatok elnyomása akár jót is tehet az irodalomnak, szintén Payer adott választ. A diktatúra kevésbé puha éveiben betiltották az Újhold folyóiratot, amely ennek a betiltásnak is köszönhette, hogy az ellenállás emblematikus lapjává nőtte ki magát. És itt lépett be a beszélgetésbe a tiltott gyümölcs kérdése, mert Payer szerint ha az ellenállás a föld alatt zajlik, annak mindig van romantikája, az underground, különösen történelmi távlatból szemlélve elismerésre méltó, tekintélyt parancsoló.

Az irodalom és a történelem kapcsolatát boncolgatva Borsik elmondta, hogy ő maga soha nem szerette a történelemórákat, amihez nyilván a tanár személye is hozzájárult, mindenesetre úgy érezte, hogy például Pilinszky verseiből többet megtudhat bizonyos eseményekről. Ehhez a gondolathoz csatlakozott Korányi is, aki szerint probléma, hogy a történelemoktatásban a tények mellett nem kap elég hangsúlyt a tanulság. A beszélgetés során többször is előkerült a Nyugat, amely Payer szerint a század elejének nemcsak legfontosabb és legnagyobb hatású folyóirata, de irodalmi mozgalma is volt. Az előző korszak pangása után városiasodás, modernizáció következett. A virágzásnak Trianon vetett véget, magával hozva a magyarság kisebbrendűségi érzését, állandó bűnbakkeresését, az egyre erősödő antiszemita indulatokat.

Payer a mai helyzetet a Nyugat megjelenése előttihez hasonlította, legalábbis ami a kulturális élet pangását illeti, viszont különbségként említette, hogy napjainkban jelen van az internet, amely kánonellenes, nyílt és demokratikus. Mielőtt a három vendég saját verseiből olvasott volna fel, előkerült, a mecenatúra kérdése is. A Nyugat esetében ugyanis egy tőkeerős mecénás, Hatvany Lajos biztosította az anyagi hátteret. És hogy napjainkban lehet-e, kell-e, hogy támogassa a magyar irodalmat egy hasonló mecénás? A válasz nagyjából az, hogy kell, de csak akkor, ha a hatalomhoz hasonlóan ő sem szól bele ideológiai és művészeti kérdésekbe. Mindezzel sokkal okosabbak talán nem lettünk, de a beszélgetés gondolatébresztőként mindenképpen hasznos volt.