Mustang, Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni, Sangalie nyara és A tinilány naplója – csupa tinifilm. Az utóbbi kettő ikerfilmeknek is beillenek, hisz a Mustanggal és az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halnival ellentétben egyetlen női főhősre épülnek, az ő felnőtté válását mutatják be, főleg a szexuális érésre, a fiatalkori kísérletezésre és útkeresésre koncentrálva. A Sangalie nyara néhány díj tanúsága szerint az év legjobb litván filmje (ezt viszik az Oscarra is), de a Sundance-en is elhozta a legjobb külföldi nagyjátékfilmes rendezésért járó elismerést. A tinilány naplója „csak” a legjobb operatőri munkának járó díjat nyerte el a Sundance-en, miközben legalább olyan jó darab, mint az amerikai nagyjátékfilmes mezőnyt nyerő Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni, a Sangalie nyarát pedig felülmúlja.

A történet a hetvenes évek felszabadult San Franciscójában játszódik. Minnie 15 éves, és épp elveszíti a szüzességét, bár nem éppen optimális körülmények között: anyja harmincas pasijával. Ha ez még nem lenne elég, a kívánós tini beleszeret a felelőtlen és éretlen, ámbár sármos férfiba, és folytatják a viszonyt.

A koncepció olyan filmeket juttathat eszünkbe, mint a Diploma előtt vagy a Testi kapcsolatok. Ami már csak azért is stílszerű, mert e film épp ugyanabban a hetvenes évekbeli érában játszódik. A megcsalás mint bonyodalom ezúttal is végig fenntartja a nézői érdeklődést és a drámai feszültséget, hisz izgatottan várjuk, rájön-e valaha Minnie anyja, hogy pasija és lánya összeszűrték a levet a háta mögött. Minnie ráadásul nem éri be anyja pasijával, már-már nimfomániássá válik, akinek étvágya felnőtt partnerét is megijeszti.

Szinte ugyanazt a történetet látjuk, mint a Sangalie nyara esetében, ami szintén egy szokatlannak számító szexuális kapcsolaton keresztül mutatja be a női felnőtté válást. Sangalie egy híres és rámenős anyja által elnyomott, depressziós mimózalélek, aki megszállottja a repülésnek, csak épp mersze nincs hozzá. Tökéletes ellentétében, egy vagány, életrevaló lányban talál társra, és végül legyőzi tériszonyát. Mindkét filmben tanítani való jellemfejlődés látható, csak épp a Sangalie nyarában közhelyes, archetipikus, A tinilány naplójában pedig bátor és életszagú. Sangalie-nek a szerelem szó szerint szárnyakat ad, szellemi érése nagyjából egy tinivígjátéki geg szintjén van, amilyen például a Cool túra azon poénja, melyben a suli geekje rögtön a falu bikájává változik, mihelyst elveszíti szüzességét.

Ezzel szemben Minnie fejlődése lassú és döcögős, tele van mókás botladozással. A lány rendszeresen olyasmiket cselekszik, melyek miatt nehéz vele azonosulni, például fűvel-fával lefekszik. Amiről ráadásul brutálisan őszinte és profánul vicces narrációkban vall. Gondolhatnánk, hogy a leszbikus szex is ilyen tabusértés a Sangalie nyarában, és pár évtizede talán tényleg annak számított volna, de a litván film valójában sokkal inkább a férfi nézőt próbálja lekenyerezni, a lányok ugyanis gyönyörűek benne, és sosem restek megválni a ruháiktól. (Ráadásul a lányok már a végén járnak a tinikornak, azaz már éppen „legálisan" csábítanak fiatal bájaikkal.) Ezzel szemben A tinilány naplója színészgárdája inkább csodás alakításokkal tűnik ki, különösen jó a címszerepet játszó, új felfedezett Bel Powley (akiről a litván főhőssel ellentétben el is hisszük, hogy nincs önbizalma), valamint az anyát megformáló komikus Kristen Wiig és a liliomtipró pasiját játszó Alexander Skarsgård.

Gyökeresen különböző a stílus is, nem csak a tartalom. A Sangalie nyara gyönyörűen fényképezett film, illően ahhoz, hogy a másik hősnője fotós. A stílusa látványos és fiatalos, tele van kellemes zenével és hangulatos jelenetekkel, sőt a férfi nézőt csábító erotikával. A litván film olyan, mintha az Adéle életéből kivágtak volna mindent, ami nem erotikus. Ezzel szemben A tinilány naplója olyan, mintha épp az erotikát dobták volna ki Abdellatif Kechiche három órás leszbikus románcából. A felnőtté válás a litván filmben életünk legszebb élménye, A tinilány naplójában viszont csalódás és megbánás is bőven jut bele. Előbbiben a szex mindent megold, utóbbiban inkább a probléma része. Jóval érettebb film A tinilány naplója, és míg a Sangalie nyara tündérmesei hangvétele okán akár alacsony korhatárt is kaphatna, e szókimondó film megtekintése csak felnőtteknek ajánlott.

Egyetlen hibája, hogy túlontúl regényes hangalámondásos narrációt használ (a hősnő audionaplót készít, magnóra veszi vallomásait), miközben a karakter képregényrajzolónak készül, tehát hatványozottan érdemes lett volna vizuálisabb stílusban elmesélni a történetét. A rendező, Marielle Heller azonban animációs stilizációval adja vissza a képregényrajzoló hősnő művészetét, ami vizuálisan mégiscsak éppoly kreatív filmet eredményez, mint a Sangalie nyara.

A film adatlapja a fesztivál honlapján.