bezár
 

zene

2015. 12. 27.
100 felejthetetlen
Beszt of Bakelit (Rever of Zrem #6)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
100 felejthetetlen Vége az évnek, vége a jó kedvemnek. Számot kell adni, legyen: 100. Száz lehetetlen műalkotás, felejthetetlen rock, bakeliten. Ameddig a gramofon, magnó, CD-player, You Tube le nem áll.  

LAIBACH: OPUS DEI
Mute, 1987 (58:59 perc, 11 szám)

Klasszikus kedvencek 2018.

Leben Heißt Leben [Opus-feldolgozás], Geburt Einer Nation [Queen-fd.], Leben – Tod, F.I.A.T., Opus Dei [Opus-fd.], Trans-National, How the West Was Won, The Great Seal, Herz-Felde, Jägerspiel, Koža.

1987. február 14.: Laibach-koncert Szabadkán, a Városi Színház patinás-romos dísztermében, három nappal a Szlovéniában három éve illegális band nagy ljubljanai visszatérése előtt. Feszült tömeg, bemelegítőnek Wagner-operák szólnak. Azután vadászkürtök és menetelő dobok, emlékszem, a buggyos bőrnadrágos és meztelen felsőtestű dobos egyszerűen verte a bőrt. Még minden jó, Isten Műve és a német márka árfolyama, csak a közérzet, azzal van valami gáz. Utána senki nem vidám – a polgárháború előérzete önti el az emberszagú, hamis barokk, szocialista karám közönségét.

Az indusztriális rock egyetlen világhírű keleti együttese 1980-ban alakul Trbovljéban, egy szlovén bányászvárosban. 1984-ben, az Irwin festőcsoporttal és a Sester Scipion Nasice színházi társulattal elindítják a Neue Slowenische Kunst (Új Szlovén Művészet) mozgalmat, amely a totalitárius rendszerek (fasizmus, kommunizmus) tömegművészeti, propagandisztikus jellegének kiaknázásával az avantgárd és a posztmodern eszmék szintézisére törekszik. „A politika a népszerű kultúra legmagasabb foka, és mi, akik a korszerű európai pop kultúra megteremtői vagyunk, politikusoknak valljuk magunkat.” (NSK, 1987) A teljes anonimitásba burkolózó csapat (csak Milan Fras énekes neve ismert) számára a főleg német és angol ismertség után az Opus Dei LP hozza meg az áttörést a világhír felé. Zenéjüket a nyugati kritikusok „drámai”, „nihilista”, „feszült”, „nyugtalanító”, „ironikus”, „zord” jelzőkkel illetik, a „mega-aréna rock’n’roll” és „náci látványosság” közé helyezve őket. A lemezborítón ezüst alapon fekete mellkép: halotti tógába burkolódzó, összekulcsolt kezű férfié, aki szembogár nélküli, kortalan-világtalan szemével a közel-jövőbe néz.

Laibach Kunst (1986)


LOU REED:TRANSFORMER
RCA, 1972 (36:40 perc, 11 szám)

Vicious, Andy's Chest, Perfect Day, Hangin' Round, Walk on the Wild Side, Make Up, Satellite of Love, Wagon Whell, New York Telephone Conversation, I'm So Free, Goodnight Ladies.

1989. február 15.: Velvet Underground, Lou Reed és Nico számokat hallgatunk a La Bohéme kávézóban, hajnali fél négy körül, Szabadkán. Andyról és a pop artról filozofálunk, elvágyódunk Amerika, az arany és „Amerika legszebb asszonya” után. Már csak ketten maradtunk, bebetonozva a bárszéken, a hetedik-nyolcadik ír kávé után. Barátom öreg hippy, Indiát járt, békés fantaszta, nagyujjnyi vastagságú dzsointot csavar. Harmadiknak a gyűrött arcú szerb pincér is beszáll. Ti hova mentek? – kérdezi. Én Budapestre, bioboltot nyitok – válaszolja a társam. Én itt maradok – mondom. Megbolondultál – néz rám hitetlenül. És te?Én Svédországba, a nagybátyámhoz. Hallgatunk, szívunk. Éppen a Walk on the Wild Side szól.

Az Átalakító az első szóló év második albuma. Jóval energikusabb, mint a debütáló, rajta Reed egyetlen TOP 20 slágerével. A Bársonyos Alvilág dekadenciája és szexuális aberráltsága után egy kis Séta odafönn, a vad oldalon. David Bowie és jobbkeze, Mick Ronson olyan spéci hangzást kevertek ki Reednek, aminek semmi köze sem volt az uralkodó glamrock szónikus robbanásához és színpadias bombasztikusságához, de kényelmes pódiumot biztosított különcségeinek, és sztárrá tette őt. New York-i ős-punk, a későbbi trashzenék agyatlan erőszakossága nélkül. Cinikus, szarkasztikus, drogos, színpadias, távolodó, szellemes, provokatív, keserédes, humoros, vagány. A nagyvárosi utcák kíméletlen bölcsessége jelenik meg dalaiban, a nem sokat álmodozó, nem sokat teketóriázó flaszterjáróké. Szólni a „határokon túli” világról, érzékletes és tiszteletteljes módon, a hard rock, a csiszolt pop és a rekedt líra eszközeivel. És a címek, nagyon szigorúak: Gonosz, Tökéletes nap, A szerelem szatelitje, Én olyan szabad vagyok, Jóéjszakát, hölgyek… Az LP tetőlapján Lou mellképe, feketébe sütött virágos ingben, a feje felett keskeny szelet citromsárga éggel: énekel, a szemei korommal kihúzva, kiégve, mint a 60-as villanykörte.

Lou Reed (Fotó: Timothy Greenfield-Sanders, 1998)


DEAD CAN DANCE: WITHIN THE REALM OF DYING SUN
4AD, 1987 (38:43 perc, 8 szám)

Anywhere Out of the World, Windfall, In the Wake of Adversity, Xavier, Dawn of the Iconoclast, Cantara, Summoning of the Music, Persephone.

1992. február 16.: üres a kertes ház, csontra kirámoltuk, csak egy szivacságy maradt benne, meg a magnóm. Szabadka, tél, utoljára. Erzsi külföldön, a bútorok elajándékozva, a könyvek anyám pincéjében, évekre bedobozolva. A kapu kívülről lelakatolva, mellettem egy Smith & Wesson 4512 revolver és egy karton tuniszi halkonzerv. Nappal alszom, éjjel virrasztok: több mint egy hónapja nem voltam kinn az utcán. Kemény zenéket hallgatok, halkan. Galás, Bauhaus, DCD, nagyon halkan. Mindenki alszik, de az ördög nem, már kétszer keresett a katonai milícia. Hamarosan elhagyom ezt az országot, lepénzelek egy vámost, és eltűnök Romániában. De most zenéket hallgatok: és a halottak tudnak táncolni.

Ausztrálok, 1982-től Londonban. Lisa Gerrard énekel, Brendan Perry gitározik. Alternatív rockot játszanak, Eno, Tangerine Dream és gregorián ének gyökerekkel. Az európai népzenét (különösen a középkori és reneszánsz muzsikát) egyesítik az ambientális poppal és virágzó worldbeattel. A haldokló nap birodalmában a harmadik lemez, a filozofikus Spleen and Ideal és a fantasztikus Serpent’s Egg között. Az elveszett / elvesztett szépség, harmónia és gyönyör zenéje ez, az idill danse macabre-a. A szomorúság szonátája: kifinomult, stílusos és katartikus. Merengő és szenvedélyes, izgató és fagyos. Nagyon teátrális, nagyon éjszakai. Akárha nocturne szerenádot hallanánk, egy noctuarium, az éj állatait természetes környezetükben megmutató, leleplező üvegketrec fölött. A duó félelmetesen gyönyörűséges játékát kiemelik, a hangzást még elegánsabbá és erőteljesebbé teszik a vendégzenészek (a vonósnégyes és kürt, a fafúvósok és ütősök). Például a Cantara, amelynek impresszív, súlyos dobokkal csontozott testén elfér, egymásba szövődve a cigány tánc, a klasszikus komolyzene és az arab tradicionális muzsika örvénylő anyaga. A lemezborítón szürke kőkripta míves ablakrácsába kívülről kapaszkodó, vakító fehér gyolcsba öltöztetett szellem-alak, vár.

Lisa Gerrard és Brendan Perry


100

1 – egy másik ember életét élni
Sex Pistols: Never Mind the Bollocks Here’s the Sex Pistols (EMI, 1977)

2 – egy másik ember álmait álmodni
The Beatles: Abbey Road (EMI, 1969)

3 – sosem halni meg
Vágtázó Halottkémek: A Halál móresre tanítása (Sonic Boom, 1988)

4 – együtt lenni minden emberrel, ha csak egy másodpercre is
U2: Achtung Baby! (Universal, 1991)

5 – leírni mindannyiuk nevét
Radiohead: OK Computer (EMI, 1997)

6 – egyszerre több helyen lenni
The Rolling Stones: Sticky Fingers (Rolling Stones, 1971)

7 – eldönteni, mit álmodunk
A. E. Bizottság: Kalandra fel! (Hungaroton-Start, 1983)

8 – elmondani a világ összes történetét
Emerson, Lake & Palmer: Tarkus (Island, 1971)

9 – teljes mértékben irányítani valaki mást
Led Zeppelin: IV (Atlantic / Warner, 1971)

10 – feltámadni, ha csak részben is
The Beatles: Revolver (EMI, 1966)

11 – többször meghalni
Joy Division: Closer (Factory / Warner, 1979)

12 – több életet élni
Test Department: Gododdin (Ministry of Power, 1989)

13 – tudni minden repülőjáratról, az indulás és az érkezés helyéről
Pink Floyd: Dark Side of the Moon (EMI, 1973)

14 – egy másik test helyét elfoglalni
R. E. M.: Automatic for the People (Warner, 1992)

15 – megosztani másokkal egy hallucinációt
Frank Zappa: Joe’s Garage (Zappa Records, 1979)

16 – újraélni saját gyermekkorunk
The Smiths: Queen Is Dead (Rough Trade / Warner, 1986)

17 – kizárni egy színt az érzékelésből
The Who: Who’s Next (Polydor / Universal, 1971)

18 – új színt tenni érzékelhetővé
Jimi Hendrix: Are You Experienced? (Track Record, 1967)

19 – megtalálni hasonmásunk, és együtt élni vele
The Cure: Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me (Universal, 1987)

20 – utazni az időben
David Bowie: Heroes (RCA, 1977)

21 – úgy fiatalodni, hogy visszalépünk az időben
The Cult: Sonic Temple (EMI, 1989)

22 – csak a saját testünk keltette hangokat hallani
Talking Heads: Stop Making Sense (Sire / Warner, 1984)

23 – szó szerint egyedül lenni az egész világon
The Clash: London Calling (CBS, 1979)

24 – felcserélni a nemeket
Sonic Youth: Confusion is Sex (Neutral, 1983)

25 – ugyanazt a jelenetet ismételgetni, miközben a közönség megöregszik és meghal
Red Hot Chili Peppers: Blood Sex Sugar Magik (Warner, 1991)

26 – korlátozni a kérdések és válaszok számát
Portishead: Dummy (Universal, 1994)

27 – repülni, vagy nagyon gyorsan mozogni
Jefferson Airplane: Surrealistic Pillow (RCA, 1967)

28 – tudni az igazságot
Európa Kiadó: Popzene (Hungaroton, 1987)

29 – örökké a föld alatt élni
Marianne Faithfull: Strange Weather (Island, 1987)

30 – pontosan tudni, hogy hányszor sírt valaki
Prodigy: Music for the Jilted Generation (XL Recordings, 1994)

31 – befejezni valaki befejezetlen életművét
Bob Marley and the Wailers: Exodus (Island / Universal, 1977)

32 – színlelni minden érzést
AC/DC: Back to Black (Atlantic, 1980)

33 – elfelejteni mindent
Bauhaus: In the Flat Field (4AD, 1980)

34 – emlékezni mindenre
Queens of the Stone Age: Songs for the Death (Universal, 2002)

35 – életet adni az életteleneknek
The Residents: Commercial Album (Ralph Records, 1980)

36 – felgyorsítani az időt, ha úgy tartja kedvünk
Klaus Nomi: Simple Man (RCA, 1982)

37 – a jövőbe látni
Pink Floyd: The Wall (EMI, 1979)

38 – gondolatot olvasni
Massive Attack: Protection (EMI, 1994)

39 – meg nem történtté tenni eseményeket
Kraftwerk: Man Machine (Machine / EMI, 1978)

40 – megakadályozni események megtörténését
Metallica: Metallica (Vertigo / Universal 1991)

41 – megsokszorozni a nap fényét
Nick Cave: Let Love In (Mute, 1994)

42 – elraktározni egy leheletet
The Chemical Brothers: Dig Your Own Hole (Virgin, 1997)

43 – összehangolni minden órát
Velvet Underground: Velvet Underground (Universal, 1967)

44 – mindenki szeretetét bírni
U2: The Joshua’s Tree (Universal, 1987)

45 – betölteni egy szakadékot
Cseh Tamás: Levél nővéremnek (Hungaroton, 1977)

46 – minden könyvet tükörképével helyettesíteni
Beastie Boys: Ill Communication (Capitol / Grand Royal, 1994)

47 – ugyanazt a szöveget helyezni el minden könyvben
Einstürzende Neubauten: Halber Mensch (Some Bizzare, 1985)

48 – ott lenni a világ végénél
Black Sabbath: Paranoid (Vertigo, 1970)

49 – kihagyni egy napot
Michael Jackson: Thriller (Epic, 1982)

50 – megváltoztatni egy nagyváros nevét
The Police: Synchronicity (A&M, 1983)

51 – megváltoztatni összes lakója nevét
Coldplay: A Rush of Blood to the Head (EMI, 2002)

52 – aranyat izzadni
Laibach: Opus Dei (Mute, 1987)

53 – gondolkodni képes automatákat alkotni
Dead Can Dance: Within the Realm of Dying Sun (4AD, 1987)

54 – látni mindent
Blur: Parklife (Food, 1994)

55 – ott lenni a világ keletkezésénél
LGT: Loksi (Hungaroton, 1980)

56 – megérinteni az időt
Bruce Springsteen: Born in the U.S.A. (Columbia, 1984)

57 – elkoptatni egy emberi testet azzal, hogy hozzáérünk
Deutsche Amerikanische Freundschaft: Alles ist Gut (Virgin, 1981)

58 – egymást követő eseményeket egyidejűnek látni
Queen: A Night at the Opera (EMI / Parlophone, 1975)

59 – látni saját arcunkat
Elvis Presley: Elvis Presley (RCA, 1956)

60 – a vakok bolygóján az egyetlen látónak lenni
Rage Against the Machine: R. A. T. M. (Epic / Sony 1992)

61 – egy másik dimenzióban létezni
The Rolling Stones: Let it Bleed (Decca, 1969)

62 – felhagyni az alvással
Sisters of Mercy: First and Last and Always (Merciful Release / WEA, 1985)

63 – örökké aludni
Madness: One Step Beyond (Stiff, 1979) 

64 – együtt élni egy szellemmel
Hair – Miloš Forman filmjének zenéje (United Artists, 1979)

65 – más fájdalmát érezni
Morcheeba: Big Calm (Warner, 1997)

66 – teljes mértékben ura lenni érzéseinknek
Hobó Blues Band: Vadászat (Hungaroton, 1984)

67 – látni az emberi lelket
Nico: Camera Obscura (Beggars Banquet, 1985)

68 – összehangolni minden lélegzetet
Primal Scream: XTRMNTR (Creation, 2000) 

69 – visszavonni egy megmásíthatatlan döntést
Opal: Happy Nightmare Baby (SST, 1987)

70 – nem venni tudomást a halálról
Pulp Fiction – Quentin Tarantino filmjének zenéje (MCA, 1994)

71 – azonosnak lenni valaki mással
Monty Cantsin: Ahora Neoismus (Maldoror Records, 1988)

72 – meghallgatni minden beszélgetést
The Doors: The Doors (Elektra, 1967)

73 – az ajtó mindkét oldalán állni
Chumbawamba: Anarchy (Virgin / EMI, 1994)

74 – elnyomni a szemhéj rebbenését
Bob Dylan: Blood on the Tracks (Columbia, 1975)

75 – tetszés szerint törölni ki emlékeket
Korn: Issues (Immortal / Epic, 1999)

76 – mozdulatlannak lenni
The Who: Tommy (RCA, 1969)

77 – megállítani a hanyatlást
Dire Straits: Brothers in Arms (Vertigo / Warner, 1985)

78 – átlátszó lenni
Kontroll Csoport: 1991 (Bahia, 1991)

79 – végtelen teret alkotni
Arizona Dream – Emir Kusturica filmjének zenéje (Warner, 1993)

80 – az éjszakát nappalra cserélni
Dead Kennedys: Fresh Fruit for Rotting Vegetables (Alternative Tentacles, 1980)

81 – megfordítani a hierarchiákat
J.J. Cale: 5 (Island, 1979)

82 – megváltoztatni a szavak jelentését
Laurie Anderson: United States Live (Warner, 1984)

83 – átjárni falakon
Iggy Pop: Lust for Life (RCA, 1977)

84 – többször és nagyon gyorsan reinkarnálódni
The Ramones: Ramones Mania (Sire, 1988)

85 – emlékezni, milyen testhelyzetekben aludtunk
Nina Hagen: Unbehagen (CBS, 1979)

86 – láthatatlan, de átjárhatatlan határokat hozni létre
David Bowie: Outside (BMG, 1995)

87 – kiterjeszteni az emberi test határait
Deep Purple: In Rock (Harvest, 1970)

88 – megváltoztatni a tükrök engedelmességét
Peter Gabriel: So (Geffen, 1986)

89 – visszatekerni az életünket
Genesis: The Lamb Lies Down on Broodway (Charisma / Atco, 1974)

90 – a másik oldalon élni
Nirvana: Unplugged (BMG, 1994)

91 – tetszés szerint őrültnek és épelméjűnek lenni
Faith No More: Angel Dust (Warner, 1992)

92 – tetszés szerint változtatni nemet és kort
Jethro Tull: Aqualung (Chrysalis / Reprise, 1971)

93 – egy életen át tartó filmzenét komponálni
Lydia Lunch: Honeymoon in Red (Widowspeak, 1987)

94 – megkomponálni egy élet filmzenéjét
Swans: Children of God (Caroline, 1987)

95 – hipnózis alatt élni
Lou Reed: Transformer (RCA, 1972)

96 – meggyőzni valakit arról, hogy halott
Illés Együttes: Add a kezed (Hungaroton-Pepita, 1972)

97 – újraálmodni a múlt éjszaka álmát
Pere Ubu: The Tenement Year (Fontana, 1988)

98 – lefényképezni életünk minden pillanatát
Snoop Dogg: Doggystyle (Death Row, 1993)

99 – végtelenül zuhanni 
Patti Smith: Horses (Artista, 1975)

100 – a semmi
Diamanda Galás: The Litanies of Satan (Y, 1982)


KLIKKELJ A KÉPEKRE
 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Triceps --


További írások a rovatból

Ivan & The Parazol lemezbemutató koncert, Akvárium Klub, 2019. 05. 03.
Nagy Csaba és Sárai Gábor lantduettje a Régi Zene Napján
zene

Lenni halott és fehér Lenni halott és fehér
Pashu: egy macedón-szerb malevicsista portréja
Felismeréstől a hangkeltésig

Más művészeti ágakról

Kakukkfészek a Radnótiban
Interjú Bazsó Adriennel színház-pedagógiáról, nyitottságról és kíváncsiságról, kezdésről és újrakezdésről
art&design

Rajtunk kívüli rend Rajtunk kívüli rend
Gálhidy Péter Sarokvas című kiállításáról (Megnyitó)


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés