bezár
 

irodalom

2016. 02. 25.
Abszurd, személyes, (kép)regényes
Madarász Gergely és Oravecz Gergely az Írók Boltjában
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A nem geek képregény-fogyasztó általában akkor fogyaszt képregényt, amikor a (manapság ritkán kezébe kerülő) újság végére lapozva megnézi/elolvassa Garfield valamelyik három képkockából álló történetét, hogy mosolyogjon egyet. A geek képregény-fogyasztó viszont sorolja a hazai és külföldi alkotókat – vagyis inkább a külföldiekét, mert nálunk kevesen kapnak komolyabb figyelmet. Az Írók Boltjában viszont mégiscsak sikerül elcsípni az utóbbi évek talán legeredetibb, legelismertebb és legnépszerűbb képregény-rajzolóival folytatott beszélgetést.

Madarász Gergelyről és Oravecz Gergelyről van szó, akiknek képregényeit, a második résznél járó Majomdarálót, valamint a Blosszát a Nero Blanco Kiadó jelentette meg. Oravecz jelenleg a Műút Portál web-képregény rovatában is publikál Lakatos Istvánnal és Lénárd Lászlóval felváltva, és Madarásznak is közölte már képregényét a folyóirat, amely ezekkel a megjelenésekkel is igyekszik lebontani az úgynevezett magaskultúra és az úgynevezett popkultúra közötti, sokszor mesterségesen emelt falakat. Az inspirációkról, a kezdetekről és a módszerekről, a formáról és a tartalomról Szép Eszter faggatja őket a kultikus könyvesbolt galériáján.

prae.hu

Madarász elmeséli, hogy az eredetileg az interneten publikált Majomdaráló első, szerzői kiadásban megjelent részét elvitte egy képregény-börzére, és itt fedezte fel Bayer Antal, a Nero Blanco Kiadó főszerkesztője. A Hungarocomix nevű rendezvényről van szó egyébként, ahol Szép Eszter szerint az elvetemült képregény-rajongók saját maguknak vesznek karácsonyi ajándékot. Madarász minimál-rajzain az abszurd helyzetek még abszurdabb fordulatokat vesznek, a moderátor rá is kérdez, hogy vajon szándékosan teszteli-e az olvasóin a „hülye ötleteket”, mire az alkotó elárulja, hogy az ismerősei ennél sokkal elborultabb dolgokat szoktak meg tőle.

 

Fotók: Szarka Károly

Az est egyik Gergője ugyanis a legendás Bizottság zenekar tagjainak nyomdokaiba lépve képzőművész és zenész is. Saját egykori rockbandájával is kísérletezett, szabadon értelmezte a különféle stílusokat, és a képregények rajzolása közben sem ragad le egy-egy zsánerműfajnál. A szőke nőt elrabolják ugyan az ufók, de belép a történetbe többek között egy költő is, Madarász tehát túl azon, hogy a sci-fi eszköztárát használja, reflektál például a szenvedő művészek sirámaira is. A képregények születésével kapcsolatban elárulja, hogy bár szeret improvizálni, általában a sztori alapja születik meg a csavarral, a poénnal vagy a tanulsággal együtt, és ehhez dolgozza ki a karaktereket. Az agy néha gyorsabb, mint a kéz, teszi még hozzá.

Oravecz GergelyAz est másik Gergője lassabban tervez, ugyanakkor gyorsan rajzol. A Blossza például mindössze néhány hónap leforgása alatt született meg, és szintén web-képregényként indult, ahogy ezt a „blog”, illetve a „glossza” kifejezéseket összemixelő címe is mutatja. Ugyancsak Bayer Antal szorgalmazta, hogy ezek az alkotások nyomtatásban is megjelenjenek, bár Oravecz szerint többen olvasták a neten a bejegyzéseket, mint ahányan a vékonyka füzetet megveszik. A képregény-blog sajátossága a szcénában szokatlan személyessége volt: az alkotó a saját életéből ragadott ki hétköznapi szituációkat, tehát nemcsak narrátora volt, hanem főszereplőjévé is vált történeteinek. Ennek a napi szintű munkának is része volt a kísérletezés és az improvizáció, így aztán változatos stipek születtek.

Madarász GergelyAz illusztrátorként is dolgozó Oravecz ezt a személyességet vitte tovább a Műút portál már említett képregény-sorozatába is, ahol saját figurája vizuálisan ugyan nem jelenik meg, belső monológjai révén azonban még mindig jelen van a szövegben. Tulajdonképpen ugyanazt fogalmazza meg most is, amit eddig próbált elmondani, és ahogy a képregényeiben, a beszélgetés során is megcsillantja öniróniája: „színesebbnek hittem a saját világomat.” Szép Eszter megkérdezi Madarász Gergőtől, nem tervez-e Oravecz Gergőhöz hasonlóan önéletrajzi jellegű képregényt rajzolni, ő viszont azzal a titokzatos válasszal hárítja el a kérdést, hogy „azért az durva lenne”.

Végül a kedvencekre terelődik a szó. Kiderül, hogy kevés a Gergők számára igazán inspiratív alkotó és alkotás. A kivételek közé tartozik az Alan Moore, Eddie Campbell szerzőpáros, valamint Art Spiegelmann munkája, a Maus, illetve Pilz Rolandé, a Kalyber Joe. A hangsúly a kísérletezésen van: Madarász a műfajok közötti átjárhatóságot hiányolja, elsősorban a magyar mezőnyből, mivel a nálunk is népszerű szuperhősök és vámpírok önmagukban még kevesek, Oravecz szerint pedig Paul Auster Tükörvárosának rajzos adaptációja a jó példa arra, hogy érdemes átlépni a határokat, mert a képregény formanyelvét alkalmazva az irodalmi alapanyag is jól működhet.

nyomtat

Szerzők

-- Szarka Károly --


További írások a rovatból

Az Élet és Irodalom LXIX. évfolyamának 50. számáról
A Jelenkor és az Alföld decemberi számáról
A Krasznahorkai László-szövegek poétikájának kistükre buddhista filozófiai értelmezésben
Az Élet és Irodalom LXIX. évfolyamának 49. számáról

Más művészeti ágakról

Az orosz barát az Örkény Színházban
gyerek

Idén negyedik alkalommal hirdetik meg az ország legjelentősebb illusztrációs pályázatát
A Fedák Sári-ügy, avagy minden jegy elkelt című előadás a Magyar Színházban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés